Akár vidéken élünk, akár a fővárosban vagy a környékén, jó esély van arra, hogy az otthonunk és a munkahelyünk között minden nap hosszabb időt kell utazással, más néven ingázással töltenünk. De ha te nem is vagy ingázó, biztosan ismersz olyanokat, akik a közeli településről vagy a fővárosi agglomerációból utaznak be dolgozni jellemzően egy nagyobb városba, illetve Budapestre busszal, vonattal, kerékpárral vagy autóval.

18 millió régiók közötti ingázó az unióban

Viszonylag sokan vannak azok is, akik nem csupán néhány tíz kilométert ingáznak, hanem a munkájuk miatt az ország egyes régiói között utaznak oda-vissza, nap mint nap. Az Európai Unió 220 millió 20-64 éves munkavállalója közül 18,3 millió ember – a foglalkoztatottak 8,3 százaléka – ingázott a lakóhelyétől eltérő régióba az országon belül 2018-ban.

Nap mint nap rengetegen ingáznak

Ez a regionális ingázás Belgiumban és az Egyesült Királyságban volt a legjellemzőbb, ahol a foglalkoztatottak több mint egyötöde (21 százaléka) ingázott egy másik régióba, a két országot Hollandia követte (17 százalék). Az ingázás szintén viszonylag gyakori volt Dániában, Németországban, Litvániában, Magyarországon és Ausztriában, ahol a foglalkoztatottak mintegy 10 százaléka ingázott két régió között.

Minden harmadik magyar munkavállaló ingázik

A régiók közötti napi szintű utazgatás, azonban csak az ingázás egyik szelete. A legutóbbi részletes adatok szerint Magyarországon csaknem másfél millió magyar, összesen 1 340 831 fő dolgozott a lakóhelyétől eltérő településen – olvasható a Lechner Tudásközpont oldalán. Ez azt jelenti, hogy a hazai foglalkoztatottak több mint egyharmada, 34 százalék volt ingázó. Ebbe a körbe tartoznak a más belföldi településre vagy külföldre ingázók és azok is, akik változó településeken végezték munkájukat.

Budapestre több mint kétezer településről járnak dolgozni

A legtöbben (78 681 fő) Budapestről indultak reggelente másik településre, fővárosunkat Érd és Dunakeszi követte 17 321, illetve 12 226 elingázóval. Az ország ingázóinak közel 17 százalékát fogadó főváros után a 174 járásközpontunk közül Székesfehérvárra jártak a legtöbben dolgozni, összesen 30 829 fő. Fejér megye székhelyét Győr követi 30 281 odaingázóval, majd Miskolc következik, amely 25 704 más településről érkezőnek biztosított munkahelyet.

Budapestre 2 087 településről járnak dolgozni

A fővárosiak összesen 156 különböző járásközpontba jártak dolgozni. Budapestet követi Debrecen (94), Miskolc (90) és Szeged (82), és elmondható, hogy az első 15 helyen kizárólag megyei jogú városokat találunk. Egy településről átlagosan 9 járásközpontba történt ingázás.

Ha megfordítjuk a kérdést és azt szeretnénk tudni, hogy hova ingáztak a legtöbb helyről, akkor szintén Budapest büszkélkedhet a legnagyobb értékkel. 2 087 településről jártak a fővárosba dolgozni, ez a településállomány 66 százalékát jelentette. A járásközpontokon belül a sorban következő Győr (761), Zalaegerszeg (680), illetve Pécs (588) volt, ami részben abból adódhat, hogy mindhárman egy-egy aprófalvas térség központjai. A járásközpontok közül Sarkad fogad a legkevesebb helyről, 25 településről munkavállalókat.

Stresszes, de segít átkapcsolni

A számok után lássuk az ingázás előnyeit és hátrányait. Kutatásokból kiderült, hogy az ingázás összefüggésbe hozható a magas vérnyomással, az elhízással, az általánosan rosszabb közérzettel, a gyengébb fittséggel, valamint egyéb egészségügyi problémákkal, nem beszélve a közlekedéssel járó stresszről. 

A koronavírus-járvány miatt a munkahelyre való utazgatás alapjaiban megváltozott; akinek olyan feladata volt, hogy erre volt lehetősége, az hetekig-hónapokig be sem járt a munkahelyére, azaz egyáltalán nem kellett ingáznia. Sőt, a cégek jó része a járvány lecsengése után sem tért vissza a korábbi munkarendhez, hanem úgynevezett hibrid munkavégzést vezetett be, vagyis kombinálták a munkahelyen, illetve a távoli, külső helyszínen – jellemzően otthon – végzett munkát. Bár erről a jelentős változásról még nem jelentek meg a friss adatok, az borítékolható, hogy ma már sokkal kevesebben ingáznak mind Magyarországon, mind a nagyvilágban. 

Az ingázás lehetőséget ad a munka és az otthon közötti „mentális átállásra”

Bár azt gondolhatnánk, hogy a ritkább munkába járást, azaz a kevesebb ingázást az emberek pozitívan élték meg, ez egyáltalán nincs így. Többen arról számoltak be, hogy hiányérzetük lett, miután nem kellett ingázniuk. És itt nem csak a megszokásról van szó. Amerikai kutatók a munka és a magánélet közötti viszonyokat elemezték, és arra jutottak, hogy az ingázás egy olyan idő, amikor sem a munkahelyi, sem az otthoni szerepeknek nem kell megfelelnünk. Ez lehetőséget ad a mentális átállásra, amely nélkül elmosódnak a szerepek, és stresszhez vezethet. 

A vizsgálatban részt vevő ingázók többsége arról számolt be, hogy az utazás idejét arra használták, hogy helyre tegyék magukban a munkahelyi problémákat, és átváltsanak az otthoni szerepkörbe. Ez az eredmény azért is fontos, mert azt sugallja, hogy aki otthon, home office-ban dolgozik, annak is szüksége lehet egy hasonló „átkapcsolási” időre, ami biztosítja a munka és az otthon, a család közötti átmenetet. Ilyen lehet például, ha a munkanap kezdetén és végén sétálunk 10-15 percet, amivel nemcsak a lelkünknek, hanem a testünknek is jót teszünk. 

Nektek is tetszett Tóbiás és Balambér meséje? Minden héten frissülő történetünket kövessétek itt az Autószektoron, naponta új játékokért, tanácsokért pedig lájkoljatok minket a Facebookon!