10 éves középkategóriás SUV, szívó benzinmotorral, bőven 100.000 km alatt. Mi kell még? Hát, hogy jó is legyen.

A Mesél a szakértő rovatban az év első cikkének témájaként szerettünk volna valami üdítő eredménnyel zárul vizsgálati eredményt hozni a sok-sok horrorba fordult vásárlás előtti használtautó átvizsgálós sztorik mellé. Minden autó legalább ilyen jó legyen 2025-ben is, Boldog Új Évet Kívánunk!

Nincsenek már 2-3 milliós jó állapotú autók

Ezt az idén már a 11. évét taposó Kiát 4,5 millió forintért kínálták decemberben. Igaz, hogy csak 84.000 km van benne és szervizelték meg minden, de gondoljunk csak bele. Azért nem túl fiatal és nem is túl felszerelt, nem is túl erős, nem is automataváltós, nem is prémium, akkor mi ebben annyira drága?

Az kerül benne ennyibe, hogy várhatóan – persze tisztességes további karbantartás esetén – nem fog váratlan költségeket okozni. Máris sorolom, mi kell ehhez, de előtte egy fél mondatban hadd erősítsem meg azt a tapasztalatomat, hogy a fenti elváráshoz már tavaly sem volt a 2-3 millió forint, idén pedig az egyre csak gyengülő forint miatt még inkább növekszik majd az a pénzmennyiség, amennyiért tisztességes állapotú autót lehet majd kapni.

Két fényezett elem

Brit tudósok szerint egy autó átlagosan kétévente szenved el valami javítandó karosszériasérülést. A nagy számok törvénye alapján nem is várhatjuk el tehát, hogy egy 10+os autó korábbi sérülésektől mentes legyen.

Más kérdés, hogy az milyen jellegű és nagyságú sérülés volt és azt hogyan sikerült (vagy nem sikerült) megjavítani. Szerencsére sem a szemünk, sem pedig a rétegmérő nem vett észre olyan körülményt, amiből az derült volna ki, hogy a Sportage korábban alaposan össze volt törve.

Kiugró rétegvastagsági értékeket mindössze a jobb hátsó ajtón és sárvédőn lehetett mérni. Az elemek szomszédos mivolta alapján arra lehet következtetni, hogy egy ütközésről van szó, a rétegértékek alapján pedig arra, hogy némi kis egyengetés és töltés után tisztességesen lefényezték az elemeket. Mivel a karosszéria merevségéért felelős oszlopok és küszöbök értékei rendben voltak, amellett, hogy persze jeleztük az állapotlapon a tényt, efelett túl tudtunk lendülni.

Na, de GDI, biztosan zabálni fogja az olajat

Nem tudunk most belemenni abba, hogy mikor-melyik Kia-Hyundai szívó benzines motorok hogyan fogyasztják a motorolajat. Maradjunk annyiban, hogy a „GDI” név nem sok jóval kecsegtet, legalább is azoknál a motoroknál, amik a 10-es évek első felében készültek.

És ilyen ez is. Miért nem riasztottuk el az ügyfelet? Ennek több oka van. Elsősorban a viszonylag kevés kilométer. Másodsorban, hogy az 1,6-os valamivel azért mégis csak stabilabb, mint az 1,4-es, harmadrészt pedig egészen tisztességesen szervizelték, de nézzük meg ezeket kicsit részletesebben is!

Bármennyire is félresikerültek a tervezés és gyártás során ezek a dél-koreai szívó benzinesek, azért 100.000 km alatt ritka, hogy észlelhető olajfogyasztása legyen a motornak. A nagyobbak (1,6) azért jobban is bírják, és ha nem tartották a gyári 30.000 km-es olajcsere periódust, akkor jó esély van rá, hogy sokkal később is fog elkezdődni a jelenség.

De tartották. Mivel évente átlagosan 8-9.000 km-t csavartak a Sportage-ba, a 2 év hamarabb telt le, mintsem hogy meglett volna a harmincezer kilométer, ezért inkább 15-20 ezrenként volt az olajcsere. Mázli. Ezt ráadásul igazolni is tudták. Egy ideig szervizkönyvvel, majd pedig hiteles számlákkal.

Nem kell még a kopó-forgó alkatrészekre sem költeni

A gumiabroncs-fék-kuplung szentháromság is teljesen jó állapotban volt. Az autó alatt 2022-es gyártmányú, 8 mm profilmélységű abroncsok voltak, ráadásul téli kivitelben. Nem igazán jellemző, hogy egy eladásra szánt járművet ennyire jó állapotú, ráadásul az évszaknak megfelelő abroncsokkal dobnak piacra. Bár ezen az autón manapság kicsinek mondható, 16-os felnik vannak, így nem túl drága az új gumiszett, mégis megnyugtató, hogy nem kell azonnal hétjegyű összeget költeni abroncsokra, majd fél év múlva a másik évszaknak megfelelő társaikra.

Az első féktárcsák szinte kopás nélkül csillogtak a kerékagyon, a hátsókon is inkább csak kezdődő vállasodás volt látható, úgyhogy ezekkel sem lesz gond egy jó ideig.

A harmadik sarkalotos pont a kuplung. Ezeknek a szerkezeteknek az élettartama bőven túlmutat az autóban lévő nem egész kilincvenezer kilométeren, ennek megfelelő állapotban is volt. Mivel nem egy nyomatékbajnok az 1.6 GDI, nincs szükség kettőstömegű lendítőkerékre, tehát ez a kockázati forrás eleve nem játszik.

Drága, de jó

Volt tulajdonosa egy utángyártott, nagyképernyős Andriodos fejegységgel pimpelte meg az autót, és lássuk be adott némi mai megjelenést a lassacskán elöregedettnek számító dizájnnak, ráadásul így már a kocsi képernyőjén kezelhetjük a navigációt. Nem vagyok híve az ilyen utólagos megoldásoknak, de ezt – bár nem ismerem a beépített fejegységet – én is elfogadom.

Nyilván szükség lesz a használtautó vásárlás után kötelezően ajánlott olajcserére, de ezt leszámítva itt egy költségmentes menő autó. Hát igen, csak ezért 4,5 milliót kell kicsengetni a kereskedésben.

Mindenképpen megérte ezt is átvizsgáltatni vásárlás előtt, mert az ördög soha nem alszik.