Az ICDP kutatói 3, egymástól különböző Car-sharing vállalkozást vizsgáltak. A párizsi Autolib 2011-ben, kifejezetten korán indult, mára Párizs forgalmas csomópontjainál kizárt, hogy ne legyen néhány autójuk. Szerződésben állnak a kormánnyal, méret szempontjából elérték azt a szintet, aminél már elvárnánk a hatékony működést és minden szempontból professzionális vállalkozásnak tekinthető.

A képen látható állapot messze áll a valóságtól                                              Treehugger

Szintén 2011-ben indult a DriveNow, mára több ország nagyvárosaiban működik, ráadásul a BMW és a Sixt közösen üzemelteti. Egy ilyen, nagyvállalatok által birtokolt, értelemszerűen profitorientált vállalkozás biztosan jövedelmező, nem? A válasz nem feltétlenül igen.

Harmadik versenyzőnk kakukktojás, hiszen nem a Marguerite célja nem a rohanó nagyvárosi életbe való illeszkedés, hanem kisebb városokban igyekeznek versenyezni a nem túl fejlett tömegközlekedési lehetőségekkel. Az ICDP kutatói azért választották vizsgálatuk alanyának, mert kíváncsiak voltak, vajon kisebb városokban lehetséges-e profitot termelni. Esetükben külön érdekesség, hogy mindössze 2 fő áll a vállalkozás alkalmazásában.

A Marguerite elektromos kisautói                                                                         Charmonix

Mi a közös a fenti három vállalkozásban? Egytől-egyig veszteségesek, évente több millió eurót veszítenek. A következőekben igyekszünk kifejteni, hogyan lehet veszteséges egy ilyen, kifejezetten drága szolgáltatás.

Városi kisautó kell, amit minél alacsonyabb költséggel tudunk üzemeltetni. „Vegyünk elektromos autókat!” – hangzott el valószínűleg a vállalkozások indulásakor. Bizonyos szempontból logikus is, de van egy kis bökkenő: az elektromos autók piaca rohamosan fejlődik és bizony sok vásárló kivár, és jobbnak látja, ha majd akkor vált elektromosra, amikor már elég nagy a hatótáv, hogy elsőszámú autóként lehessen használni. És itt a probléma, a car-sharing elektromos autói egyrészt hamar elhasználódnak, állapotuk gyakran messze van az ideálistól (Párizsban gyakran látni felhasználókat, akik inkább kesztyűben vezetik az Autolib autóit), ráadásul 2-3 év alatt elmegy mellettük a kor. Persze, flottában, olcsón veszik, de nem könnyű így megfelelő áron eladni a car-sharing autókat.

Még úgy is veszteséges, hogy a BMW biztosítja az autókat                                   Drive-Now

Az ICDP-nél több esetben is arra jutottak, hogy alapvetően az üzleti terv túlzottan optimista volt. A car-sharing drága, első felhasználói pedig prémium ügyfelek, akik jelentősebb távolságokat tesznek meg az autókkal és nem okoz gondot nekik a magas percdíj megfizetése. A használókat vizsgáló felmérés alapján 57%-uk vezető beosztásban dolgozott, átlagéletkoruk 45 év és 73%-uk rendelkezik diplomával. Az ő szokásaik alapján megtervezni az üzletmenetet azonban nagy hiba: az autók hamar elhasználódnak, a car-sharing elveszti az újdonság varázsát és már nem igazán lesz kedvük használni a szolgáltatást.

Entrepeneur

Mit lehet tenni ilyenkor? Például árat csökkenteni, hátha más ügyfélkört sikerül megnyerni. De ha árat csökkentünk, nem lesz forrás az autók karbantartására, így esik meg, hogy az Autolib flottájában az ember nem talál olyan autót, ami ne lenne sérült, állandó javításra viszont nincs pénz.

De miért csinálják? Nem könnyű belelátni az üzemeltetők fejében, de egyfajta fogadásra emlékeztet gondolkodásuk. Hisznek benne, hogy a car-sharing a jövő, amire valóban minden esély megvan. Úgy döntenek, inkább éveken át veszteségesen működtetik vállalkozásukat, hogy majd ha valóban eljön az idő, ők már készen álljanak. Kíváncsian várjuk, bejön-e a tipp, vagy ezek a vállalkozások egy idő után feladják és lehúzzák a rolót, elkönyvelve, hogy ez a szelvény elment.