Megérzi az ember az ilyesmit, amikor egy autó volánja mögött ül. Ma már egyre kevesebbszer fordul elő, de néha még mindig elkap egy-két modell esetében az érzés, hogy mennyire menő most, újonnan ebben az autóban ülni, mert biztos vagyok benne, hogy 20-30 év múlva is beszélni fognak róla, ott lesz az autós találkozókon, és majd együtt hümmöghetünk felette, hogy mennyire jól kitalálták ezt akkor. Éreztem ilyet például Mini Coopernél, aminek döbbenetesen menő lett az utastere, vagy a Hyundai Santa Fénál, aminek korszakos robotzsaru külsőt sikerült adni, illetve ugyanígy könnyes szemekkel fogunk visszatekinteni szerintem az Alfa Romeo Giuliára is.

De mi a helyzet az elektromos autókkal? Azok is tudnak vágyott klasszikusok lenni 20-30 év múlva? Kibírják addig? Vagy túl gyorsan degradálódik az értékük? Annyi biztos, hogy a még mindig korainak nevezhető villanyautóknak mindig meg lesz a varázsa, ahogy mai fejjel az első generációs Toyota Prius is egy megmosolyogtató, de mindenképp kedvelhető korkép a villanyosítás bukdácsoló kezdetéről, amihez igenis lehet kötődni. Mára persze egyre kevesebb a lélek és az elgondolás az új autókban, tömegtermékek a tömegeknek, de azért vannak kivételek. Például kortalanul meg fogunk döbbeni szerintem a Cupra Tavascan kígyósejtes, mélyen ívelt műszerfalán és sportosságán, vagy 20-30 év múlva is vonzó lehet majd a Hyundai Ioniq 6 retrofuturisztikus formavilága. Ha már Hyundai, meg kell említeni az Ioniq 5 N-t, mint az első performance villanyautójukat, ami többet tesz mostanában az autós kultúráért, mint a hagyományos hot hatchek.

Nyilván sokakban felmerülhet, hogy a Rimac Nevera vagy a Porsche Taycan biztos vágytárgy lesz, de most igyekszem a hétköznapi modellek talaján maradni. Ugyanis ami mostanában többször felmerült baráti beszélgetések során, az a Honda e. Sajnos csak rövid ideig értékesítették és egyfajta japános kényszermegoldásként született, hogy lent tartsák a károsanyag-kibocsátási értéküket, de az a bamba panda tekintet egy életre a tudatunkba égett, ráadásul minden idők egyik legletisztultabb fabetétes kabinját kapta, aminek a kijelzőin akár Xbox-szal is játszhattunk a HDMI csatlakozón keresztül, és az sem mellékes, hogy egy élvezhetően vezethető, jól súlyozott, hátsókerekes kisautó.  Szóval, ha villanyos klasszikusok, számomra a Honda e mindent visz.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!