Az alapötlet a régi: a feltételezett rendőrautó látványa ösztönösen a sebesség csökkentésére készteti a sofőröket. A törökök abból a pszichológiai alapvetésből indultak ki, hogy bár az emberi agy rendkívül összetett, néha a legegyszerűbb ingerek váltják ki viselkedésünkben a leghatékonyabb reakciókat, egyfajta természetes védelmi mechanizmusként.

Ennek ismeretében állította hadrendbe a török rendőrség a Potemkin-rendszert. Az eljárás rendkívül egyszerű: kartonból kivágott, életnagyságú rendőrautót raknak a bokrok közé az út szélére úgy, hogy takarva legyen, de mégis távolról látsszon. A helyzet tökéletesen szimulálja azt a szituációt, amikor rendőrök állnak lesben radarral. Hogy az ál-járőr még valóságosabb legyen, egy napelem segítségével időről időre kigyulladnak a „járművön” a villogók, és megszólal egy kis beépített sziréna is.

Az első tapasztalatok rendkívül kedvezőek. Az érintett útszakaszokon jelentősen lelassul a forgalom és az autósok a megengedett legnagyobb sebességet nemcsak ezen a szakaszon, hanem még hosszú kilométereke át tartják.