Ez vagyok ÉN.

Ne nézd a szempillafestékemet, mert egy kicsit elkenődött. Ami azt illeti, én is felkenődtem majdnem, amikor egy hülye bevágott elém. Hát ezeket honnan szalajsztották? A Lipótmezőről? Persze ha nekem fogy el a sáv, akkor be nem engedne senki. Kiteszem az orrom, mert itt állhatok ítéletnapig. Most mit dudálsz, fafej? Jaj de nehezedre esik fékezni mi? Imádom a férfiakat, ha autóba ülnek, mindent elfelejtenek. Ha randizol velük, felveszik a lovagias modorukat, előreengednek az ajtóban, felsegítik a kabátot, de nézz rájuk az úton. Kibújik belőlük a hímsoviniszta disznó.

A legjobban mégis a gyalogosokat bírom. Ott van az a nyanya, öreg mint az országút, mégis át akar nyomakodni a zebrán. Nem lát, nem hall, de a botját azt tudja rázni. Nem veszed már észre, hogy jövök? Villogjak, dudáljak, kengururácsot szereljek? Nem elég a húszcolos kerék, traktorgumikkal járjak, hogy észrevedd: JÖVÖK?! Na tessék, most meg valami felfröccsent a szélvédőre. Az ablaktörlő csak maszatol. Mit villogsz, mit szirénázol? Ennek a mentőnek is erre kell kóborolni?

A nyakláncomat nézed? Ősöreg, tavalyi vacak. Reggel nincs időm rendesen összekapni magam, rohanok az irodába. Persze ma is elkések. Áll a sor, ameddig a szemem ellát. Bezzeg a motorosok úgy húznak el mellettem, mint a vadlibák. Meg a bringások is, ami azt illeti. Mi lenne, ha néha-néha kinyitnám az ajtót? Nekirepülnének, mint a szúnyogok. A hajam? Mi van a hajammal? Megmostam, csak egy kicsit vizes maradt. Ne is törődj vele, mire beérek, megszárítja a légkondi. Nem, nem csaptam el azt az öreglányt, ne aggódj. Ülök a dugóban és hülyéskedek a telefonnal.

Ez csak egy szelfi.

Jámbor Gyula