A nagyközönség számára Magyarországon alapvetően két rendezvény áll a rendelkezésére felújított vagy megőrzött Ikarusok tömeges nézegetésére, fotózására, videózására vagy akár kipróbálására: minden év októberében az Aeroparkban a Ferihegyi Ikarus-találkozó, illetve kétévente (páros években) a Tapolcai Nemzetközi Ikarus-találkozó – utóbbira idén május 9-én került sor. (Korábban Tatán és Polgáron tartottak hasonló rendezvényeket.)

Tapolcán azért „csak” minden második évben találkoznak a buszok és a rajongók, mert páratlan években Németország ad otthont a társrendezvénynek, változó helyszíneken. 2023-ban az autopro.hu is jelen volt Chemnitz városában egy ilyen eseményen, érdemes azt a beszámolót is elolvasni, sőt, akár összevetni a megjelent buszokat is: közel sem ugyanaz a felhozatal, bár vannak alapdarabok, amik minden Ikarus-találkozón feltűnnek.

Természetesen a fent említett rendezvényeken túl léteznek kisebb-nagyobb találkozók is, ám ezek vagy szűkebb kört céloznak, vagy csak néhány busz jelenik meg rajtuk. Annyi Ikarus, mint Tapolcán vagy Ferihegyen gyűlik össze, máshol nem szokott.

Valódi parádé

Idén először nem Tapolca központjában, hanem a város nyugati szélén, az egykori Kinizsi laktanya területén tarották a találkozót. Feltehetőleg az volt az ok, hogy a városközpontot már kinőtte a rendezvény, túl sok busz gyűlt össze. Nyilván az sem mellékes szempont, hogy így a zárt területen belépőt is tudtak szedni, eddig ugyanis – ellentétben a német, vagy éppen a ferihegyi találkozókkal – ingyenes volt a látogatás.

Az ilyen események fő attrakciója nem a statikus kiállítás – persze az is izgalmas! -, hanem a felvonulás. Ilyenkor 60–70 autóbusz, különböző Ikarus-modellek vonulnak fel, felkeltve ezzel még azok érdeklődését is, akiket különösebben nem érdekel a tömegközlekedés vagy a buszozás. A színes, látványos és gyakran hangos felvonulás a csúcspontja a találkozóknak, akár kívülről nézzük, akár részvevőként – a buszokon ilyenkor jelképes összegért utazni is lehet.

A tapolcai találkozón már-már megszokott útvonalon, a Káli-medencében, Gyulakeszi–Mindszentkálla útvonalat járnak be a buszok.

Régi ismerősök és különlegességek

A hasonló rendezvényekről már jól megszokott, impozáns megjelenésű faros Ikarusok (Ikarus 55 és 66) és a napi forgalomból egészen az utóbbi évekig, sőt, itt-ott még máig ismert típusok (Ikarus 260 és 280, különböző EAG-ok) mellett igazi különlegességek is fel szoktak tűnni ezeken az eseményeken. Ebben a műfajban idén talán az Ikarus 506 volt a legnagyobb dobás, bár a korábban már látott, Skandináviából hazahozott E98-as vagy éppen a reptér 396-osai is igazi ínyencségnek számítottak. Külföldről szokás szerint számos egykori NDK-s Ikarus és egy lengyel példány jött, utóbbi Magyarországon még nem tűnt fel, egy poznani 280-asnak örülhettek a rajongók. A hazai Ikarus 250/256-os felhozatalból a Hungarocamion arculatában látható példány, valamint egy sárga-kék, a Zala Volán egykori festését idéző busz volt újdonság ebben a formában.

Szintén már megszokottnak tekinthető, hogy az újjáélesztett, kínai partnerrel elektromos buszokat gyártó Ikarus mai típusokkal is képviselteti magát. Idén két kaposvári Ikarus 120e és az immár rendszámot viseli Ikarus 80e volt jelen.

Természetesen a laktanyában sem volt unalmas a program: a buszok mellett egész napra kitelepült étterem és büfé várta az érdeklődőket, a program végén pedig tombolasorsolást is tartottak. Napközben több nosztalgiabusz ingázott a rendezvény helyszíne és Tapolca fontosabb csomópontjai között, segítve az egyébként tömegközlekedéssel nehézkesebben elérhető helyszín megközelítését.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!