Igazán kíváncsi voltam, hogy milyen is lehet az új Qashqai, hiszen az elődei is igen meggyőző autók voltak, ugyanis egy viszonylag tekintélyparancsoló városi-terepjáró volt megfizethető áron. Az új generáció sem okozott csalódást, hiszen nem lett sokkal drágább, viszont az én meglátásaim szerint jóval jobban néz ki, és belül is többet ad.
 

Elölről a legmutatósabb az új Qashqai.

A közepes Nissan SUV kívülről igazán impozáns látványt nyújt, mivel többnek látszik, mint ami. Ezt úgy értem, hogy sokkal nagyobbnak tűnik, mint amekkora a valóságban, de ezt nem csak én gondolom így, hanem mindenki más is. Persze annyira durván nem nőttek a kocsi méretei, azonban egyértelműen nagyobb lett, hiszen a hossza 4,7 centiméterrel, a szélessége 1,5 centivel gyarapodott, míg a magasságából lefaragtak 1 centit, hogy kicsit dinamikusabb látványt nyújtson.
 

A Qashqai sokkal nagyobbnak mutatja magát, mint amekkora valójában. Belülről is nagynak érezni, de a számok nem csalnak, ezért a hátsó lábtér nem igazán fejedelmi.

Valahogy úgy sikerült játszani az idomokkal és az arányokkal, hogy legalább egy mérettel nagyobbnak érezzük a Qashqai-t, amely tendencia belül is folytatódik. Persze ez a kijelentés csak az elöl ülőkre vonatkozik, ugyanis a hátsó lábtér azért nem tud becsapni minket. Az autó ergonómiája meglehetősen kellemes lett, úgy belül, mint kívül, illetve az anyaghasználat is átlagon felülire sikeredett. Szépek a varrások, meglehetősen jó tapintásúak az anyagok, azonban van néhány porszem a szerkezetben, legalábbis a miénkben volt, hiszen nem egy helyen már az anyagfáradás jeleit vettük észre, ami akár az előttünk lévő tesztelők durvaságából is adódhatott, de mindenesetre érdekes a helyzet.
 

Manapság a japánok meglehetősen szeretnek játszani a karosszéria töréseivel, ezáltal izgalmasabb külsejű autókat tudnak készítenek.

Kár ezekért az apróságokért, mert amúgy egy rossz szót sem szólhatnánk a beltérre, kivéve a kormányon lévő gombokat, amelyek szerintünk kicsit gagyik lettek. A tesztautónk az Acenta nevű felszereltségi csomaggal bírt, melyben már elegendő extra található, azonban nem értettem, hogy miért nem lehetett automatára csinálni a jobb első ablaklehúzót. Persze ez csak kötözködés, azonban néha sokkal kényelmesebb lenne, ha nem kellene megvárni, amíg normál elektromos módban felcsúszik. A többi extrára nem igazán lehet panaszunk, ugyanis a kijelzők igen informatívak, és ami a legjobb, hogy nem ilyen olcsó pixeles darabok, hanem ebben a kategóriában kimondottan éles képet adnak.
 

Bőven találni trendi részleteket az autón, de az összkép is divatosra sikeredett, ami a legtöbbeknek természetesen tetszik.

Meg kell szokni, hogy az új Qashqai-ban, már csak elektromos kézifék található, ami igazából nagyon kényelmes, ugyanis magától bekapcsol, ahogy leállítjuk az autót. Ami még fura volt, hogy ennyi pénzért még nem kapunk gombos indítást, hanem csak a régifajta kulcsfordítás jár. Ezt azért mondom, mert ebben a felszereltségben megtalálható többek közt az első-hátsó tolatóradar, a hátsó tolatókamera, a navigáció, illetve a bluetooth-os telefon kihangosító. Na mindegy, érdekes az összeállítás, de azért nem nevezhető rossznak.
 

Belül is ergonómikus a közepes Nissan SUV, de azért van néhány meggyengült anyag, melyeknek bőven többet kellene bírniuk.

A Nissan szabadidő-autójának a puttonya nem a kategória legjobbja a maga 401 literével, még úgy sem, hogy van néhány rekesz a csomagtartópadlóba mélyesztve. Persze akár elegendő is lehet egy családos utazásnál, azonban biztosan meg kell majd válogatni, hogy mit is viszünk magunkkal, nem jöhet az összes holmi, ami csak a kezünk ügyébe kerül. Eddig „nagyjából” pozitív volt minden, azonban motorfronton már nem vagyok ennyire pozitív, ugyanis a nálunk járt 1,2-es turbós benzines nagyon nem a Qashqai-hoz való a maga 115 lóerejével.
 

Itt lakik a Qashqai-hoz kérhető legkisebb erőforrás, a turbós 1,2-es, amely 1700-as fordulat alatt szomorúan gyenge.

Igazából nem is az erejével van a baj, hanem annak leadásával, hiszen 1700-as fordulatig, az 1318 kg-os Nissan SUV körülbelül a forgalom tempóját sem nagyon képes tartani, viszont amikor eléri az említett fordulatszámot, onnan megindul, mint amit puskából lőttek ki. Ezért mondom, hogy nem megy rosszul a 11,3 másodperces 100-ra való gyorsulásával, de tényleg nem ez a megfelelő motor ehhez a modellhez.
 

Meglepően sokat képes enni a kis 1,2-es. Átlagban bő 8 literrel lehet számolni.

A dízelekkel sokkal kiegyensúlyozottabb, meg persze kevesebbet is fogyaszt, ugyanis a tesztautó turbós erőforrása simán benyelte a 9 litert városban, ha nem nagymamamódban autóztunk vele. Tehát a gyár által ígért 5,6 literes fogyasztási értéket kezeljük csak nagyon óvatosan, mert nehéz lesz hozni, még városon kívül is. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a gázolajos erőforrás nem is sokkal drágább, hiszen az alap benzinesnél „csak” 790 ezer forinttal drágább az alap dízel, amely nem más, mint a már jól ismert 1,5 literes dCi, 110 lóerővel, és 260 Nm-es nyomatékkal.
 

A csomagtartó lehetne nagyobb, azonban ha valaki nagyon akar, el tud férni ezen a 401 literen is.

Sokkal jobban illik az autóhoz, sokkal kellemesebb karakter, na és persze sokkal kevesebbet is fogyaszt. Összegzésként elmondható, hogy a Nissan Qashqai, Acenta felszereltséggel, és az 1,2 literes turbóval, már 5 650 000 forinttól hazavihető, ami mindenképpen elgondolkodtató árcédula, hiszen egy igazán élhető kocsit kapunk a pénzünkért, mely még a magyar utakon is simán boldogul.

További TesztAuto.hu - NISSAN cikkekért kattintsatok IDE!