A világ első, hivatalosan is bejegyzett autóversenyétől (Párizs-Bordeaux, 1895) az Indianapolis-i 500 mérföldes futamig (1912), a Coupe des Voiturettes széria francia bajnoki futamaitól (1909) a kelet-afrikai Szafari-raliig (1960-as évek) évtizedeken át zengett a Peugeot neve a világ legkülönbözőbb pontjain és versenyein. A francia márka innovatív technikai megoldásainak, a konvenciókkal merészen dacoló mérnökeinek és eredendően robusztus konstrukcióinak köszönhetően a márka mindig is ott volt a motorsport élvonalában – és ami nem kevésbé fontos, a nagyközönség tudatában, mint modern, megbízható típusokat gyártó cég.

Amikor tehát az 1980-as évek elején egy minden korábbinál összetettebb feladatot kellett megoldania a Peugeot marketing szakembereinek, ösztönösen nyúltak az autóversenyzéshez.

A cégcsoport 1979. január elsejével magához csatolta ugyanis a Talbot márkát: az egykor elismert, de a gyorsan fejlődő autóiparban magának nehezen helyet találó autógyártót. Volt azonban a Talbot-nak egy szuperképessége: korábbi tulajdonosai (a francia Simca és a brit Rootes-csoport) révén komoly tapasztalattal rendelkezett a kisautók fejlesztése terén.

Ez kapóra jött a Peugeot számára: a Talbot mérnökeivel karöltve megkezdték egy városi mini, a későbbi 205 fejlesztését, és hogy előkészítsék annak motorsport-részvételét (ami akkoriban kötelező gyakorlatnak számított a cégnél), villámgyorsan benevezték a Talbot-t a rali világbajnokságba. A csapat harmadik évében, 1981-ben konstruktőri első és egyéni második helyezést ért el Guy Fréquelin pilóta és navigátora, Jean Todt jóvoltából.

Todt 1981-ben visszavonult az aktív versenyzéstől, a Peugeot pedig nyomban felkérte, hogy szervezze meg a cégcsoport vadonatúj, hivatalos sportprogramját.

A Peugeot Talbot Sport nevében összekötötte a frissen világbajnokká koronázott márkát a Peugeot-val, amely azután hamarosan átvette a stafétát a Talbot-tól, és átadta azt a B-csoportos Peugeot 205 Turbo 16-nak.

A Peugeot és a Talbot kapcsolata hamarosan zátonyra futott, a sportprogram viszont diadalmasan folytatódott. Két rali világbajnoki cím, négy első helyezés a Párizs-Dakar terepralin, és hogy egy kis egzotikumot is csempésszenek a programba, az észak-amerikai Pikes Peak hegyi felfutón aratott két győzelem fémjelezte a Peugeot Talbot Sport tevékenységét az 1980-as években.

A következő évtizedben a márka a hosszú távú autóversenyzésre koncentrált, nem is eredménytelenül: mindössze három év leforgása alatt egy világbajnoki ezüst- és egy aranyéremmel, valamint két Le Mans-i futamgyőzelemmel gyarapították a Peugeot Sport trófeáinak számát. Ezeket a sikereket a 2007 és 2010 közötti szezonokban megismételte a márka.

Ezzel párhuzamosan újabb rali világbajnoki címeket (2000-2002), egy ralikrossz világbajnoki címet (2015), továbbá három Dakar-győzelmet (2016-2018) ért el a Peugeot, 2013-ban pedig Sebastien Loeb közreműködésével olyan időt futott a Peugeot a Pikes Peak-i hegyi felfutó versenyen, amelyet belső égésű motorral azóta sem tudott – és valószínűleg soha nem is fog már tudni – senki felülmúlni.

Az idén negyven éves Peugeot Sport nem csak a márkának szerzett elévülhetetlen érdemeket, de a motorsport egyetemes világát is feledhetetlen, felülmúlhatatlan nevekkel gazdagította, legyen szó versenyautókról vagy pilótákról. A Peugeot 205 és 405 T16, a Peugeot 206 WRC és a Peugeot 306 Maxi a ralisportban váltak etalonná; a Peugeot 905 és 908 említése a hosszú távú autóversenyzés legszebb éveit idézi, hogy az olyan, újabb kori legendákról meg ne feledkezzünk, mint a 208 T16 Pikes Peak, vagy a 2008 és 3008 DKR sivatagi terepversenyautók.

Az évek során a motorsport legkiválóbb versenyigazgatóinak - Jean Todt, Corrado Provera, Bruno Famin – irányítása alatt olyan emblematikus pilóták szereztek dicsőséget a Peugeot-nak, mint Timo Salonen, Juha Kankkunen, Marcus Grönholm, Ari Vatanen, Stéphane Peterhansel vagy Carlos Sainz.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!