A Kaliforniai Egyetem kutatói hatvan különböző DC gyorstöltő állomáson végeztek méréseket, és az adatokat összevetették városi, autópálya-menti és benzinkúti levegőminőségi értékekkel.

PM2.5: a láthatatlan veszély

A vizsgálat középpontjában a PM2.5 jelű szálló por állt – ezek az apró, 2,5 mikrométernél kisebb részecskék akár harmincszor kisebbek, mint egy emberi hajszál. Belélegezve mélyen a tüdőbe jutnak, és hosszú távon komoly egészségügyi kockázatot jelentenek, így gyulladást okozhatnak a tüdőben, növelik az asztma, bronchitis és tüdőgyulladás kockázatát.

A kutatók megállapították, hogy:

A városi háttérszennyezés: 7–8 µg/m³

Autópályák és forgalmas csomópontok: 10–11 µg/m³

Benzinkutak: ~12 µg/m³

Elektromos gyorstöltők: átlagosan 15 µg/m³, csúcsidőben akár 200 µg/m³ is lehet!

Mi okozza a szennyezést?

A legmagasabb koncentrációt a DCFC (DC Fast Charging) töltőállomások elektromos szekrényeinél mérték. Ezek a berendezések a hálózati váltóáramot alakítják át egyenárammá, amelyeket az elektromos járművek gyors töltéséhez szükséges. A szekrényekben található ventilátorok a hűtés érdekében folyamatosan működnek, és a kutatók szerint ezek a ventilátorok felkavarják a környező port és szennyező részecskéket, így lokálisan jelentős levegőszennyezést okoznak. Már néhány méterre a töltőszekrényektől a PM2.5 koncentráció jelentősen csökken, tehát a szennyezés erősen lokalizált.

Zöld technológia – új kihívásokkal

Az elektromos mobilitás térnyerése vitathatatlanul fontos lépés a fenntartható közlekedés felé, ám a kutatás rávilágít arra, hogy a technológiai környezet hatásait komplex módon kell vizsgálni. A töltőállomások tervezésénél és elhelyezésénél érdemes figyelembe venni a levegőminőségre gyakorolt hatást is – különösen ott, ahol emberek huzamosabb ideig tartózkodnak.