„Ha fönn vagyok, lejönnék! S lenn újra szállni vágyom, / nincs nékem már helyem e nékem gyúrt világon. / S a gépet is, tudom jól, túlzottan megszerettem, / igaz, de egy ütemre fájunk fönn mind a ketten...” A fenti részlet a Második eclogából való, amelyben a „KÖLTŐ” és a „REPÜLŐ” beszélget. Utóbbit ma vadászpilótának mondanánk, vagy bombázónak, a pusztítás angyalának, akit megszólít a szelíd, földön járó írástudó. De aki egy kicsit ismeri e versek gazdag jelentésvilágát, és aki ismeri Radnóti Miklós különös életútját, sejti, hogy a „KÖLTŐ” és a „REPÜLŐ” maszkja mögül ugyanaz a személy beszél.

FIAT versenyautó - mint homokszobor az alsógödi Duna-parton. Jobbra az ifjú Radnóti

Menthetetlenül bölcsész volt, akitől távol állt a matematika, a mechanika, a gőz, a gáz, a fogaskerekek rideg világa. Ugyanakkor fantáziáját gyakran foglalkoztatta a szabad száguldás, a repülés. Egyik leghíresebb sorában: „ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj” ugyancsak a légi utazók szemüvegén tekint a világra, önmagára. Magánéletében pedig kifejezetten nem tűrte a korlátokat. Nem okozott számára nehézséget egy időben több múzsához szerelmes verseket intézni, és ezt a szokását a munkaszolgálat és a fogolytábor embertelen körülményei között sem adta fel.

Az utóbbi években vált csak ismertté az a szerelmi viszony, amit Radnóti Beck Ö. Fülöp, a neves szobrászművész lányával, a szintén képzőművésszé lett Beck Judittal folytatott. A Radnóti-kánon ugyanis fél évszázadon keresztül a gyengéden szerető, sírig hűséges férj képét őrizte, építgette. Ehhez hozzájárult, hogy felesége, Gyarmati Fanni átvészelte a háborút, a forradalmat, és kivételesen hosszú életet élve, százkét éves matrónaként távozott közülünk. Beck Judit is sokáig hallgatott, tiszteletben tartva a nagy költő és a mártírhalált halt férj emlékét. A rendszerváltás idején azonban Judit egy rádióinterjúban részletesen feltárta az egykori kapcsolatot – habár azzal a kikötéssel, hogy az nem hangozhat el Fanni életében –, és akkor az irodalomtörténészek nekiláttak, hogy az egykori levelezés, naplók és kortársi emlékezések alapján rekonstruálják a történteket.

Jó barátok a stégen. Középen, csíkosban Judit, mellette kendőben Fanni, jobb szélen Radnóti

Nem volt nehéz dolguk, mert a viszony félig-meddig nyilvánosan zajlott. Judit Fanni közeli barátnője volt, egy társasághoz tartoztak, összejártak. Fanni igyekezett jó képet vágni a dologhoz, nyelte a keserű pirulát, és reménykedett, hogy előbb-utóbb vége lesz. Judit végül egy színpadias gesztussal „visszaadta Miket Fifnek”, de maga Radnóti úgy utazott el a munkatáborba, amelyből sose tért vissza, hogy azt írta: „kettőtöket hagylak itt”. Innentől kezdve nem lehet tudni, hogy a Hetedik ecloga, a Levél a hitveshez és a többi, megrázóan gyönyörű szerelmes vers éppen melyik asszonynak íródott. Persze talán mindegy is, ki nem „gépen száll” ezen versek fölé, azt nem hagyja érintetlenül, szíven üti a beléjük zárt fájdalom.

Végezetül egy személyes vallomás: a Beck család – mint a háború előtti művész-nemzedék számos tagja – nyaralót tartott fenn Alsó-Gödön. Ezen sorok írója a 80-as években a településen élve találkozott az akkor már javakorabeli festőművésszel, és közreműködött egy kiállításának megszervezésében. Járt Judit Pozsonyi úti lakásában – amely csak néhány házra található Radnótiékétól –, találkozott ott Judit férjével, Major Tamással, a színésszel, nagy hatalmú színházigazgatóval is. A közös munka emlékére Beck Judit egy kis csendéletet ajándékozott a kiállításrendezőnek.

A csendélet – buja virágcsokor – ma is itt függ ágyam felett. Akkor nem tudtam, amit ma már sejtek, hogy az nem csak a festőnő, de Radnóti Miklós életének is egy darabja.

Jámbor Gyula