Halál völgy helyett békés Lotaringia

Nincs könnyű dolguk, mert mindent bevetnek ellenük; a szigorúan őrzött gyári tesztpályákra szinte lehetetlen bejutni, marad a dekkolás a hagyományos tesztútvonalak mentén, a finnországi jégmezőkön, az Alpok szerpentinjein, vagy a Halál völgyben. Ezeken a helyszíneken leginkább a helyi fotósok tudják levadászni a tesztautókat, ám nekik sem leányálom a mínusz 45 fokos hideg, vagy a plusz 50 Celcius fokos forróág. A gyártók által használt helyszínek közismertek, a gond csak annyi, hogy a közútra vitt modelleket a felismerhetetlenségig álcázzák. A gyárakban külön részleg foglalkozik ezzel, az alkotók valóságos művészetté fejlesztették a matricázást, a lényeg, hogy minél jobban eldeformálják az eredeti fazont, amit a premierig meg kell próbálni titokban tartani. Van amikor sikerül, van amikor nem.

Álcázó művészet

Zárt pályán a matt fekete fóliázást alkalmazzák, ám ebből elég jól lehet következtetni a formára, ezért a közutakon az op-art irányzat a menő, mert a Viktor Vasarely-féle fekete-fehér színű és amorf mintájú tapétázás már elég zavaró ahhoz, hogy számítógépes grafikai programmal se lehessen kihámozni a lényeget. Pláne, ha még néhány amorf műanyag elemeket is felraknak a tapétára. Jellegzetes mintát használnak a gyártók, így távolról is látszik, hogy BMW vagy Kia közeledik.

Klasszikus vadászhely a németországi Nordschleife, ahová szinte mindent modellt elvisznek, mert a közel huszonegy kilométeres és 154 kanyarral tarkított pálya igazi próbatétel az autó minden alkatrészének. Nem véletlenül nevezte zöld pokolnak a háromszoros Forma 1-es világbajnok Jackie Stewart. Ha nem is a Nürburgringen, de izgalmas vidéken vezethette néhány kiválasztott az októberben bemutatásra kerülő Corsákat. Néztek is nagyot a lotharingiai Kröppen lakói, amikor vasárnapi nyugalmukba beszállt a konvoj, melynek nem hangjára, hanem fura matricázására figyeltek fel.

Csendes szentgotthárdi motorok

Mert a motorok csendesek és egyenletes járásúak, de az álcázott autók titokzatosak. Németországi bázisról Franciaországba tartott a menet, keresztül a nem éppen franciás nevű Niedesteinbach, Obersteinbach, Schönau településeken, aztán több lezárt erdei szakaszon, mely tempójával is a ralit idézett. A túrán többféle modellt lehetett vezetni, volt három- és ötajtós változat, valamint normál és sportfutóműves autó. Felvezetésnek és persze takarásnak mindig elől ment egy normál Astra GTC, mögötte két álcázott prototípus, majd a konvoj végén egy aktuális Corsa, utóbbi a takarás mellett az összehasonlítást is segítette az autókat váltogató pilótáknak. Mindegyiket ki lehetett próbálni, többek között a kifutó modell eko és sportos változatát is. A tesztnap visszaigazolta a prezentáción elhangzottakat: alacsony zajszint, vezetői élmény és utazási komfort. Ha valami gondot jelentett az az, hogy belül is minden álcázva volt, a műszereket még a lepel alatt is sötét fóliával leragasztották, hogy ne lehessen lefényképezni. Az Opel annyi engedményt tett a tesztcsapatnak, hogy a légkondicionáló kapcsolóihoz hozzá lehetett férni és a szellőző nyílásokat tépőzárait kinyithattuk, így az utastérben kellemesebb volt a klíma.

Jól és egyenletesen forogtak

A prototípusok utolsó finomításai még hátra vannak, ezért is komolyan kérték a meghívott újságírók véleményét, hiszen a visszajelzések alapján még van lehetőség a finomításra. Nagyon nem lehetett belekötni sem a futóműbe, sem az erőátviteli rendszerbe, sem a motorba, amiről egyébként is csak szuperlatívuszokban szólt mindenki. Ami egyáltalán nem természetes, mert más gyártók három hengereseinél voltak bőven kritikai megjegyzések, még a széria modellnél is. Mindez itt elmaradt, így a nap végén lubickolhattam az elismerésekben a nemzetközi csapat egyetlen magyar tagjaként, mert a szentgotthárdi motor komoly elismerést váltott ki, mind a német mérnökök, mind a nemzetközi csapat újságíróinak körében is.

A vacsoránál az elnök-vezérigazgató sem fukarkodott a dicséretekkel és bár legkevésbé én érdemeltem meg, de tényleg élveztem a helyzetet, mert bizony a tizenöt országot képviselő mezőnyben egyetlen magyarként büszke lehettem a termékre, miközben elsőként vezethettem az új autót, ennek is köszönhetően egy rövid interjúra is futotta. Arra a kérdésére, hogy melyik motor lesz a legnépszerűbb a kínálatban, Dr Karl-Thomas Neumann a GM Europe elnöke, az Opel igazgatótanácsi tagja szerint egyértelműen a háromhengeres benzines turbó, ami különösen jó Szentgotthárdnak, hiszen ott készül, csakúgy, mint az 1,4 és 1,6 literes dízel.

Flex üzem a változó piachoz

A Magyarországon gyártott motor lenyűgöző, mert kis méretű, kis fogyasztású, viszont nagy teljesítményű, szóval igazán élmény vezetni, hála az új háromhengeres hajtóműnek, mellyel én is csak egy nappal korábban autózhattam, mondta Neumenn, aki megerősítette, hogy a legnagyobb piacon, Németországban eddig az 1,4-es szívó benzinesből fogyott a legtöbb, de az új szentgotthárdi flex motorcsalád megjelenésével változni fog az összetétel, mert egyre keresettebbek a kisebb méretű és nagyobb teljesítményű hajtóművek. Sokat remélünk az új modelltől, mely eddig is sikeres volt, hiszen elődeinek négy generációjából összesen 11,7 millió kelt el 32 év alatt, Corsák készültek a németországi Eisenachban, a spanyolországi Saragosában és az angliai Elismer Portban Opel, illetve Vauxhall jelvénnyel. Az V. generációs modellt ősszel mutatják be Páris Motorshow-n és az év végén kerül a kereskedésekbe.

Megjelent a Népszabadság 2014. június 4-i számában