Az elmúlt hetek rendezvényein a KRESZ-parkban kerekező gyermekek szüleivel beszélgettünk, és számos esetben a CD létrejöttének történeténél kötöttünk ki. Többen is kérdezték, hogy erről miért nem olvashattak még sehol? Múlt héten elkezdett sorozatunk 1. részében bemutattuk, hogy hogyan jött a hangoskönyv ötlete. Ma innen folytatjuk.

Miután a rajzfilm és a hangoskönyv közül a másodikat választottuk beindult a munka. Legfontosabbnak azt tartottuk, hogy a gyermekek számára legyen érdekes a tartalom, és olyan dolgokról, eseményekről szóljon, amivel ők is gyakran találkoznak. Például egy gyermek jellemzően más típusú vészhelyzetekbe kerül, mint egy felnőtt. Így elkezdtük elemezni a baleseti statisztikákat, hogy valójában milyen balesetek érik a kicsiket. Ez, ahogy az előző cikkből is kiderült, nem esett nehezünkre, hiszen régóta foglalkoztunk a biztonságos közlekedés kérdésével, és több évre visszamenőleg rendelkeztünk statisztikákkal is.

1 mese, 1 dal

Egy lapon elfért az összes releváns baleseti szituáció, ami a 3-7 év közötti korosztállyal történt korábban. Csokorba gyűjtve az eseteket, megkerestük régi jó ismerősünket Szente Vajkot, hogy van-e kedve ezekből érdekes történeteket, tanmeséket írni. Mivel erre azonnal igent mondott, így csak az vett igénybe sok időt, hogy milyen szereplőkön keresztül készítsük fel a gyerekeket a biztonságos közlekedés alapjaira. Sok jó ötlet után végül az állatok sztorijánál maradtunk. A mesékkel kapcsolatos ötletelés közben többször felmerült a dalok kérdése is. A mi koncepciónkban nem szerepeltek, de a csapatot segítő óvónők is mind örültek a felvetésnek. Így jutottunk el Bolba Tamás zeneszerzőhöz, aki örömmel vállalta a feladatot és egyből újabb javaslatokkal is ellátott minket, így az első pillanattól kezdve úgy éreztük, mintha több 10 éve dolgoznánk együtt.

Tehát Vajkó kapott egy listát a sűrűn előforduló veszélyhelyzetekről, illetve néhány javaslatot arra vonatkozóan, hogy milyen szinten érdemes egy gyermeket ezek elkerülésére tanítani. Ezen információk alapján megírta az első mesét, amiben két kutyakölyök járta a várost. Az iskolás Tóbiás és az óvódás Balambér. Az így elkészült mese mellé, néhány nap leforgása alatt el néhány nap leforgása alatt készült egy dal is.

Hogy tetszik?

Nekünk nagyon tetszett mind a mese, mind a dal. "De hol számít ez?" - kérdeztük magunktól. Hiszen az kevés, hogy nekünk tetszik, mert nem magunknak csináltuk a meséket, hanem a gyermekeknek. Megkértük az óvó néniket, hogy a - még csak írott formában létező - mesét teszteljék a gyerkőcökön ebéd utáni meseolvasáskor. Érdekli-e a történet a gyerekeket? Mit jegyeznek meg belőle? Mire emlékeznek később a hallottakból? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ.

Pár hét múlva az óvó nénik szinte pontosan ugyanazzal a listával tértek vissza, ami mentén korábban a meseírás elindult. Tehát amit mi a statisztikák alapján különösen veszélyesnek ítéltünk, és kértük, hogy a mesében legyen erre vonatkozó figyelmeztetés és intelem, annak nagy része meg is maradt a gyerekek fejében.

A folytatásban elindulunk a stúdióba! Tartsatok velünk akkor is!