Régóta és több szempontból vizsgálja, latolgatja ország-világ, hogy a járműgyártásban létezik-e a tervezett avulás fogalma, vagy sem. Most igazságügyi gépjármű szakértő mivoltomban én is arra vállalkozom, hogy több szempontból vizsgálom meg ezt a felvetést, talán a cikk végére valami kézzel fogható válasz is születik.

Mit látunk a használtautó piacon?

A vállalkozással egy időben indult Mesél a szakértő rovatomban 11 éve írom meg a vásárlás előtti használtautó vizsgálatok egy-egy kirívó, vagy tanulságos esetét, és megtisztelő, hogy magazinunk podcast csatornája, a Hangzóna is rendszeresen hív vendégei közé. A sok ezernyi átvizsgálás eredményeit szűrve látható, hogy a gépjárművek átlagosan nagyjából 10 évig és/vagy 250.000 km-ig működnek nagyjából megbízhatóan, ehhez természetesen tartani kell az előírt karbantartásokat, mégpedig időben és minőségben is.

Ezután, egy 10 éves, vagy 200 ezer kilométer felett járó autón tulajdonképpen bármikor bármi elromolhat.

Most szándékosan nem hozom ide a nyilvánvalóan konstrukcióhibás motorokat, váltókat, vagy LED-es fényszórókat, de említhetném a reménytelenül rövid ideig működő nitrogén-oxid szenzorok egy csoportját is. Ez külön téma.

Mert valahogyan mindig a garanciaidő letelte utáni időszakban hibásodik meg a jármű

És ez az a pont, ahol a konteók szárnyra kapnak, mindenki ördögöt kiált a gyártókra, mert meghibásodik az autó. Az összeesküvés elmélet lényege, hogy a gyártók gondosan kiszámolják, hogy mi, meddig bírja, hogy aztán majd az alkatrészértékesítésekből zsírosra keressék magukat.

De vajon tényleg ki van ennyire számolva, vagy az alkatrészprofiton kívül más is van a háttérben?

Kép forrása: wdo.org

A Phoebus kartell

Aki még nem hallott a legendás történetről, annak érdemes részletesebben utánanézni. Ez egy százéves történet arról, hogyan fogott össze három nagy villanykörte gyártó cég és állapodtak meg abban, hogy az izzók várható élettartama legyen 1.000 üzemóra. Ha túl sokáig bírja, nem lesz eladás, ha túl rövid ideig, akkor nem lesz bizalom. Érdemes azonban megnézni a műszaki hátteret is, találni kell ugyanis egy olyan optimális technológiát, amely (egymáshoz képest is) elfogadható szinten tartja a fényerőt, az árat, a fogyasztást és a tartósságot. Így történt, hogy 100 évig a villanykörték idővel kiégtek és „fillérekért” lehetett őket pótolni.

De mi a helyzet az autókkal? A W124-es Mercedes-Benz modell a tartósság szinonímájává vált a járműgyártásban. Az 1980-as évek második felében indult gyártás darabjai még a mai napig az utakon vannak. Akkor még más szelek fújtak, és más volt a tempó, nem csak az utakon, hanem a fejlődésben is.

De pontosan, mint a villanykörték esetében, rájöttek, hogy ha annyira tartósra gyártják, amennyire csak lehet, akkor a kocsi túlsúlyos, túlméretes és nem utolsó sorban irgalmatlanul drága lesz. Ha ilyen autók léteznének, akkor azon hőbörögnénk, hogy milyen sokat fogyaszt, zabálja a gumikat és a féket.

Érdemes látni: nem minden viszonylag rövid élettartamú alkatrész a tervezett avulás eredménye, hanem egy gyártói kompromisszum a tömeg-ár-teljesítmény-fenntarthatóság négyszögében.

Eközben a fejlődés sem állt meg

Hol voltunk még a 80-as években a 4. ipari forradalomról? A mesterséges intelligenciától, a „big-data” adatfeldolgozástól, az elérhető mobilkommunikációtól, így a felhőalapú szolgáltatásoktól és így tovább? Sehol! Nem fejlődött olyan ütemben a technológia, mint manapság. Sarkítva az volt 20 év újítása a járművek infotainment rendszereiben, hogy kazetta helyett CD-ről szólt a zene. Az ilyen ütemű fejlődés nem igazán sarkallta arra az embereket, hogy lecseréljék a technikát.

"Havannáról Havannára, ugye érzed a különbséget?" (Bëlga) A W124-es és a W214-es E-osztályok egymás mellett (forrás: carandbike.com)

Ha ebből a szempontból a hajtásláncokat vizsgáljuk, láthatjuk, hogy napjainkban nagyjából 4-5 évente van egy fejlesztési lépcső – mindig másik energiaforrásra. A fejlesztések mozgatórugói egyrészt a „mindig jobbat, erősebbet, gyorsabbat és takarékosabbat” elvárás, másrészt a környezetvédelmi előírások. Ha az erőátviteli rendszereket nézzük ott is nagy bumm látható, elég csak megnézni, hogy mekkora igény van már Magyarországon is az automataváltókra. Vagy vegyük még ide a járművek világítástechnikáját! Lassan már nem is emlékszünk az oly sokáig legjobbként emlegetett xenon fényszórókra. Ki tenne ma már ilyet egy új autóba?

És ébred az igény

Ha létezik ugyanolyan fogyasztással erősebb motor, akkor sokakban felmerül az igénye, hogy miért ne járjak én olyannal? Ha létezik olyan automataváltó, ami gyorsabb és takarékosabb, mintha én noszogatnám a vasdarabokat, akkor miért ne tenném kényelmesebbé az utazásom? Ha a LED technológia összehasonlíthatatlanul jobb fényt ad, mint a korábbi, akkor miért ne tenném biztonságosabbá az autózásomat? Jó lenne, ha az én autóm is figyelne a holttérre, a ráfutásra és így tovább.

Ugye? És egy csomó új technológia egyszerűen nem upgrade-elhető a régi autókba. Nem lehet átalakítani a motorokat és váltókat, és nem lehet egy 10+ éves autóba beleépíteni a legújabb LED-es fényszórókat vezérléssel együtt. Aki ilyet akar, annak másik autót kell vennie.

Nekem megfelel a régi

Sokaktól hallom, hogy miért kell nekik drágán fenntartható autóba ülnie, minek a részecskeszűrő, az EGR és egyéb segédberendezések. Azt mondják, ők tökéletesen elvannak a régi technológiával, mert az is elviszi őket A-ból B-be. És igazuk van, de van egy bökkenő:

Magyarország, de talán még a régió eladási számai is tulajdonképpen világviszonylatban hibahatáron belül vannak. Nekünk azért „nincs igényünk” az újra, a jobbra, mert a legtöbbünk álmodni sem mer új autóról.

De a világ szerencsésebb fejlődésű országaiban nem az az alapvetés, hogy 10-20 évig használunk egy, már amúgy is használtan vásárolt kocsit. Nem. Ezekben a bezzegországokban a tőkeerővel együtt jelen van az igény az újdonságokra. Vagy legalább is van egy olyan szabad szemmel jól látható vastagságú réteg, aki ezt megteheti és meg is teszi. (Nagy általánosságban beszélek, miközben tisztában vagyok például a németországi eladások tavaly kezdődött zuhanásával.)

Streaming szolgáltatás a 2025-ös Mercedes-Benz CLA utasoldali képernyőjén

És ha ez igaz, akkor mégis miért gyártanának 10+ évig gond nélkül működő autókat? A tőkeerős piacokon erre nincs igény, mert ennél sokkal hamarabb le fogják őket cserélni, mert az újban már nagyobb a képernyő és a képe is szebb, sőt több képernyő van benne, kevesebbet fogyaszt, vagy gyorsabban tölthető, nagyobb az aksija, beszél hozzánk az AI és így tovább.

1.9 PD az Isten!

Ehhez képest Magyarországon a nagy tömegek számára elérhető autó átlagosan 2 millió forintba kerül és bőven tinédzser már. Elég kinyitni egy autós közösségi oldalt és megnézni a kommenteket, tömegesen azt fogjuk tapasztani, hogy az 1.9 PDTDi még mindig milyen jól megy, pedig 500.000 km van benne. Hurrá!

A fizetőképes piac azonban másra vágyik és bocsássuk meg az autógyáraknak, hogy nem ránk céloznak, amikor autót fejlesztenek és megtippelik, hogy kb. mikorra számít majd elavultnak.