Alig változott a Meriva orra, kicsit több lett a króm és más a lökhárító

Az Opel Meriva második nemzedéke 2010-ben mutatkozott be, és azóta szép sikereket tudhat magáénak, mivel több mint 330 ezer példány fogyott belőle. Az elődjével képest jócskán megnövelt, 4,3 méter hosszú egyterű már nem csak a kisautóktól, de az alsó-középkategóriás típusoktól is tudott vevőket elcsábítani, mivel hasonló alapterületen jóval több helyet és jobb variálhatóságot nyújtott. Persze kis buszlimuzint szinte már minden márka kínál, de a Merivának van négy olyan tulajdonsága, amelyeket a vetélytársak közül egyik sem tud felmutatni, és amelyek az Opel szerint döntő tényezőnek bizonyultak a típus sikerességében. A szériafelszereltségként adott, hátrafelé nyíló hátsó ajtók, a „Lounge” hátsó ülésrendszer, a 82 ezer forintba kerülő, hátbarát sportülés és 220 ezer forintba kerülő, kihúzható kerékpártartó külön-külön is okot jelenhet a vásárláshoz, együtt meg pláne.

A hátsó lámpákat enyhén átrajzolták, de egyébként hátul is minden a régi

Ezek közül is kiemelkedik a hátrafelé nyíló hátsó ajtó, amelyet a Meriván kívül jelenleg csak a Rolls-Royce-ok és a londoni taxik kínálnak. Annak idején azért döntött az Opel emellett, mert így könnyebb a gyerekülés rögzítése, valamint a ki- és beszállás a hátsó ülésekre. Előbbi valószínűleg igaz, de az előbbi állításról nem vagyok 100 százalékig meggyőződve, mindenesetre a menetpróbán ösztönösen mindig a rossz oldalon kerestem a hátsó ajtó külső kilincseit. Mind a négy, meglehetősen vastag ajtó közel derékszögben (84 fokos szögben) nyílik, így a vezetőülésre huppanva könnyen azon kapja magát az ember, hogy nem is olyan könnyű becsukni az első ajtót, mivel igencsak nyújtózkodni kell a behúzóért.

A Meriva legnagyobb különlegessége a visszafelé nyíló hátsó ajtó

A menetpróbát megelőző sajtótájékoztatón utaltak a „B-oszlop nélküli, tolóajtós vetélytársra” (tehát a Ford B-Maxra), a másik olyan modellre a kategóriában, amely valami újat hozott a hagyományos ajtók helyett. Gabriele La Corte, az Opel marketingfőnöke ekkor elárulta, hogy a Meriva tervezésének kezdetén őket is foglalkoztatta a B-oszlop nélküli karosszéria ötlete, de végül azért tettek le róla, mert a rajta lévő kapaszkodónak fontos szerepe van abban, hogy a hátsó ülésről könnyű legyen kiszállni, különösen az idős utasoknak. Zárójelben jegyzem meg, hogy valószínűleg a fejlesztési költségek is magasabbak lettek volna, mivel a hasonló karosszériamerevséget és ütközésbiztonságot B-oszlop nélkül sokkal nehezebb elérni.

Nagyon tágas az utastér, több a hely mint az Astrában

A szériában adott „Lounge” ülésrendszer azt jelenti, hogy ha hátsó középső, egyébként formázatlansága miatt meglehetősen kényelmetlen ülést lehajtják, akkor a két szélsőt srégen hátra-középre lehet mozdítani, így ezek ezután olyan fej-váll- és lábteret kínálnak, mint a nagy luxusautók hátsó foteljei. A feláras első sportülések egy orvosi munkacsoporttól elnyerték a hátbarát minősítést, és az is jó bennük, hogy közel olyan magasan vannak, mint egy szabadidő-autóban, így elsőrangú kilátás nyílik belőlük a forgalomra. Ezzel összefügg, hogy a magasra felhozott kormány kissé teherautós szögben - tehát laposan - áll, de ezzel is csak a nagyobb buszokra emlékeztet a Meriva.

A vezető magasan ül, akár egy szabadidő-autóban. Az anyagok kellemesek

Ahogy egy ilyen jellegű járműtől elvárható, rengeteg (egész pontosan 31) rekeszbe lehet pakolni a kisebb-nagyobb holmikat, a legfontosabb ezek közül a két első ülés között sínen tologatható, háromszintű tálcákkal ellátott Flexrail doboz. A sínrendszer beépítése azért volt lehetséges, mert elektromos kézifék van minden Merivában. Reagálva a vásárlói visszajelzésekre, a ráncfelvarrásnál megkurtították a síneket, hogy ne vegyenek el lábteret a hátsó utasoktól. Szintén a ráncfelvarrás újdonsága az Intellilink fedélzeti infotainment rendszer, amely 7 colos, színes képernyőt kapott, de ez az Insigniáéval ellentétben nem érintésérzékeny. A rendszer saját hangvezérlése mellett használható az okostelefoné (iOS és Android) is, így a vezető az úton tarthatja a szemét, miközben a rendszer beolvassa szöveges üzeneteit, illetve kérésekre reagál, vagy hangbemondásra kiválasztja az úticélt a néha kissé kiszámíthatatlanul működő navigációban.

A "Lounge" hátsó ülés széria. Három keskenyből két széles ülőhelyet varázsol

A modellfrissítés legfontosabb újdonsága a friss fejlesztésű 1,6-os dízelmotor, amely (a csúcsváltozatában) 136 lóerejével és 320 Nm-es nyomatékával a pár évvel ezelőtti kétliteresek szintjét hozza. Az ősrégi 1,7-eshez képest 6 lóerővel és 20 Nm-rel erősebb, miközben átlagfogyasztása fél literrel, 4,4 literre csökkent. Ez önmagában szép eredmény, az viszont érthetetlen, hogy az egy mérettel nagyobb és két mázsával nehezebb Zafira Tourerben ugyanez a motor hogyan fogyaszthat még ennél is kevesebbet, 4,1 litert. Persze mindenki tudja, hogy ezek a számok nem a valóságot tükrözik, nekünk a menetpróbán például a sebességhatárokat betartva, országúton 5,9 literes átlag jött ki. Nem túlzás azt állítani, hogy az új CDTI jelenleg a legjobb 1,6-os dízel a piacon: annyira csendes, hogy menet közben szinte hallani sem lehet, már szinte alapjárattól használható húzóerőt biztosít, 1500-tól kifejezetten dinamikusan gyorsítja a könnyűnek nem nevezhető, másfél tonnás Merivát. A 9,9 másodperces gyorsulás és a 197 km/h-s végsebesség is jobb, mint amit a 140 lóerős 1,4-es benzines turbóval tud a Meriva.

Könnyen mozgatja az új 1,6-os dízel a könnyűnek nem nevezhető Merivát

Az Opel 50 millió eurót költött nemrég csak a kézi váltók fejlesztésére, ami érződött is a pontosan és precízen megvezetett hatfokozatú váltó használatakor. Ettől eltekintve a Meriva nem az vezetési élményről szól, a kormányzása ugyan direkt, de semmi visszajelzést nem ad, a feszes futómű stabil, de alulkormányzott. Vezetés közben végig érezhető, hogy egy nagy és nehéz autót irányítunk, ami azért fura, mert a kategóriája alapján elvileg egy kis és könnyű egyterűnek kéne lenne, de ez legfeljebb csak a Zafirával és a Vivaróval összehasonlítva igaz, a külső vetélytársak – főleg a Ford B-Max – mozgékonyabbak és agilisabbak. Persze ennek nincs nagy jelentősége, mert a tipikus vásárlók pont a magas üléspozíció és a masszivitás nyújtotta biztonságérzetet keresik egy ilyen autóban, és nem a sportos vezethetőséget.

Nagyon praktikus a 220 ezer forintba kerülő, kihúzható kerékpártartó

A frissített Merivát egy induló akció keretében 3,5 millió forintért is meg lehet kapni a meglehetősen vérszegény 1,4-es, 100 lóerős benzinmotorral. Igaz, a magyar piacra kialakított Selection alapfelszereltséghez ennyiért pótkerék és légkondicionáló sem jár. Akción kívül, azonos felszereltséggel a zseniális 1,6-os dízelhez az alapmotorhoz képest szűk egymillióval többért, 5,25 millióért lehet hozzájutni, de ennyi pénzért csak 95 lóerőt kap az ember. Az árlista azonban egyértelműen az új dízelmotor 110 és a 136 lóerős változata felé tereli az embert, mivel ezeknek csak minimális, 130, illetve 170 ezer forintos csak felára a 95 lóerőshöz képest.