Mit könnyebb vezetni: prémium kategóriás autót vagy prémium kategóriás balett-társulatot?

Nemzetközi versenypályán nekem biztos, hogy a táncegyüttest. Abban van már tapasztalatom, ismerem a szabályokat, a „kanyarokat”, s természetesen a társulat tehetségét. Az autót viszont csak csodálom.

A rendszerváltás előtt a szocialista nagyipar melyik autója kényeztette el?

Kiss János - balról a második - Audi-rajongó, dr. Knáb Erzsébet, az Audi Hungaria személyügyekért felelős igazgatója - középen - balettrajongó.

Rossz szóviccel azt szoktam mondani, hogy „skodálkozó” voltam. Škoda 105-ösre futotta. A társulattal már akkor sokat jártunk turnézni, a világ rengeteg országában vendégszerepeltünk, s mindig megcsodáltuk a nyugati kocsikat abban a tudatban: ez az, amihez mi biztos, hogy soha nem jutunk hozzá. A kilencvenes évek elején azt mondta nekem Kolozsváry Ernő, Győr akkori polgármestere: Te János, hatalmas a verseny, de úgy néz ki, hogy idejön az Audi-gyár. El sem hittük, aztán a szemünk előtt nőtt fel ez a birodalom, amelynek mi rengeteget köszönhetünk. Támogatóink, partnereink, barátaink lettek.

Hogyan kerültek kapcsolatba egymással, mi a közös a táncban és az autóiparban?

Lőre Péter, az Audi kommunikációs igazgatója bemutatott Karl Hübser úrnak, a gyár első ügyvezetőjének. Pillanatok alatt egymásra hangolódtunk. Mondtam neki, hogy a művészetben a minőség az, ami mindig lenyűgözi az embert. Azzal nem lehet csalni. Az autóipar fejlődésének is a megbízható minőség, de e mellett az örökös megújulás a titka, felelte. A kapcsolódási pont tehát  a minőség, a megújulás és a dinamizmus volt, és az ma is a mi folyamatosan gazdagodó együttműködésünkben.

A német világcég és a Győri Balett kapcsolatára jellemző, hogy Hübser urat meg is táncoltatták.

Minőségek találkozása.

Őt személyesen nem sikerült táncba vinni, viszont ő találta ki, hogy öt vezetőtársának a közreműködésével vigyük színre a Szelepek táncát. Munka után jöttek a próbaterembe a legfelső vezetők, a produkciót pedig az Audi németországi rendezvényén, a reptéri Kempinskiben mutattuk be. Hatalmas siker, remek buli volt.

Ön egyébként mennyit ért az autókhoz?

Őszintén? Semennyit, de csodálom és szeretem őket.

Kereket tud cserélni?

Meg se merném próbálni.

Izzót?

Dehogy.

A régi, szocialista Skodából fő támogatójuk jóvoltából rögtön Audiba ülhetett. Azt nem kérdezem, mekkora volt a különbség.

Először azt ajánlotta fel a gyár, hogy a Győrön kívüli útjaimra ad kölcsön Audit. Hatalmas élmény volt, de kicsit féltem is, rettentően vigyáztam rá. Mielőtt beültem, az autó szőnyegét gondosan letakartam újságpapírral, nehogy koszos legyen. II. János Pál pápa első magyarországi látogatásakor mi léptünk fel a Népstadionban a magunk koreografálta Szent Margit legendával. Másnap este az Operába  díszelőadásra kellett mennem Győrből, idehoztak nekem a színház parkolójába egy fantasztikus A8-as autót a pápalátogatásra felajánlott Audi flottából. Mikor megálltam vele az Opera előtt, mondtak mindent a kollégák: ti aztán ne panaszkodjatok, akit ilyen kocsival bocsátanak útra, az többet ne siránkozzon. Természetesen az autó csak egyik, de nagyon fontos támogatás a cégtől, ma már a társulat öt tagja használhat Audit. A kocsi oldalán a gyár és a társulat neve is szerepel. Nincs annál nagyobb öröm, ha idegenek integetnek.

Az autónak, az Audinak, vagy a társulatnak?

A Győri Balett gyakran fellép az Audi Hungaria rendezvényein.

Azt remélem mindháromnak.

Most éppen mit vezet?

Egy A6-os Quattrót. Évente cserélik a társulat autóit.

Volt kellemetlen élménye is?

Volt, de az nem az autó hibája. Talán tizenöt évvel ezelőtt, éppen egy hosszabb külföldi turné előtti napon Pestre kellett mennem. A Bajza utcában parkoltam. Előtte gondosan körülnéztem, nincs-e tiltó tábla, nehogy lebilincseljék a kereket vagy elszállítsák az autót. Másfél óra múlva, még délelőtt végeztem, s a kocsinak csak a hűlt helyét láttam. Jött szembe egy rendőrautó, szinte ráhasaltam a csomagterére, hogy megálljon. Mondtam, valaki elvitte az autót. Biztos, hogy itt parkolt? - kérdezték gyanakodva. Persze, hogy itt, feleltem. Mi egy másik kerületben szolgálunk, úgyhogy menjen el az itteni kapitányságra és jelentse be, felelték nyugodtan. Bementem a kapitányságra, kérdezték, követett-e valaki. Legalább százan, mondtam, hiszen az Andrássy úton jöttem. Az autó sajnos soha nem került elő. Nagyon furdalt a lelkiismeret miatta, de hát nem tehettem róla.

Kellékként játszott-e már autó valamelyik előadásukban?

Az A3-as sorozatgyártás indulásakor, az új gyár avatásán ünnepi műsorra a Győri Filharmonikusokat és bennünket kértek fel. Ebben természetesen szerepelt az új autó, mi „táncoltuk le” a lepelt róla. Színházi színpadra azonban még nem vettünk fel autót.

Ha egyszer majd azt ajánlják föl, hogy önvezető és hagyományos autó közül választhat, melyikbe ül bele?

Abba, amit én vezetek. Nekem a kocsi nemcsak komfort, biztonság, hanem mindennapi örömforrás is. Márpedig fontos, hogy az ember minél több örömforrásba belekortyolhasson.