Van egy nagyon kedves ismerősöm, aki korábban autóversenyző volt, tehát továbbra is figyelemmel kíséri az autóipar változásait, noha nem feltétlenül szimpatizál a villanyautókkal. És nem csak azért, mert mi még abban a korban szocializálódtunk, amikor egy versenyautó csörgött, csattogott, durrogott, noha nyilván ez is közrejátszik. Hanem azért is, mert szívritmus-szabályozóval él. Mint megannyi ember a világon, ő is együtt él egy létfontosságú műszerrel, ami amellett, hogy biztosítja az egyenletes szívritmusát, megakadályozza, hogy újra szívleállása legyen.

Viszont azt is elárulta nekem, hogy a műszer működését tulajdonképpen bármilyen nagyfeszültséggel működő eszköz befolyásolja. Villamos szekrény, villanyoszlop, telefonos átjátszó egységek vagy a repülőtéri biztonsági kapuk. Vagy elég hétköznapibb dolgokra is gondolni, mint a villamos, a troli és a metró. Ezeknek a közelében a pacemaker egyenletlenül működik, így az adott személy képes a rosszullét egyes fázisait is produkálni: kirázza a hideg, vagy elönti a meleg, szinte pillanatok alatt. Bizsergést, lüktetést éreznek, és jobb, ha minél hamarabb reagálnak, különben akár még rosszabbra is fordulhat a dolog.

Pár éve közösen hódoltunk másik közös hobbinknak, a repülőgép fotózásnak, Bécs repülőtéren, amikor hozzám szegezte a kérdést: vajon milyen hatással van egy villanyautó a pacemakerre? Gondoltak erre a gyártók, amikor nagy lelkesedéssel belekezdtek az autóipar reformálásába? Szeretem azt gondolni, hogy mélyen elmerülök az autóipar végtelen világában, így a villanyautózást is igyekszem magamévá tenni, de erre a kérdésre egyszerűen nem voltam felkészülve. Zavart, hogy nem tudom a választ, de akárhogy kutakodtam, nem találtam erről egy mérvadó tanulmányt. Egészen idáig.

Ugyanis a Müncheni Műszaki Egyetem egy kutatócsoportja végre pótolta ezt a hiányt, és megvizsgálták, hogy milyen hatással van nem csak a pacemakerre, de minden egyéb szív- és érrendszeri implantátumra a villanyautó nagyfeszültségű működése. Összeségében arra a következtetésre jutottak, hogy a pacemakerrel élő személyek is teljesen nyugodtan használhatják a villanyautókat, ugyanis az általuk generált elektromos mező annyira alacsony marad, hogy az nem befolyásolja a pacemaker megfelelő működését. Ellenben érdemes körültekintően eljárni a nagyfelszültségű DC gyorstöltők körül.

Összesen 108 villanyautózással kapcsolatos eszközt vizsgáltak meg, hét gyártótól, hogy meggyőződjenek az általuk kibocsátott elektromágneses sugarak hatásáról. A kutatók egyenként elemezték a résztvevők EKG-ját, és két kardiológust is bevontak a kutatásba. „Vezetés és töltés közben sem volt hatással a pacemaker működésére és programozására a villanyautó.” – jelenti ki a kutatócsoport. „Az eredményeink összhangban állnak korábbi kisebb kutatásokkal, amik még hibrid autókon vizsgálták a hatást.” – utalva ezzel egy 2017-es vizsgálatra, amiben egy Toyota Prius volt az alany.

A mostani kutatásban azonban egy első generációs Nissan Leaf-et, egy Tesla Model S P85-öt, egy BMW i3-at, és egy Volkswagen e-Up-ot használtak, tehát valódi, teljesértékű villanyautókat. Állóhelyzetükben, egyenletes gurulás közben, és lepadlózva is vizsgálták őket. Magától értetődően, gyorsítás közben a legmagasabb a elektromágneses sugárzás egy villanyautóban, tempótól függetlenül. Arra is rájöttek, hogy az akkumulátorcsomag az elektromágneses sugárzás legfőbb forrása, ráadásul az inverterek, a kábelezés vagy a kormányszervó csak erősíti a hatását.

Mégsem odabent kell óvatosnak lenni, hanem az autó körül, főleg akkor, amikor nagy teljesítményű töltőt használnának a szívritmus-szabályozóval élők. A kutatók ugyanis jóval magasabb mágneses interferenciát mértek a töltőoszlopoknál, ami abból is adódhat, hogy kevésbé szigeteltek maguk a töltőkábelek. Tehát érdemes megkérni valakit a családból, hogy inkább ő dugja fel a Taycant is Ionityra, amíg te elugrasz egy kávéért az autópálya melletti pihenőben.

„Ahogy növekedett a kábelen átfolyó áram, úgy növekedett a mező is.” – tették hozzá a kutatók, pedig még csak nem is a valódi gyorstöltőket vizsgálták, csupán a 32A-es állomásokat. Összeségében tehát azt állítja a kutatócsoport, hogy „az elektromos autók biztonságosak minden szív- és érrendszeri implantátummal élőnek, és különleges odafigyelés nélkül utazhatnak bennük. Ennek ellenére érdemes óvatosnak lenni az olyan ritka esetekben, mint például amikor gyorstöltővel etetnénk a villanyautónkat.