Az időjárás nem igazán fogadta kegyeibe a vasárnap délelőtti záró programot, így azután a vártnál kevesebb tulajdonos mutatta meg autóját Szeged belvárosában a barátságtalan hidegben és a változó intenzitással szemerkélő esőben. Természetesen azért több tucat oldtimert így is láthatott a nagyérdemű, mindenképpen érdemes volt tehát kilátogatni a Széchenyi térre.

Ötven évesnél fiatalabb veterán járművet nem is igazán láthattunk, a szervezők kérése – kikötése – ugyanis az volt, hogy csak 1975 előtt gyártott autókkal és motorokkal vegyenek részt a háromnapos eseményen a veteránosok.

A sok különlegesség között ott volt egy 1955-ös gyártású BMW Isetta is, ami a motorkerékpár és az autó közötti átmenet egyik jó példája. Tulajdonosától, Heringes Zsolttól megtudtuk, a „járgányt” egy négyütemű, negyedliteres 14 lóerős motor mozgatja. Az első szériás, kétszemélyes modell 1963-ban került Magyarországra, pontos besorolása Isetta Standard. Az autó különlegessége, hogy egyajtós, az pedig elölről nyílik a kormánnyal együtt.

A BMW 1954-ben szerezte meg az engedélyt az olasz Iso SpA gyártótól az úgynevezett buborékautó projekthez, amely végül Isetta néven lett ismert. Egészen 1962-ig gyártották, darabszámára Zsolt szerint nincs igazán biztos adat, ő 130 és 160 ezer között többféle számról is olvasott már.

kiderült, egy disznóólból mentették ki, édesapjával közösen csaknem 10 évig dolgoztak a lerobbant, több mint egytucatnyi másik jármű alkatrészéből összetákolt Isettán. De megérte a sok munka és a költség, ma ismét eredeti fényében pompázik az igényesen restaurált kis BMW.

– Én vagyok a kocsis, az autó az asszonyé, de neki nincs jogosítványa – mondja portálunknak Tóth Ferenc, az 1969-es évjáratú Fiat 500-as közlékeny debreceni sofőrje. Két évtizeddel ezelőtt vették, nagyon lerobbant állapotban és sokat kellett rajta dolgozni.

Öcsike, merthogy így becézik az autót, mára szeretett családtaggá vált, gyakori vendége egyebek között a debreceni virágkarneválnak is. Télen pedig, amikor a Mikulásnak elromlik a szánja vagy akut hóhiány van, szívesen beugrik és feldíszítve édességcsomagokat szállít a gyerekeknek. A kéthengeres, 500 köbcentis motorral hajtott autó csomagterében mindig sok szerszám és pótalkatrész utazik, így azután Ferenc nem jön zavarba, ha történik valami, gyorsan orvosolja a problémát és már utazhatnak is tovább.

Motorkerékpárokat is láthatott a nagyérdemű, egy szép 250-es MZ-t Kovács László hozott el megmutatni Szegedre. – Ismereteim szerint Kalocsán ez volt a második ilyen motor, és én még csak a második tulajdonosa vagyok – mondta portálunknak, hozzátéve, úgy került hozzá, hogy nem kellett az első tulajdonos gyermekeinek.

Megtudtuk, eredetileg kék-vajszínű volt a fényezése, de László 1973 és ’76 között az NDK-ban – fiatalabbak kedvéért: Német Demokratikus Köztársaságban – dolgozott és ott ilyen 250-es MZ-t hajtott, de annak piros volt a színe. Így azután nosztalgiából a veterán motorkerékpárnak is az lett.

A maga korában óriási értéket képviselt, különösen igaz volt ez a hiánygazdasággal küzdő Kubára. A Szegedi Textilművekben dolgozó közép-amerikai vendégmunkás férfiak gyakorta vásároltak összekuporgatott keresetükből ilyen MZ-t, becsomagolták és hazaküldték. Sokkal jobban jártak így, mintha másra költötték volna a fizetésükből megspórolt pénzt.

Bár a XIV. Dél-alföldi Veteránjármű Találkozó szervezői 1975 előtt készült modelleket vártak a találkozóra, három év „korkedvezménnyel” befért egy szép 412-es Moszkvics is. Egy négyhengeres, 1481 köbcentis motor dolgozik a Szovjetunióban összeszerelt, gyári állapotú modellben, ami tulajdonosa szerint nincs felújítva – és bevallása szerint mindössze 98 ezer kilométert futott.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!