Az űrmissziók ennek köszönhetően a káros hidrazin helyett kevésbé mérgező hajtóanyagot és kapcsolódó technológiákat használhatnak a későbbiekben. A NASA zöld hajtóanyag-infúziós missziója (GPIM) sikeresen bebizonyította a korábban még soha nem használt hajtógáz- és meghajtórendszert, bemutatva mindkettő gyakorlati lehetőségeit a jövőbeli küldetéseknél.

„Az elmúlt 50 évben ez az első alkalom, hogy a NASA új, nagy teljesítményű hajtóanyagot tesztelt az űrben” – mondta Tim Smith, a NASA Marshall űrrepülési központjának GPIM misszióvezetője az alabamai Huntsville-ben. „Lehetséges, hogy kiegészíti, vagy akár helyettesítheti is a hidrazint, amelyet az űrhajók az 1960-as évek óta használtak” – tette hozzá.

A GPIM hajtóanyagának bemutatása előkészítette az utat, hogy a NASA elfogadja az ASCENT-et a megvalósítás előtt álló új missziókban. Az ASCENT használatára a NASA következő küldetése a Lunar Flashlight lesz.

A kis űrhajó küldetése az lesz, hogy egyértelmű információkkal szolgáljon a vízlerakódásokról a kráterekben. A Lunar Flashflight másodlagos hasznos teherként indul majd az Artemis I-n, a NASA Orion űrhajója és az Űrindító Rendszer (SLS) rakéta első integrált repülési tesztjében.

Annak ellenére, hogy rózsaszínű, az ASCENT zöldnek tekinthető, mivel jelentősen csökkenti a mérgező anyagok jelenlétét a hidrazinhoz képest.

Az ASCENT komoly előnyei közé tartozik, hogy mindezen túl biztonságosabb a tárolása és használata, és minimális személyi védőfelszerelést igényel, például laboratóriumi köpenyt, védőszemüveget és kesztyűt.

Amellett, hogy itt a Földön könnyebb és olcsóbb kezelni az űrhajót a hajtóanyaggal való feltöltése során, az ASCENT lehetővé teszi az űrhajók hosszabb üzemeltetését kevesebb hajtóanyaggal, mivel nagyobb teljesítményt is biztosít.

A hajtóanyag kisebb méretű űrhajón történő teszteléséhez a GPIM-csapatnak a folyadékkal kompatibilis hardvereket és rendszereket kellett kifejlesztenie. A washingtoni Redmondban működő Aerojet Rocketdyne tervezte és építette a GPIM öt hajtóművét. A meghajtórendszer többi elemét az Aerojet Rocketdyne és a Ball Aerospace (Boulder, Colorado) tervezte meg.

A pályán tartózkodása alatt a GPIM kipróbálta a hajtóanyagot és a meghajtórendszert, beleértve a hajtóműveket, a tartályokat és a szelepeket is, egy orbitális manőver végrehajtásával. A hozzáállás-irányítási manőverek, a műholdak stabil irányításának fenntartása és a pálya leengedése során ellenőrizték a hajtóanyag előrevetített előrevetített teljesítményét, ami az űrhajó teljesítményének 50% -os növekedését mutatta a hidrazinhoz képest.

„Mivel a technológiai demonstrációs célok teljesültek, a misszió bizonyította, hogy az ASCENT és a kompatibilis meghajtórendszer életképes, hatékony alternatíva a NASA és a kereskedelmi űrrepülési ipar számára” – mondta Smith.

Hozzátette: „a GPIM sikerét az erős partnerségnek tulajdoníthatjuk”. A NASA Űrtechnológiai Misszió Igazgatósága 2012-ben a Ball Aerospace-t választotta a misszió vezetésére. A cég a mini-hűtőszekrény méretű űrhajó felépítése mellett integrálta és tesztelte a hasznos teher- és meghajtó rendszert, valamint támogatást nyújt a repülési műveletekhez.

„Örömmel jelentjük be, hogy a repülési műveletek zökkenőmentesek voltak, az új meghajtó alrendszer a várakozásnak megfelelően működött” – mondta Christopher McLean, a Ball Aerospace GPIM vezető kutatója. Hozzátette: „nagyra értékeljük a NASA Űrtechnológiai Misszió Igazgatósága és a Marshallban működő programirányító iroda partnerségét és folyamatos támogatását”.

A NASA zöld hajtóanyag-infúziós missziója közeledik a küldetés befejezéséhez, az űrhajó úgynevezett sorozat-égési sorozatot kezdett.

A művelet során körülbelül hét égési sérülés után a pálya 180 kilométerre csökken, és a hajtóanyag-tartály kimerül. A kisméretű űrhajó a visszatéréskor el fog égni a Föld légkörében, várhatóan szeptember végén.