A kisebb-nagyobb brit márkákról szóló összeállítás második része.

Morgan

A Morgan 1910-ben azért született, hogy a motorkerékpár-tulajdonosok egy biztonságosabb, autószerű járművel közlekedhessenek. A magyar hatóságokat azonban nem lehetett félrevezetni: a háromkerekű autót személygépkocsi-kategóriába sorolták.

A hazai képviselet sorsa könnyedén nyomon követhető: 1924-ben néhány hónapig a Lehel utca 21/b alatt székelő Olympia Garage reklámozta a márkát. Ekkor azonban a hazai piac még nem volt fogékony egy effajta járműre.

Egy Morgan a Somogymegyei Automobil Club 1930-as csillagtúráján (Forrás: Fortepan/Vojnich Pál)

A helyzet 1928-ra változott meg, amikor a körülményekhez képest virágzó piacon a Morgan is elfért a palettán. A képviseletet Lantai Ede szerezte meg. Ő a kor tipikus kereskedője volt: egy kis Révai utcai műhelyben kezdte pályafutását, majd 1928-ban a Belvárosban, a Magyar utca 40 alatt nyitott bemutatótermet, ahol főleg a Velocette motorokat árusította. 1929. tavaszán már a Szabadság téren találjuk, majd néhány hónappal később a gazdasági válság első lehelletére a vállalkozás összeomlott. A készleket a Demény&Fia cég vette át, akik egy rövid ideig még hirdették a Morgan-t is.

Persze a Morgan csakis színfolt lehetett: az 1930. december 30-i állapotot rögzítő hazai gépjármű-állomány statisztikában a Morgan 65 darabbal szerepel – Lantai Edének 1928-1929. folyamán kb. 53 darabot sikerült értékesíteni. A korabeli híradásokból az is tudható, hogy egy kisebb szállítmány a zárt, áruszállító felépítménnyel ellátott Morganból is érkezett – az 1930-as Magyar Automobil és Motorkerékpártulajdonosok című kiadványban három ilyen teherautó szerepel.

Lantai Ede reklámjában kiemelte, hogy a Morgan „különösen doktoroknak, ügyvédeknek ajánlható melegen”. A legismertebb versenyző, ifjabb dr Bezsilla Nándor is e körből került ki. Az 1897-ben született fiatalember a kor mintáit követve a legkülönfélébb sportágakban próbálta ki magát: teniszezett, lovagolt, kerékpározott, majd jött a motorversenyzés. A Királyi Magyar Automobil Club is felfigyelt az újfajta járműre, s 1928-1930 között több versenyen is meghirdettek „bicikliautó” illetve „cyclecar” kategóriákat. Az 1928-as svábhegyi versenyen összesen 5 Morgan állt rajthoz, köztük Lantai Ede, dr Bezsilla és mások.

A gazdasági válság után a Morgan csak az 1990-es években tért vissza a hazai piacra.

Rolls-Royce

A királyok autóját Magyarországon az 1920-as években Reiman Gyula árusította. Természetesen csupán néhány darabot sikerült értékesíteni – 1929-ben 10 darabról szólt a statisztika.

Rolls-Royce az 1929-es Concours d'Elegance szépségversenyen

Rover, Crossley

Bilkei Gorzó Nándor életútja a bizonyíték arra, hogy az 1920-as években bárkiből lehetett autókereskedő. Ő ugyanis teológia szakon végzett, miközben a József Királyi Műegyetemet is látogatta. Önéletrajzából kiderül, hogy „Bölcsész doktorátusom esztétika, finnugor nyelvészet és magyar irodalom. Tanári oklevelem magyar, illetve latin nyelv és irodalom”.

30 évesen, 1921-ben a Klein-féle szappangyárnál dolgozott, ahol igazgató lett. Onnan 1927-ben lépett kis, megalapította a Goó-Haly Automobilkereskedelmi Vállalatot, amely „nagy anyagi veszteséggel végződött”. A Goó-Haly 1927-1928. folyamán árusította a Rover és Crossley személygépkocsikat, előbbiből 1927-ben 21 darabot értékesített. A teljes Rover állomány 1930-ra 30 darabot tett ki, a Crossley valószínűleg csak bemutatóautó-fázisig jutott.

Singer

A George Singer által 1874-ben, Coventry-ben alapított kerékpárgyár 1901-1970 között készített személy- és kisteherautókat. Magyarországon 1924-ben a Tabánban működő Budapesti Automobiljavító Rt, más nevén Gellért Garage vállalta el a képviseletet. 1929-ig kb. 25 autót sikerült értékesíteniük.

Singer bemutató 1928-ban

Standard

1934-ben a Nagymező utca 19 alatt működő Blumenthal Testvérek kezdték árusítani a Standard autókat. Gyorsan kiderült, hogy ez zsákutca, ezért áttértek a német Hansa termékeire.

1938. telén Bolgár Aladár a Szabadság tér 15 szám alatt megnyitott szalonjában a Citroën mellett a Standard autókat is árusította, illetve az S.S. Cars termékeit is reklámozta. A második világháború után a sokszor említett 1947-es egyezmény aláírását követően tucatnyi Standard Vanguard és 14 importjára került sor, amelyeket Bolgár Aladár intézett.

Standard 12, 1943 (Forrás: Fortepan/Vaskapu utca)

Állami tulajdonú Standard Vanguard a 1950-es években (Forrás: Fortepan/Szent-Tamási Mihály)

Sunbeam

Magyarországon elsősorban a Sunbeam motorkerékpárok voltak ismertek, de időről időre egy-két túrakocsi is érkezett. 1925-ben például a Színházi Élet arról számolt be, hogy „Fischer Mórné közel egymilliárdot fizetett pazar szürke Sunbeam kocsijáért”.

Triumph

A Triumph motorkerékpárgyár az 1920-as évektől túrakocsikat is kínált, de ezek nem voltak túl sikeresek. Azonban az 1927-ben bemutatott, Austin 7-inspirálta Super 7-nel a Triumph végre az autók között is hódított. Ezt a kisautót 1928-ban Vajk Zoltán mérnök, - aki korábban motorkerékpárok javításával foglalkozott - Magyarországon is bemutatta. Vajk működésének fénypontjaként 1930-ban a margitszigeti Concours d'Elegance szépségversenyen egy Nagy Mihály-karosszériás Triumph Super 7-tel vett részt. Nagy Mihály, aki nem állt rokonságban Nagy Gézával inkább haszonjárművekkel foglalkozott.

Nagy Mihály karosszériás Triumph Super 7 1930-ban

Vauxhall

Magyarországon valószínűleg a legtöbb ember 1925-ben találkozott először a Vauxhall márkával, amikor a svábhegyi versenyen a Csehországból érkezett Wilfried Proskovetz egy Vauxhall sportkocsival állt rajthoz.

Az első hazai kereskedő a Minerva Rt volt 1929-ben, de a Vauxhall komolyabb bevezetésére 1934-ig kellett várni, amikor Hermann Géza megállapodott a General Motors európai vezetőségével a konszernhez tartozó márkák hazai képviseletéről. Ám a náci Németország felé orientálódó országban egy brit márkának nem termett sok babér – talán egy tucat Vauxhall találhatott gazdára a második világháborúig.

Hermann Géza által benevezett és első díjat nyert Vauxhall kocsi 1934-ben a Concours d'Elegance-n

1947-ben azonban a bevezetőben említett angol-magyar fizetési egyezség keretében behozott gépjárműmennyiség tekintélyes részét, 140 darabot a Vauxhall Velox tette ki. Később még számos Vauxhall 14 és Vyvern is érkezett. Egy 1949. júniusi jelentés szerint a Hadügyminisztérium, az Államvédelmi Hatóság és az MDP kapott nagyobb mennyiségeket, de a Nehézipari Központ, a Tejközpont, a Közlekedési Minisztérium is szerepelt a kiutalási listán.

Vauxhall Velox 1957-ben (Forrás: Fortepan/FSZEK/Sándor György)

Vauxhall 12 1961-ben (Forrás: Fortepan/BFL/BRFK)