záltal a tehergépkocsi-üzemeltetők számára lehetővé válik, hogy teljes körűen egyesíthessék a pozícióra és a raktér hőmérsékletére vonatkozó kulcsfontosságú adatokat a nyomon követés lehetőségeivel a Scania Flottamenedzsment rendszer segítségével. A következő hónapokban a Scania további olyan alapvető fontosságú pótkocsiadatokkal egészíti ki a rendszert, mint a tengelyterhelés, az abroncsnyomás és a fékhibák. A Scania Trailer Control rendszert a Kasasi szoftverbeszállítóval közösen fejlesztik. Jelenleg körülbelül 35 gyártó beágyazott telematikai rendszeréből lehet adatokat kigyűjteni és megjeleníteni a Scania Flottamenedzsmentben. Ennek az eszköznek a segítségével a fuvarozóvállalatok olyan szolgáltatásokkal felügyelhetik a járműveiket, mint a jármű és a gépkocsivezető teljesítménymutatói, a helymeghatározás és az útvonaltervezés. A Scania úgy gondolja, hogy a Scania Trailer Control rendszer a szabályozott hőmérsékletű áruk fuvarozásának ágazatában nyújtja majd a legnagyobb értéket az ügyfeleknek. „Ezeknek a vállalatoknak létfontosságú a hőmérséklet pontos szabályozása a teljes szállítási folyamat során” – mondta Mattias Lundholm, a Scania hálózatba kapcsolhatósági szolgáltatásaiért és megoldásaiért felelős alelnöke. „Mostantól már azt is biztosíthatjuk számukra, hogy azonnal hozzájuthassanak ehhez az alapvető fontosságú információhoz ugyanabban a rendszerben, mint amelyet már egyébként is használnak a hatékony és nyereséges fuvarozáshoz szükséges sok más kulcsfontosságú adat kinyeréséhez.” A Scania a pótkocsiadatok mellett a tehergépkocsi-felépítmények adatait is elkezdi majd integrálni a Scania Flottamenedzsment rendszerbe. „Az a célunk, hogy a rendszer teljes körűen minden információt tartalmazzon majd, amelyre a fuvarozóknak szükségük van a mindennapos működésükhöz.”

A buszról az V. CNG & LNG Szakmai Konferencián és Járműipari Kiállításon derültek ki új részletek, sőt vázlatokat is mutattak róla. Héjj Demeter, az Ikarus Global Zrt. vezérigazgató-helyettese elmondta: a busz hatótávolsága a dízelüzemű járművekkel egyenértékű, tehát városi, elővárosi és helyközi üzemeltetésre is alkalmas. Károsanyag-kibocsátása töredéke a dízelesekének, kéntartalma nincs, koromkibocsátása pedig ezreléke a dízeles technológiáénak. Az új modell egy korábbi, dízeles Ikarus-konstrukció alapjaira épül, de több ponton eltér tőle. A jármű 12,5 méter hosszú, a prototípus 107 férőhelyes, amelyből 30 ülőhely - mondta el. A jármű különlegessége továbbá, hogy a kiegészítő készülék, azaz az utastér fűtésére használt kályha is gázüzemű - részletezte Héjj Demeter. Beszélt arról is, hogy a székesfehérvári Ikarus Ipari Parkban többmilliárdos beruházásban kezdenek, a buszgyártás beindítása érdekében két vázösszeállító üzemet, festőüzemeket és kiszerelősort telepítenek. Az első LNG-buszt a tervek szerint nyáron mutatják be.

A legendás Liener Éveken át vadásztam rá, de nem sikerült megszereznem, így be kellett érnem azzal a példánnyal, melyet több mint fél évszázadon át lapozgattam rendszeresen, ami persze megviselte a fűzött könyvet, melynek borítója ráadásul elporladt, hiába vigyáztam rá, megszűnt létezni. Szomorú ez egy könyvimádónak, aki már gyerekként Liener György Autótípusok sorozatán nevelkedett. Ma is büszkén mutogatom egyre kisebb létszámú szakíró barátaimnak a hat hibátlan példányt, meg persze Ternai Zoltán sorozatát, mely a gépjárművekről és motorkerékpárokról szól. Ezt többször is nagy példányszámban nyomták, így sok hibátlan darab maradt meg, ezért még antikváriumokban és bookline portálokon is egy-kétezer forintért meg lehet szerezni valamennyi darabját, ami napjainkban egy magazin ára. Már aki költ ilyenre a digitálisan behálózott világban... Mennyi az annyi? Az ezredfordulóig a legtöbb könyv impresszumában szerepelt a nyomtatott példányszám, ami csak napjaink olvasóinak meglepő, ahogy az is, hogy a szakkönyvek több tízezresével keltek el. Dr. Ternai Zoltán 1956 kiadású, puha kötésű és a Műszaki Könyvkiadó által készített A gépkocsi című műve 29 forintba került, és több mint 25 ezer példányban nyomták. Ternai 1957-es kiadású és kemény kötésű Korszerű gépkocsiszerkezetek című könyvének ára 40 forint volt, ami akkoriban száz kifli árának felelt meg. A sorozat első tagja, az 1953-as puha fedelű A gépkocsi a gépjárművezetőképző iskolák műszaki tankönyve volt és a Közlekedési Kiadó gondozta. Kópia Sajnos csak másolatban sikerült megszereznem a 103 oldalas Autótípuskönyv 1939-es kiadását, melyet Déván István állított össze, a kor gépjárműveit katalógusszerűen bemutató kötet akkoriban 2,5 pengőbe került. Az 24x17 centiméteres félvászon kötésű könyvecske tulajdonképpen harmadik évfolyama az 1937-ben először megjelent Auto- és Motoralmanach-nak. Az Autó-, motorkerékpár-, teherautó-típuskönyv sorozatot a Magyar Királyi Magyar Automobil Club gondozta, a kiadványokat fekete-fehér képekkel és korabeli hirdetésekkel illusztrálták. Új sorozat Ha nem is Ternai Zoltán sorozatának közvetlen folytatása volt, de igen csak népszerű lett a kevésbé akadémikusan megírt Autótípusok, melynek első darabját 7100 példányban nyomták, és darabonként 48 forintért árulták. Liener György művét először 1958-ban a Műszaki Könyvkiadó nyomatta A5-ös méretben, 7100 példányban és 494 ábrával, ami azért fontos, mert gazdag képanyagával egyedülálló volt a hazai könyvek között. Örök érvényű prológus Az első kiadás előszava szinte ma is aktuális, mert így kezdődik: „Ha feltesszük a kérdést, mi érdekli az embereket, a válaszok között biztosan ott lesz az automobilizmus, az autó” Így ajánlotta az első kötetet az akkor piacvezető és majdnem egyedülálló Autó-Motor felelős szerkesztője, B. Pór Ibolya. A kéthetenként megjelenő újságot akkoriban egy liter benzin áráért, egészen pontosan kettő forint ötven fillérért vásároltam, több példányát ma is őrzöm, ahogy minden magyarul megjelent autós és motoros könyvet, de több ezres a külföldi szakirodalom darabszáma is. Utódaim nagyon fognak emlegetni, amikor könyveimet pakolják majd utánam... Hat kötetnyi Liener Az első Autótípusok után még ötöt írt Liener György, aki az Autó-Motor állandó szerzője volt. Talán kicsit száraz, de azért érdekes adatsor: az Autótípusok második -1961-es - kiadásának példányszáma 15,1 ezer, ára 62 forint, az 1964-esé 32,6 ezer, ára 63 forint, az 1969-esé 17,5 ezer, ára 65 forint, az 1971-esé 64,2 ezer volt és darabonként 72 forintért árulták. A Liener György által írt utolsó – 1977-es – Autótípusok példányszáma 72,6 ezer, az ára 89 forint volt. Az 1971-es kiadás befejező részét, szám szerint 16 oldalt már reklámok foglalták el: volt ott Lehet hűtőszekrény, Röltex kötöttárú, férfi fehérnemű, ÁFOR benzin és olaj, házi szódavíz készítésére alkalmas autószifon, aerosolos jégmentestíő, csaco biztosítás, IBUSz utazás, autonet sampon és a gépkocsiértékesítő Merkur, valamint a BRG által gyártott kazettás táskamagnetofon hirdetés. Az utolsó oldalpáron a Műszaki Könyvkiadó ajánlatai szerepeltek, többek között Almássy Tibor: Tanuljunk könnyen, gyorsan autót vezetni ( 28 forint 50 fillér), Szűcs József Ezermester ABC-je (62 Ft) és az évtizedek óta sikeres szerző, Dr. Ternai Zoltán Gépjárműszerkezetek méretezése (102 Ft) című műve. Akkoriban már színes volt a borító, ahogy a havonta kétszer megjelenő Autó-Motor, mely 1977-ben 11 forintba került. Mérnök zseni-lektor Az Autó-Motornál írt anno Almássy Tibor, Rózsa György és a polihisztor Surányi Endre, aki autókat is épített. Az 1994-es Autótípusokat már Hack Emil, Dr. Lovász Károly és Tamás György írta, szakmailag nem kisebb egyéniség lektorálta, mint Dr. Körmendi Ágoston. Ezt is a Műszaki Könyvkiadó fémjelezte, de az impresszumban már nem szerepelt a példányszám, ellenben az 1190 forintos ár mellett zárójelben megjelent az ÁFA. A könyvek elfogadható árát az állami támogatási rendszer és az alacsony előállítási költségek, a minőségi tartalmat a korszak műszaki géniuszai, többször egyetemi tanárok garantálták. A szerzők sorában volt Dr. Ternai Zoltán mellett Dr. Jurek Aurél, aki 1930-ban került a Weiss Manfréd gyár tervező irodájába, ahol a konstrukciós részlegvezetőként tervezett többek között hegyi vontatót, olajszállítót és több könnyű harckocsit, a Csaba páncélosért Polgári érdemrendet kapott. Tanári működése alatt jelent meg 1955-ben a Belsőégésű motorok, 1963-ban az Automobilok c. tankönyve, 1965-ig vezette a BME gépjármű tanszékét. Automobilok példányszáma 6750, ára 84 forint volt. Horváth Árpád A gépkocsi regénye című könyvét a Zrinyi Katonai Kiadó 1968-ba adta ki ötezer példányban 37 forintos áron, miközben a kötet érdekes autókrónika, egyben részletesen ismerteti a katonai járművek világát is. Lektora a Kossuth díjas Winkler Dezső, aki legendás győri terepjárót, a Botondot tervezte. Horváth Árpád másik kötete, A tüzesgép, melyet a Táncsics Könyvkiadó 1963-ban 4900 példányban, borítóját Kass János, a kor elismert és sikeres grafikusa tervezte. Az a bizonyos vörös farok Ami elismerésre méltó, hogy a szűkös források és lehetőségek ellenére is viszonylag átfogó és pontos képet adtak a szerzők az autóvilágról, pedig ritkán jutottak el külföldi autógyárakba, nemzetközi tesztvezetésekre és kiállításokra. Azt pedig minden újságíró és könyvszerző tudta, hogy „vörös farok” nélkül csökken az esély a megjelenésre: ez azt jelentette, hogy a könyv végére kellett egy olyan fejezet, melyben a „a rohamtempóban fejlődő szocialista autóipart” hozsannázták. A profik ezt is ügyesen megoldották, még akkor is, amikor évtizedeken át csak a Trabant, Wartburg, Zsiguli és Pannónia szolgáltatott témát.  

A pénteki kvalifikációs szakaszon holtversenyben megszerzett győzelemmel a 8. rajtpozíciót választották Friciék, abban bízva, hogy az előttük rajtoló hét páros már kellően letakarítja a murvás utak felületéről a gömbölyűre kopott kavicsokat, amik csapágygolyóként viselkednek a kerekek alatt, lecsökkentve ezzel a tapadást. Az első gyorsasági szakaszon  az 5. legjobb időt érték el, a különbség mindössze 1,1 tized másodperc volt az éllovashoz lépest, így a stratégia helyessége beigazolódott. A második szakasz után már holtversenyben az élen álltak Friciék, így a verseny végső győzelme is realitás volt. Ahogy az első, úgy az ugyanazon pályán rendezett harmadik gyorsaságit követően is 1,1 másodperces volt az élen állók mögött a hátrányuk, mivel ugyanazokat a gumikat kellett használják a reggeli indulás óta. A negyedik gyorsaságin elért eredményükkel a második helyen zárták a szombati versenynap 2/3-át, majd a szervizt követően következett újra Acsád-Szeleste. „A gyorsasági szakasz felénél egy pillanat alatt elment a turbónyomás, és onnantól a motor teljesítményének csak töredéke állt a rendelkezésünkre.” – mondta Frici. A szakasz időeredménye  1 perccel volt rosszabb, mint a realitás. „A gyorsasági után félreálltam, hogy megnézzem, mi a probléma. Kiderült, hogy eltört a kipufogócsonk, ez okozta a teljesítményvesztést. Mivel nem javíthatatlan hiba történt, ekkor még úgy gondoltam, a Szuper-rally szabály keretében vasárnap folytatjuk, de mivel abszolút pontokat így nem lehet szerezni, ezért inkább már a következő, Fehérvár Rally-ra koncentrálunk. Láttuk, hogy versenyképesek vagyunk, a győzelemért is képesek vagyunk menni, ezért okozott kis csalódást a technikai hiba, ugyanakkor az első négy szakaszon nyújtott teljesítményünk pedig önbizalmat és örömet is ad.Nincs más dolgunk, mint a következő versenyre készülni, és ott a győzelemért versenyezni ismét.” – zárta gondolatait Turán Frigyes.