Szerző: Jámbor Gyula

Az autózás többről szól, mint egyszerűen eljutni A-ból B-be - legalábbis ezt sugallják az autógyárak marketing-üzenetei, amihez lelkesen csatlakoznak az újságírók is. Talán nem is autó az, amelyikkel nem lehet 120-szal beesni egy szűk kanyarba, amelyik nem hagyja állva a versenytársakat a piroslámpánál. Az autózás kaland, izgalom, játék és még ki tudja, mi minden - ha a reklám-habverésnek hiszünk. Ha a saját tapasztalatainknak, akkor azt hiszem, szíves örömest lemondanánk bizonyos adrenalin-bombákról. Volt részünk benne elég, ha csak a rendszerváltás óta eltelt bő két évtized történéseit nézzük: tízezerszám bedőlt autóhitelek, kaotikus használtautó-piac, átverős matrica-reklám, hamisított üzemanyag, alkatrész.

Mint a filmeken - ám ezeket a fajta izgalmakat talán inkább mégis mellőznénk. Bevallom, jómagam afféle izgalmakra sem vágyom, ami az utcai versenyautózásban, gyorsulási versenyekben lelhetők fel.

Mit várok egy autótól? Legyen megbízható, kényelmes, férjen el benne a család, az autó pedig férjen el a parkolóban, és legyen megfizethető a kelet-európai jövedelmekből is.

Lehet hogy túl merészet álmodtam?

Az Opel Zafira Tourer sok tekintetben közel áll ahhoz, ami az ideális családi autót jellemzi, de egy nagy hibája biztosan van: nem a magyar átlagkeresethez szabták az árát, ugyanis egy budai garzonéval összemérhető. Erről persze nem az Opel tehet, hanem a magyar ingatlanpiac, no meg persze a magyar életszínvonal, de a tény ettől tény marad: 7-9 millió forintot érdemesebb ma lakásba fektetni, mint személygépkocsiba.

No de lássuk a Zafirát, amely a praktikus, 5+2 üléses, nagy belmagasságú kombik prototípusa volt megjelenésekor, az ezredfordulón. Azóta sok hasonló, egyterűnek nevezett jármű készült a nagycsaládosoknak, de ez nem változtat a tényen, hogy a csomagtartó padlójából néhány mozdulattal kihajtogatható két pótülés ma is jól jöhet mondjuk egy háromgyerekes családnak, ha a nagymama is velük utazik, és nem nagyon hosszú az út.

A fenti képességeket jól leplezett mikrobusz-forma kocsiszekrény hordozza. Gondolom, a formatervezőknek azt a házifeladatot adták az Opelnél, hogy faragjanak a nagy, széle-hossza-egy alakzatból lendületes, személyautós kinézetű járgányt. A mutatvány sikerült, és bár a belső teret valósággal mértani síkok határolják, a látvány rajzolatokban gazdag, mozgalmas, szinte könnyed.

A Tourer esetében már a fent említett két felnőtt, három gyerek esetén teljes értékű utazóautóról beszélhetünk, hiszen bőséges a fejtér, az ülések mögött koncertteremnyi a csomagtartó. Ha azonban csak négyen használják, a Zafira megmutatja rejtett arcát: igazi kényeztetős, relaxálós pullmann vasúti kupé, sőt, maga az étkezőkocsi szellemét véljük feltámadni. Vagy ha jobban tetszik, egy békebeli pesti kávéház, a Central vagy a New York folteljeibe képzelhetjük magunkat. A nagy nyílásokon - köztük a hosszított szélvédőn és a majd egy négyzetméteres tetőablakon - ömlik be a fény, a bőrgarnitúra pihenteti a derekat, és ha márványasztal nincs is, a hátsó sor középső ülését karfává hajtogatva kényelmesen böngészhetjük a híreket rotációs vagy e-papíron. Tényekre lefordítva ez azt jelenti, hogy a drágább verziókban bőrborítású ülések tág határok közt testre szabhatók. Az első ülések oldaltartása emberes, a comb alátámasztását szolgáló párna megtoldható, s a hátsó sort kétülésessé varázsolva felnőttek számára is fejedelmi lábteret kapunk. A belső szélesség és a belmagasság még tán túlméretes kosarasoknak is elegendő, az átlagos termetűeknek pedig szellős teremként hat a Zafira.

A négyülésessé alakított gördülő társalgó három utazónak biztosítja, hogy stresszmentesen érkezhessenek meg akár félnapos túra után is. A negyedik utasnak, aki a jármű vezetését végzi, pedig azzal jár a kedvében, hogy igyekszik minél több apró elintéznivalót magára vállalni helyette. Igaz, ehhez alaposan meg kell ismerni a műszerfal kezelőszerveit, amelyekből regimentnyi van. A Tourer sofőrje jól teszi, ha indulás előtt hosszasan tanulmányozza a kezelési könyvet, mi több, éjszakára a párnája alá rejti. Így a nagy sietségben sem felejtkezik el róla, hogy a menetfényt automata állásban szürkületkor maga gyújtja-oltja az elektronika, a sztrádán tempomat nyomja a gázt, a pirosnál start/stop kapcsolja ki a motort, tolatáskor a számítógép a műszerfali monitor kameraképére rajzolja a kanyar ívét, miközben csipogva figyelmeztet a közeli kiszögellésekre. Szól, ha foglalt a szomszéd sáv, és ha sikerül kitanulni a navigációs berendezés ravasz gyűrűjének kezelését, akkor a helyes utirányt is közli, méghozzá minden utcasarkon. A vezető választhat háromféle futóműbeállítás közül is, bár a sportállásban sem lesz utcai harcos a cirkálóból. Hogyan lehetne, hiszen az üresen is másfél tonnás, több mint négy és fél méteres, testes és magas kocsit autópályás haladásra szánták. Mi több, a varázsszőnyeges suhanást utasainak minden körülmények között, még a lépcsőzetes felületű pesti utcákon is igyekszik biztosítani. Ebben nem csak a változtatható karakterisztikájú futómű és lengéscsillapítás partner, hanem a remek hangszigetelés is.

A gördülő kávéház mozgatásáról esetünkben a szentgotthárdi gyártású vadonat új 1,6 literes, soros, négyhengeres, közvetlen befecskendezéses turbós benzinmotor gondoskodott. A teljesítményre nem volt panaszunk, a 170 lóerő és a 260 Nm forgatónyomaték kellő vehemenciával lendítette a másfél autónyi tömeget. Ha a cél a tempós haladás, és nem a streetfight, nem lehet hiányérzetünk. Az üzemanyagfogyasztás területén azonban kissé kijózanító a szentgotthárdi erőmű. A vegyes fogyasztásra adott 6,6 liter/100 km-es gyári ígérethez képest a fedélzeti számítógép a dimbes-dombos horvát autópályán nem ritkán 20 litert jelzett, és az átlag bizony - megterhelve, a légkondicináló erős igénybevétele mellett - 8 és 9 liter között alakult. Mindez persze nem meglepő, ha tudjuk, hogy a Tourer egy kombinak kinéző kisbusz, amely hatalmas homlokfelületével fúrja bele magát a levegőbe, ami autpálya-tempónál alaposan növeli a fogyasztást. Egyebekben nem lehet panasz a magyar gyártmányú motorra: járása csendes, kigyenlített, turbólyuknak nyomát sem találni. Tíz másodperc körül százon van és 200 fölé kergethető vele a Zafira. Mindamellett azok számára, akik gyakran használják autópályán, hosszabb utakon, dízel, akár a szintén hazai 1,6-os, akár a kétliteres, 165 lóerős CDTI jobb választás lehet. Nem túl sikerült szerkezet a hatgangos kézi váltó, már csak a cirkáló-érzet biztosítása érdekében is érdemes beruházni az automatára. Ami a járgány vezethetőségét illeti, méretéhez képest meglepően személyautós, kezes: szűk helyen tilitolizni vele nem leányálom még elektronikus segédlet melett sem, ezt leszámítva könnyen megszokható. Vezetője bakarasszal a forgalom átlagos szintje felett ülve jól áttekintheti a helyzetet, tágas kormányállásból navigálhatja a “vezérhajót”.

Összegezve: a Zafira Tourer jó alapadottságokal megáldott, szellemesen alakítható, igényesen kidolgozott, kellemesen vezethető, praktikus családi autó. Az igényesség azonban arányosan magas árral párosul, ezért megjósolható, hogy bármennyire is vonzó, a jármű nem lesz a magyar családok tipikus házi kedvence.

Opel Zafira Tourer 1.6 SIDI Turbo

Motor:  170 LE, 260 Nm, 1598 cm3, soros, benzines turbómotor, közvetlen befecskendezéssel

Futómű elöl/hátul: MacPherson/Csatolt hosszanti lengőkar, Watt-rúd

Hossz/szél/mag(mm): 4658/1884/1685

Csomagtér 5 üléssel: 710 liter

Alapár: 7,2 millió Ft

Tesztautó ára: 9,9 millió Ft