A mobilitás jövője túlmutat a puszta kibocsátáscsökkentésen: a közlekedési rendszereknek most már a természet szövetségeseivé kell válniuk. Natalie Sauber, az Arcadis szakértője szerint a következő évek kulcskérdése az lesz, miként tud az infrastruktúra nemcsak kevesebbet ártani, hanem aktívan hozzájárulni az ökoszisztémák megújulásához.

Az Arcadis egy globális mérnöki, tervezési és tanácsadó vállalat, amely természetes és beépített rendszerek számára kínál fenntartható megoldásokat. Hollandiából indult, ma több mint 30 országban van jelen. A cikk szerzője, Natalie Sauber az Arcadis globális ökoszisztéma-fejlesztési igazgatója, aki a jövő mobilitási és innovációs trendjeivel foglalkozik.

A városok túlmelegszenek, a beporzók eltűnnek, a forgalom pedig egyre nő. Miközben az emberiség mozgásigénye nem csökken, a természetes rendszerek a határaikat feszegetik. A mobilitás kérdése ma már nemcsak járművekről és utakról szól, hanem gazdasági, társadalmi és ökológiai egyensúlyról is. A kormányok szerte a világon új szerepbe kerülnek: nem csupán szabályoznak, hanem jövőt terveznek.

Az elmúlt évtizedet a kibocsátáscsökkentés jellemezte – a következőt az ökoszisztémák helyreállítása fogja. A természetet támogató közlekedés (nature positive mobility ) lényege, hogy az infrastruktúra ne romboljon, hanem gyógyítson. Olyan utakra, vasútvonalakra és városi terekre van szükség, amelyek nem elzárják a természetet, hanem integrálják. Gondoljunk zöld folyosókra, beporzókat vonzó növénytelepítésekre, vagy a zajt és hőt csökkentő burkolatokra.

„Az elmúlt évtized a kibocsátáscsökkentésről szólt. A következő az ökoszisztémák helyreállításáról fog.” – Natalie Sauber, Arcadis (Forrás: AI generált illusztráció)

A változás élére Európa állt: az Egyesült Királyságban 10%-os kötelező „biodiverzitás-növekmény” vonatkozik minden új fejlesztésre, míg az EU új Természet-helyreállítási törvénye jogilag is kötelezővé teszi a leromlott ökoszisztémák rehabilitációját. Ázsiában Kína „ökológiai civilizáció” stratégiája, Indiában pedig Bengaluru városának zöld infrastruktúrája mutatja az utat. Az Egyesült Államokban a folyamat még gyerekcipőben jár, de már több városban is megjelentek zöld autópálya-folyosók és kiterjesztett városi lombkoronák.

A közlekedés jövőjét ugyanakkor nemcsak az ökológia, hanem a geopolitika is formálja. A mobilitási rendszerek globalizációja megtorpant, a nemzetek egyre inkább önellátásra törekszenek. Az Egyesült Államok egyre inkább hazai elektromosjármű-gyártást ösztönöz, míg az EU a Kritikus Nyersanyagok Törvényével csökkentené a kínai függőséget. Kína továbbra is uralja a tiszta technológiák értékláncát, 2023-ban a világ elektromos autóinak több mint 60%-át exportálta. Az eredmény: széttartó iparpolitika, eltérő szabályozások és egyre több nemzeti határvonal. A cégeknek dönteniük kell: globális interoperabilitásra építenek, vagy regionális megfelelésre?

Közben a digitális infrastruktúra is új alapokra kerül. Az „adat az új olaj” korszak után a „adat az új víz” valósága jön: az adatok a közlekedési rendszerek éltető elemei lesznek. Az EU 2026-tól kötelezővé teszi a nyílt API-kat és az adathordozhatóságot, Barcelonában már most valós idejű adatszolgáltatásra kötelezik a privát mobilitási szolgáltatókat. Dél-Koreában és Japánban a nemzeti mesterséges intelligencia-etikai keretrendszer része a közlekedési stratégiának. A tét óriási: ki birtokolja a mobilitás adatfolyamait, és ki szabályozza a digitális közjavakat?

Az API – magyarul alkalmazás-programozási felület – olyan „digitális híd”, amely lehetővé teszi, hogy különböző rendszerek és alkalmazások adatot cseréljenek egymással. A közlekedésben ez teszi lehetővé például, hogy egy városi mobilitási szolgáltató valós idejű adatokat osszon meg a forgalomról vagy a járművek helyzetéről a városi közlekedésirányítással.

A világ azonban nem az ambíció, hanem a kivitelezés szintjén akadozik. A szabályozások és engedélyezések szövevényesek: az Egyesült Királyságban például egy új, egységes denevérvédelmi terv próbálja felváltani az ezernyi lokális előírást. Az USA-ban a 7,5 milliárd dolláros elektromos töltőtelepítési programból 2024 elejéig mindössze nyolc darab töltőállomás épült meg. A kihívás tehát nem a vízió hiánya, hanem az, hogy miként tudjuk a rendszereket egyszerűsíteni, és a döntéshozatalt a tervrajz szintjéről a megvalósítás irányába mozdítani.

A mobilitás új dimenziói között megjelent a védelem és a közlekedés összefonódása is. A katonai fejlesztésű drónok békés célokra kerülnek át, így egyre inkább megjelennek a segélyszállításban, infrastruktúra-ellenőrzésben és a távfelügyeletben. Az Egyesült Királyság célja, hogy 2030-ra a drónos áruszállítás rutinszerűvé váljon. Kínában és Dél-Koreában már most működnek drónlogisztikai rendszerek, az Egyesült Államok viszont továbbra is a szabályozás útvesztőjében halad.

A jövő mobilitása tehát nemcsak technológiai kérdés, hanem egyre inkább politikai is. Az egyes nemzetállamok nem csupán törvényeket alkotnak, hanem meghatározzák az ösztönzők és korlátok keretrendszerét is. Ha az infrastruktúra nem ad vissza valamit a természetnek, a közösségeknek vagy az adat-ökoszisztémának, akkor nem nevezhető jövőállónak. A következő lépés: a regeneratív, nem pedig az extraktív mobilitás felé.

A „regeneratív” kifejezés olyan rendszert jelöl, amely nemcsak kevesebbet árt a környezetnek, hanem aktívan hozzájárul annak helyreállításához – például zöldfelületek növelésével, vízmegtartó megoldásokkal vagy élőhelyek visszaállításával. Az „extraktív” ezzel szemben olyan működést jelent, amely a környezet erőforrásait kinyeri, de nem pótolja – vagyis hosszú távon kimeríti a természetet.

Magyarországon is megjelentek a természetet támogató mobilitás első jelei. Az országos Zöld Infrastruktúra Stratégia és a Nemzeti Biodiverzitás Stratégia 2030-ig már kiemelten kezeli, hogy az utak, vasutak és városi terek tervezése során figyelembe kell venni az élőhelyek folytonosságát és az ökológiai hálózatok megőrzését. Egyre több fejlesztésnél épülnek be vadátjárók, zöldfolyosók és zajvédő zöldsávok, míg a Zöld Busz Program a fenntartható városi közlekedést ösztönzi elektromos járművekkel. Bár a „nature positive mobility” fogalma még újdonság, az irány már Magyarországon is kijelölődött: a közlekedési rendszereknek a természet szövetségeseivé kell válniuk, nem pedig ellenfeleivé.

Magyarországon 2025 augusztusában elindult a „Megújuló adatokra támaszkodó, ökoszisztéma-szolgáltatás alapú zöldinfrastruktúra-fejlesztések stratégiai tervezésének megalapozása” című négyéves projekt, amelyben az Energiaügyi Minisztérium is közreműködik. A program célja, hogy a természetközeli rendszerek és az élőhelyek folyamatos hálózatának integrálása révén támogassa a biodiverzitás megőrzését. Ez jelzi, hogy a zöldinfrastruktúra-fejlesztés és az energiapolitika Magyarországon is egyre inkább közös stratégiai célként jelenik meg.



Forrás: Arcadis – Future mobility: It’s only natural (2025), ITS International

A képek illusztrációk, egyes esetekben mesterséges intelligencia által generáltak.