„Talán azért, mert a T-Modell alapjaiban változtatta meg akkoriban a világot.” Egy magyarázat a sok közül arra, hogy miként lett Herz Sándorból a tengerentúlon Hertz, és miért épp egy plusz t-betűvel „bővítette” nevét a századfordulón kivándorolt felvidéki magyar fiatalember. Bárhogy is volt, az tény: 1918-ban alapított céget Chicagóban az akkor már John D. Hertz-ként bemutatkozó vállalkozó, s rögtön jelentős újításokat hozott az amerikai személyszállítási szakmában. Egyenruhás gépkocsivezetők kezdték szállítani az utasokat, naponta takarították az autókat, amelyeket viteldíj-készülékkel is felszereltek, és egyen színt, sárga-fekete fényezést kaptak. Így kezdődött a Hertz-sztori, amelyet egy, az évforduló alkalmából tartott előadáson idézett fel Györke Orsolya, a Ford Magyarország PR igazgatója, és Oltyán Mihály, a Hertz Autókölcsönző cégvezetője Kozák József Kis Hertz-történelem című munkája és a Ford-archívum dokumentumai alapján.

Hertz jó érzékkel vezette cégét és az üzlet olyan jól ment, hogy öt évvel később már terjeszkedni kezdett. 1923-ban betársult a chicagói Rent a Ford vállalkozásba, amely már autókölcsönzőként működött. A cég korábban tizenkét darab Ford T-Modellel indult, de ebben az évben már 600 gépkocsis flottával és évi egymillió dolláros bevétellel rendelkezett. Miután Walter Jacobs és John D. Hertz egyesítette a bérautó- és taxivállalkozást, elkezdődött a Hertz Autókölcsönző máig tartó sikerszériája. A gépkocsiparkban még ekkor is jobbára Ford T-Modellek voltak. Ez pedig különös találkozási pont: a magyar Herz Sándor olyan autóval újította meg az amerikai taxis és bérautós szakmát, amelynek fejlesztésében több magyar mérnök – Galamb József mellett Farkas Jenő, Kaltenberger Gyula és Balogh Károly – vett részt.

S ha már a fejlesztések szóba kerültek, érdemes megemlíteni: a Ford hozta el a tömegtermelésben készülő, így elérhető árú automobilok korát, a Hertz pedig egyebek mellett a Rail&Drive, majd a Fly&Drive programokat, vagy éppen az autókölcsönzőnél először használt „National Credential Card”-ot, amely bizonyos szempontból a hitelkártyák őse volt. Hertzék találták ki az automata ablaktörlőt, a közlekedési lámpával ellátott útkereszteződéseket és a forgalombiztonsági okból fehérre festett autókerekeket is, bérlők kényelme érdekében a kurblit önindító motorral váltották ki, a fejlesztésekben pedig tökéletes partnernek bizonyult a Ford. Nem véletlenül persze, hiszen a kölcsönző kiemelkedőn jó ügyfél volt: 1958-ban például az Egyesült Államokban a Hertz 18 ezer gépkocsit vásárolt, főleg Ford-ot, de Cadillacet, Buickot, Oldsmobilet és Chevroletet is.

1963-ban már 85 ezer kocsija volt a társaságnak, de ez az év másért is említésre méltó. Ekkor döntött úgy a cég vezetése, hogy izomautókat is vásárol, hogy kiszolgálják a sebesség szerelmeseit. A bérflottában megjelent a Mustang Shelby GT 350-es. Ezt a szolgáltatást egyébként később sem adta fel teljesen a cég, a Ford is többször adott kifejezetten sportos, Európában például a Fiesta ST 200 lóerős változatából összeállított Hertz-flottát.

A Hertz és a Ford megannyi találkozási pontja miatt nem különösebben meglepő, hogy a kapcsolat végül a lehető legszorosabbá vált. 1987-ben a Ford Hertz-tulajdonrészt vett, 1994-ben pedig a gyár felvásárolta az egész céget. Bő tíz évvel később adta csak el a Ford a Hertz-et, amely ekkor 2,5 milliárd dollárt ért. A Hertz jelenleg közel tízezer irodájával a világ 160 országában csaknem egymillió darab gépkocsiból álló flottájával a legnagyobb és legnagyobb múltú autókölcsönző.

Magyarországon 1978-ban indult el a Hertz az állami nagyvállalat, a FŐTAXI képviseletében. A flotta jórészt Zsigulikból állt, de a kínálatban voltak már „nyugati kocsik”, Fordok, Opelek, Volkswagenek, ám ezeket úgynevezett „deviza-kitermelési kötelezettség” terhelte, vagyis főleg külföldiek bérelhették. Ma a magyarországi Hertz ezres gépkocsiparkjával évente több mint 30 ezer ügyfelet szolgál ki, és a hazai képviselet 2018-ban ünnepli negyvenedik születésnapját. A Hertz Magyarországon 1995 óta 1348 darab Fordot vásárolt.