Tóbiás és Balambér kalandjai – Irány a vasútállomás I. rész | Autoszektor
Tóbiás és Balambér

Tóbiás és Balambér kalandjai – Irány a vasútállomás I. rész

2015.07.05.

Tóbiás és Balambér két kutyakölyök minden héten egy jó tanáccsal vagy egy érdekes történettel kedveskedik barátainak. Ezúttal extra nyári meglepetéssel kedveskedünk: a „Tóbiás a vasútállomáson” című mesénk első felét közöljük, amit esti meseként tudtok majd felolvasni. És ez még nem minden! Egy ajándék kifestőt is letölthettek, amit kinyomtatva együtt színezhettek ki a gyermekekkel, és közben persze sorra vehetitek a vonatozással kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat és érdekességeket, amihez egy kis segítséget is adunk a cikk végén.

Tóbiás nagyon szeretett játszani. Legszívesebben minden nap minden órájában, és minden órának minden percében játszott volna. A játék a legjobb dolog a világon! Tóbiásnak nem számított, mivel játszhat – csak játszhasson! Nagyon szerette például az építőkockáit – ebből rengeteg volt, különféle színűek és nagyságúak, és bármit lehetett belőlük építeni: házat, tornyot, hidat, még várat is! Aztán ott voltak a játékautók, ebből is többféle, természetesen… Voltak kicsik, nagyok, színesek, fényesek, távirányítósak, még egy kis piros tűzoltóautó is akadt köztük – éppen olyan, amivel Károly, a varjú szokott a tűzesetekhez kimenni, csak persze kisebb, és a szirénája tavaly nyáron elromlott. Tóbiás kedvence azonban egy régi, ütött-kopott kis játékmozdony volt, amit még nagyon kicsike korában kapott Édesanyjától. A kis mozdonyról már félig lepergett a festék, hiányzott az egyik kereke, és az egyik oldalát apró fognyomok díszítették, ugyanis Balambér, Tóbiás kisöccse szintén nagyon szerette a kis mozdonyt – megrágcsálni… Az már igaz, hogy Tóbiás is elég kicsike kölyökkutya volt, de Balambér még nála is kisebb. És Balambér még óvodás volt – Tóbiás pedig már iskolába járt.

Tóbiás és Balambér három éve a vasutas gyermeknapon ismerkedtek meg a gyermekvasúttal

 

Tóbiás ebéd után éppen kedvenc mozdonyával játszott, mikor Édesanyja belépett a szobába. Mosolyogva tekintett végig az egymás hegyén-hátán heverő játékokon, majd így szólt:

- Légy jó kölyköcske, Tóbiás, és segíts nekem. Annyi dolgom van, azt sem tudom, hol áll a fejem… Rakj rendet, kérlek, a gyerekszobában, ne legyen ezzel is gondom. Hiszen tudod, hamarosan vendégünk érkezik!

- Vendégünk? – kérdezte gyanakodva Tóbiás, és kétségbeesetten pillantott a hatalmas kupac játékra a szoba közepén. Azt már megtanulta ugyanis, ha vendég jön – elkerülhetetlen a rendrakás… Viszont, mivel igen okos kis kölyökkutya volt, azt is tudta, hogy a vendéget illik megkínálni süteménnyel, amiből természetesen mindig mindenkinek jut. „Valamit valamiért…” – sóhajtott fel Tóbiás, és nekilátott összeszedni az építőkockákat.

- És ki jön vendégségbe? – kérdezte Édesanyjától, miközben néhány mesekönyvet szépen visszaállított a polcra.

- Ejnye, Kölyköcském, hiszen mondtam már: Lujza nénit várjuk, aki ma délután érkezik a … - ám még mielőtt Édesanyja befejezhette volna a mondatot, egy apró méretű, hurrikán-szerű szőrcsomó viharzott be a szobába:

- Lujza nééééééniiiiiii!!!!!!!! – rikkantotta Balambér, Tóbiás kisöccse. – Lujza néni jön vendégségbeeee!!!!! – s bár Balambér sokkal kisebb kölyökkutya volt, mint Tóbiás, azért ő is tudott egy-két fontos dolgot a nagyvilágról: először is azt, hogy Lujza néni mindig megcsipkedi a pofácskájukat, és mindig elmondja, hogy mennyire megnőttek, mióta utoljára találkoztak – a pofácska-csipkedés kellemetlen, és Balambér mindig elmondja Lujza néninek, hogy ő pontosan akkora, mint tegnap volt, és nem nőtt semennyit sem. Mert az különben sem lehetséges, hogy ő nőtt volna valamennyit, Lujza néni meg nem… Ám mindezek ellenére Balambér tudta, hogy Lujza néninek a táskájában mindig lapul pár szem a világ legfinomabb karamellás cukorkájából – és ezekért a finom falatokért Balambér azt sem bánta, ha Lujza néni egész délután a pofácskáját csipkedi. Valamit valamiért…

- … még nem fejeztem be, Balambér! – csitította le Édesanyja. – Tehát: Lujza néni ma délután érkezik. Fél 3-kor ér be a vonat a vasútállomásra. Biztos nagyon boldog lenne, ha az én két okos, ügyes kölyköcském várna rá… Tudjátok jól, nincs messze a vasútállomás, és nekem még különben is be kell fejeznem a csokoládékrémet a süteményhez…

A csokoládékrém és a sütemény említésére Tóbiás és Balambér nagy lelkesen vállalkoztak a feladatra, hogy kimennek Lujza néni elé a vasútállomásra. Közös erővel pillanatok alatt elpakolták a nagy kupac játékot a gyerekszoba közepéről, és mikor Édesanyjuk közölte, hogy itt az idő, boldogan csaholva indultak el a Tulipán utcán a Város széle felé, a vasútállomásra.

Vonatozás, kicsit másképp. Tóbiás és Balambér kedvenc dalaik éneklése közben általában táncra perdülnek és vonatoznak a rendezvényeiken

 

Balambér nagyon szeretett Tóbiással sétálni. Hiszen Tóbiás nagyon okos kölyökkutya volt – mindig tudta mit szabad, és mit nem. Azt is tőle tanulta meg Balambér, hogy az utcán nem szabad futkározni, szaladgálni, és pláne nem szabad olyan helyeken, ahol közel van az úttest! Egyszer ugyanis az történt, hogy Balambér fogócskázni szeretett volna az utcán, és nagy igyekezetében majdnem leszaladt az úttestre – de Tóbiás még időben elkapta a fülecskéjét és visszarántotta. Mindketten nagyon megijedtek, így Balambér jól megjegyezte ezt a fontos szabályt a futkorászásról. S bár Balambér rettentően szeretett szaladgálni, most mégis rendesen lépkedett Tóbiás mellett.

- Tóbiááás! Messze van a vasútállomás? Én még sosem jártam arra… És vannak ott vonatok? Meg mozdonyok? Meg mik vannak még ott? Milyen az a vasútállomás? Lehet ott csokoládét kapni? Van nálad pénz, Tóbiááááás? És milyen lesz az a vonat, amivel Lujza néni megérkezik? És honnan fogjuk felismerni? Mármint a vonatot… Mert Lujza nénit felismerjük… Hacsak nem nőtt meg ő is, mióta legutóbb találkoztunk… És a vonatokon van kalauz? És a vasútállomáson sokan vannak?

Tóbiás mosolyogva nézett kisöccsére. Gyakran mondják, hogy Balambér túl sokat kérdez, és ezzel mások agyára megy – de Tóbiást ez sosem zavarta. Egyfelől, mert – ahogy Édesanyja mesélte – ő is éppen ennyi mindent kérdezett, mikor olyan idős kölyökkutya volt, mint Balambér; másfelől pedig Tóbiás úgy vélte, hogy csak úgy tudhatunk meg minél több dolgot a nagyvilágról, ha kérdezünk. Márpedig a nagyvilág borzasztó érdekes!

- Ide figyelj, kis Balambér – kezdte Tóbiás -, először is voltál már a vasútállomáson, csak biztos nem emlékszel rá, mert kicsi voltál még…

- Aha – hümmögött Balambér, és megint nem értette, hogy hogyan lehetett ő valamikor még ennél is kisebb…

 

- És igen, rengeteg vonat lesz a vasútállomáson. Kék vonat, piros vonat, szürke vonat – mikor milyen jön. és persze mozdonyok is lesznek, és bár lehet csokoládét kapni, de most nincs nálam pénz, és Lujza néni nem hinném, hogy megnőtt, mióta legutóbb láttuk, és a vonatát onnan fogjuk felismerni, hogy a hangosbemondó mindig közli, mikor honnan érkezik a vonat. És minden vonaton van kalauz, és igen, rengetegen lesznek a vasútállomáson, és nekünk nagyon szemfülesnek kell lennünk, hogy megtaláljuk Lujza nénit a nagy tömegben.

- Aha – hümmögte ismét Balambér, és jó darabig csöndben lépkedett Tóbiás mellett, s próbálta összerakni a kérdéseit Tóbiás válaszaival. Ahogy így bandukoltak, Balambér észrevette, hogy az utca végéről már látszanak a sínek. A síneken megy ugye a vonat – tehát hamarosan odaérnek a vasútállomásra. De Balambér azt is észrevette ám, hogy az úttest pontosan nekimegy a síneknek, és a síneken túl folytatódik. Ezt már nem állhatta meg kérdés nélkül:

- Tóbiáááás…. Mi van arra, a Városon túl? Miért megy át az úttest a síneken?

- Mert abba az irányba is vannak más városok, oda is el kell jutni valahogy. Ilyenek ezek az utak: erre-arra kanyarognak; átmennek falvakon, városokon, síneken, hidakon, és mindig egy új, ismeretlen, érdekes helyre vezetnek. – válaszolt Tóbiás, és közben arra gondolt, milyen csodálatos dolog is utazni, új helyeket megismerni. De nem sok ideje maradt az ábrándozásra, mert Balambér újabb kérdéssel állt elő:

- És ott hogy mennek át a kocsik? Mi van, ha pont akkor jön a vonat? Ugye nem ütköznek össze?

- Ha mindenki betartja a szabályokat, akkor nem ütköznek össze. Erre való ugyanis a sorompó.

- A miiiiiii? – érdeklődött Balambér.

Ajándék kifestő Tóbiástól és Balambértól

 

- A sorompó egy hosszú rúd, ami pirosra és fehérre van festve, és ha jön a vonat, leengedik keresztbe az úttesten, hogy az autók, kerékpárosok, gyalogosok ne mehessenek át addig a síneken.

Balambér akárhogy is meresztgette a szemét, bizony nem látott semmiféle piros-fehér rudat a sínek előtt.

- Te Tóbiás, itt nincs is olyan izé… soroló… öööö… sorompó….

- Valóban… - szemlélődött Tóbiás is -, itt tényleg nincs leengedhető sorompó. Viszont van fénysorompó!

Balambér azt érezte, hogy kezdi elveszíteni a fonalat. Már a sorompót se értette igazán, de ez a fénysorompó… Ez teljes rejtély volt…

- Fénysorompó? Az milyen? Fényből van?

- Dehogy van fényből, te kis butus, azért fénysorompó, mert fénnyel jelez, hogy mikor szabad az átjárás a síneken, és mikor tilos. Olyasféle, mint bent a Városban a közlekedési lámpák!

Balambér megnyugodott, hiszen a közlekedési lámpákat jól ismerte már. Azt is megjegyezte, melyik szín mit jelent: felül van a piros: ha ez világít, meg kell állni, a piros – tilos; középen van a sárga: ez azt jelenti, várakozzunk; s végül alul van a zöld: ha ezt látjuk, szabad az út, mehetünk! De ez a fénysorompó nem tűnt ilyen egyszerűnek…

- Teeee, Tóbiááás… Ez nem is olyan, mint a Városban a közlekedési lámpák … Ezen nem is három színnek van hely, hanem csak kettőnek… És az egyik éppen fehéren világít… Ezt még nem ismerem. Mit jelent?

- Itt, a fénysorompónál a fehér szín jelenti azt, hogy szabad az átjárás a síneken. Ha a lámpa fehéren világít, nyugodtan átmehetnek az autók, a kerékpárosok és a gyalogosok.

- Áhááááá – bólogatott Balambér -, akkor itt a fehér a zöld?

- Igen, testvérkém – mosolygott Tóbiás -, így is lehet mondani: itt a fehér a zöld, ami a szabad utat jelzi.

- És milyen a másik szín? Ugye kék? – reménykedett Balambér, hiszen a kék volt a kedvenc színe.

Ha ügyesek vagytok, ilyesmi lesz a végeredmény

 

- Neeeem, a másik szín…. -kezdte Tóbiás, ám ebben a pillanatban kialudt a fehér lámpa, és felvillant a másik : a piros. – Látod, Balambér? A másik szín itt is a piros! Piros – tilos! Ez mindig ugyanazt jelenti; ha piros a lámpa – állj meg! Valamint azt is jelenti, hogy hamarosan megérkezik Lujza néni vonata, úgyhogy siessünk, hiszen a vasútállomás még két utcányira van.

- Hogyhogy? – csodálkozott Balambér – Hiszen már itt vannak a sínek, azt hittem, megérkeztünk…

- Igen, a sínek valóban itt vannak már a közelben, de a vonat nem itt áll meg a város szélén, a kiserdő mellett, hanem bent, a vasútállomáson. Úgyhogy lépj nagyobbakat, testvérkém, ne várakoztassuk meg Lujza nénit! – szólt Tóbiás, és sietősebbre fogta lépteit. Balambér lelkesen loholt a nyomában apró kis lábain, de a nagy sietség sem tartotta vissza attól, hogy még egy-két fontos dologra rákérdezzen…

- És Tóbiááás! A sorompó, vagy a fénysorompó honnan tudja, mikor jön a vonat, és mikor kell leereszkedni, vagy pirosra váltani?

- Okos kérdés, Balambér! A sorompót is és a fénysorompót is a vasútállomásról irányítják – ott pedig mindent tudnak a vonatokról!

- Ahaaaaa – dünnyögött Balambér, és tovább loholt Tóbiás nyomában.

 

A mesét jövő héten folytatjuk, most pedig vegyük sorra, mit érdemes kicsit részletesebben átbeszélni a gyermekkel:

  • Mozdony, vasúti kocsi: ha van otthon játékvasutatok, vegyétek elő, és beszéljétek meg, mi húzza a vasúti szerelvényt, mi hajtja (dízelmozdony, villanymozdony, esetleg gőzmozdony), hogy kanyarodik a vonat, stb.
  • Sínek és vágányok: Na mi a különbség a sín és a vágány között? Pofonegyszerű. A két egymás melletti sínszál alkot egy vágányt, és ezen gördül a vonat. A két sínszál közti távolság (a sínfejek belső oldalai közötti) a nyomtáv, amely nálunk 1435 mm (normál nyomtáv). Indiában szélesebb, ott 1676 mm, az Egyesült Államokban 1524 mm, de például Brazíliában keskenyebb, ott csak 1000 mm (éppen egy méter), Japánban pedig 1067 mm.
  • Vasúti átkelőhely, sorompó, jelzések: ehhez ajánljuk figyelmetekbe az Anyukám is érteni rovatban korábban megjelent cikkünket!
  • Érdekességekből csemegézhettek az Autószektor cikkeiből: vasúti sebességrekord, hőségüzemmód, mozdonyok kicsinyített mása.

 

Jövő héten elhozzuk Nektek a mese második részét. Addig is kövessétek figyelemmel Tóbiás és Balambér Facebook oldalát, vagy rendeld meg a Tóbiás és Balambér közlekedési kalandjai hangoskönyv CD-t és foglalkoztató füzetet, és hallgasd meg a meséket és dalokat neves színművészek előadásában!

 

Az oldal fő támogatója

 

2024.03.28
A HangZóna mai vendége Rusznák András igazságügyi járműszakértő. ..
2024.03.28
Új hajtáslánccal bővül a Lexus első dedikáltan akkumulátoros elektromosnak fejlesztett modellje, a....
2024.03.28
Négy új hajó siófoki felavatásával vette kezdetét a 178. balatoni hajózási szezon csütörtökön. ..
2024.03.28
Két kulcsfontosságú modelljükhöz is ráncfelvarrást mutatott be a Seat és további két modell kaphat....
2024.03.28
Második évtizede viselhetik a büszke jelzőt Győrben: az Audi Hungaria üzemelteti a világ legnagyobb....
2024.03.28
Az új Toyota Yaris a kifinomult technológia és a vezetési élmény legfrissebb példája, mely a hibrid....
2024.03.28
Az érintett útszakaszon forgalomkorlátozásra lehet számítani - írja a Katasztrófavédelem. ..
2024.03.28
Idén januártól elektromos Peugeot e-Partneren érkezik a segítség azokhoz a dél-ausztráliai....
2024.03.28
Dr. Szászi István, a Bosch csoport vezetője Magyarországon és az Adria régióban volt a vendége a....
2024.03.28
A jelenlegi Fiat 500-as modellt nem tervezik átalakítani a júliusi szabályzások szerint, az EV-....