A brit Joss Quilty éveken át élt és dolgozott Új-Zélandon, majd egyszer csak úgy döntött, hazaköltözik. Életében csupán két dolog volt elég fontos számára ahhoz, hogy magával vigye: olasz barátnője, Romy Romagnoli és pár évvel korábban vásárolt, közel húszéves Toyota Land Cruisere. Mivel sem ingóságaik, sem pénzük nem volt, villámgyorsan megszületett a terv. Az esztétikailag kifogásolható állapotú (amikor rátaláltak, egy madárcsalád lakott benne), de teljes mértékben üzemképes terepjáró kibelezett hátsó részébe beszereltek egy fiókos bútort, egy ágyat és egy kihúzható gázrezsót, bőröndjeiket a tetőcsomagtartóra kötözték, és nekivágtak a három földrészen át tartó utazásnak.

Új-Zéland és Nagy-Britannia között légvonalban valamivel több mint 18 ezer kilométer a távolság (azaz a két ország szó szerint a világ két ellentétes pontján fekszik), de közúton ennél jóval többet kell utazni – főleg, ha nem nagyon állnak rendelkezésre utak. A fiatal pár áthajózta a Land Cruisert Malajziába, ahonnan Thaiföld, Kambodzsa, Laosz, Mianmar, India, Nepál, Pakisztán és Irán érintésével érték el Európát.

A 40 ezer kilométeres út során nem siettek – egyrészt, mert autójuk végsebessége nem haladta meg a 90 km/h-t, másrészt mert percről percre jobban élvezték a nomád világjárást. Sivatagokon, magas hegyeken és háborús övezeteken keltek át – egy faluban szájtátva bámulták őket a gyerekek, akik még soha nem láttak európai embert, másutt merénylőtől félve noszogatta őket gyors továbbhaladásra alkalmi kísérőjük –, Toyotájuk pedig mindvégig megbízható társnak bizonyult.

A tíz hónapos kaland végén Bristolban újabb, hosszabb útra indultak: Joss megkérte Romy kezét, aki természetesen igent mondott. A pár Skóciában készül letelepedni, ám előtte beiktatnak még egy expedíciót, mert, ahogy Joss fogalmazott: „A bristoli sétáknak valahogy megkopott a varázsa”. A tervek szerint Alaszkából egészen Patagóniáig autóznak le – természetesen a családtaggá vált Toyotával.

Joss Quilty Land Cruisere a legendás modellcsalád igavonójának számít. Az 1984 óta változatlan formában gyártott 70-es szériát sem Európában, sem Észak-Amerikában nem forgalmazzák (egyenes ági leszármazottja viszont az a nálunk is kapható Land Cruiser Prado, amely hosszas evolúciós folyamat során fejlődött ki a 70-es egy közúti használatra alkalmasabb, kevésbé robusztus változatából).

A típus első jelentős modellfrissítésére 1999-ben (azaz a gyártás beindítása után 15 évvel) került sor. A merev első tengely laprugóit ekkor cserélték csavarrugókra, a hátsó laprugókat hosszabbra méretezték, öt helyett hat csavarral rögzíthető kerekeket vezettek be, módosították a kormánykereket és az első irányjelzőket. 2007-ben tisztább üzemű motorokat és áttervezett futóművet vezettek be; azóta csak apróbb módosítások, illetve új karosszériavariánsok hoztak változatosságot az immár 36 éves típus életébe.

Az Új-Zélandról Nagy-Britanniába elzarándokolt példány az első facelift előtti időkből származik. Kivitelét tekintve úgynevezett csapatszállító (Troop Carrier, 1999 után 79-es modell), amelynek hosszú rakterébe a két oldalfal mentén, a menetirányra merőlegesen lehetett üléspadokat beépíteni.

A pár utazása az alábbi YouTube csatornán nézhető vissza: https://www.youtube.com/channel/UCgAjFppIggPMVHYA5_mmg2Q

Fotók: Globo Overland (Facebook, YouTube, Instagram), Joss Quilty/SWNS