Történetünk főszereplője az az 1.0 literes, háromhengeres Peugeot 107, amely a gyárból 68 lóerővel gördült ki. Tara azonban nem elégedett meg azzal, hogy az autó csak kívülről legyen látványos: centrifugális kompresszort épített rá, méghozzá egy módosított Kolstrup/Rotrex alapú rendszert. A próbák során kiderült, hogy a motorból akár 150 lóerőt is ki lehetne hozni, ám Tara a finomhangolás során úgy döntött, hogy visszafogja a teljesítményt, mert az élettartam legalább olyan fontos, mint a gyorsulás. A fékpadi hangolás nyomán így 132 lóerő lett a végeredmény, ami majdnem a gyári teljesítmény duplája.

Csakhogy mire eljutott idáig, a kis Peugeot-t egyszer újra kellett éleszteni. Amikor Tara elvitte az autót a műhelybe, a 107-es megmakacsolta magát, és nem indult be. Végzetes elektromos hiba miatt a gyári kábelkorbács és a biztosítéktábla jobb létre szenderült, a digitális műszerfal pedig örökre elsötétült. Napokig keresték a hibát, ám végül a gyári motorvezérlés és az indításgátló helyére új MegaSquirt 2 egység került. Innentől kezdve Pugattinak már saját, programozható motorvezérlése is volt. Az evolúció az autóknál is működik, és néha nem más, mint szerencsés – vagy esetünkben szerencsétlen - véletlenek sorozata.

Egy ilyen alapos átépítés során persze nem ez volt az egyetlen fennakadás. A kompresszor beépítéséhez több egyedi alkatrészre volt szükség, ám Tara ezekre négy hónapot várt, mert a csomagok késtek, vagy olykor el is vesztek a postai útvesztőben. Ám amikor végre minden a helyére került, sokkal ércesebb lett a kis Peugeot hangja. Ahogy meghalljuk a sivító kompresszort és a kipufogó baritonját, már tudjuk, hogy a cuki külső alatt igazi méregzsák rejtőzik. A háromhengeres hangja egészen más karaktert mutat, mint amire a 107 apró karosszériája alapján számítanánk.

Ami a Pugatti külsejét illeti, Tara messziről kerülte a kompromisszumokat. Az autó megkapta a klasszikus Max Power-stílusú átalakítás szinte valamennyi fontos kellékét: alapos ültetést, szélesített karosszériát, látványos felniket és vaskos abroncsokat. A szelepsapkák sem maradtak gyáriak, a kerékanyák pedig lila, tüskés darabok. Tara nem egyszerűen feltűnő autót akart, hanem olyan átépítést, amelynek minden részlete ugyanabba az irányba mutat.

A Max Power név a brit tuningkultúra egyik meghatározó korszakát jelöli. Az 1990-es években és a 2000-es évek elején az azonos nevű magazin által is népszerűsített trend lényege az volt, hogy hétköznapi, elérhető árú autókból látványos, szélsőséges, sokszor meghökkentő darabok szülessenek. Nagy felnik, szélesítések, mélyre ültetett karosszéria, harsány színű fényezés vagy fóliázás, látványos belső és persze túlméretes szárnyak voltak a tuningolók eszközei. A cél nem a gyorsaság volt, hanem az, hogy az autó után mindenki megforduljon. A Pugatti pontosan ezt a szellemiséget hozza, és el is nevezték neck-breakernek, azaz nyaktörőnek, hiszen mindenki megfordul utána.

A widebody készlet különösen látványos: a 107-es eredetileg keskeny, játékos formájából széles vállú, agresszív kisautó lett. A Milka-reklámoktól megihletve, ahol a tehenek a lilák, Tara gondolt egy merészet, és püspöklila fényezés mellett döntött, amelyhez a kerék környékén és az utastérben is következetesen igazodnak a részletek. Bent Sparco sportülések várják a sofőrt, a lámpaburák alatt pedig ott vannak a különleges, szív alakú helyzetjelzők. A szívecskés fényszórók egyszerre aranyosak és teljesen szokatlanok egy tuningautón, a hatás viszont nem marad el: az ember önkéntelenül is elmosolyodik, ha meglátja a Pugattit.

Aztán megérkezünk az autó hátuljához, ahol a méretes szárny miatt kisebb technikai vita is kerekedett a fórumokon. A rögzítéshez át kellett fúrni a hátsó üveget, mire többen aggódni kezdtek, hogy nagy tempónál a szárnyra ható terhelés átviszi az üvegre az erőt, amitől az berobbanhat. Tara viszont tudta, hogy a hátsó szélvédő edzett üvegből készült, és eddig valóban nem is történt baj.

A Pugatti azonban nem csupán azért érdekes, mert egy 107-esből valaki 132 lóerős közúti rakétát csinált. Miközben a különleges Peugeot még ma is szinte hétről hétre változik és fejlődik tovább, Tara folyamatosan hangsúlyozza, hogy egy hobbiautó építésének a szórakozásról kell szólnia. Követői ugyanis gyakran kérdezik tőle: miért nem vett inkább eleve gyors autót? A válasza egyszerű: pont azért építi át a 107-esét, mert a francia kisautó nem tipikus tuningdonor.

A lényeg tehát nemcsak a tízévnyi munka, a rengeteg egyedi alkatrész, a sok várakozás, a kicserélt műszerfal, az új motorvezérlés, a kompresszor, a 132 lóerő, a szélesített kasztni, a püspöklila fényezés, a szívecskés lámpák és a hatalmas hátsó szárny, hanem az, hogy nem kell feltétlenül vagyonokat költeni ahhoz, hogy valami különlegeset hozzunk létre.

A képre kattintva megnézhet néhány videót

Tara projektjét a YouTube-on is dokumentálta, ahol lépésről-lépésre követhetjük a kis Peugeot metamorfózisát.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!