A 2031-es szabályokkal visszahozhatják tankolást a Forma-1-be?

2026.07.01.
Javában zajlanak az egyeztetések a Forma–1 és az FIA vezetői, valamint a csapatok és motorgyártók között a királykategória új motorszabályairól. Az FIA nem csinál titkot belőle, hogy legkésőbb 2031-től háttérbe akarja szorítani az erőforrások hibrid oldalát, és vissza akar térni az egyszerűbb, könnyebb és megfizethetőbb V8-as szívómotorokhoz. A megállapodás azonban még nincs a küszöbön, hiszen a gyártók nyilvánvalóan érvényesíteni akarják az eltérő érdekeiket. Michael Schumacher tankolása 2005-ben. Fotó: hirado.hu/David Ebener/xpb.cc Az FIA elnöke, Mohammed bin Szulajem a közelmúltban több interjúban is részletezte, milyennek képzeli el az F1 új motorszabályait, és hangsúlyozta, a terveinek alapvető részét képezi az autók drasztikus tömegcsökkentése is. Ő 630 kilogrammos tömeghatárt tűzött ki célként, ami nem kis kihívásnak tűnik, tekintve, hogy a jelenlegi autók 768 kilogrammos minimumtömegűek. Az olasz Motorsport úgy tudja, az FIA szakemberei egyelőre inkább egy 700 kilogramm körüli tömeggel kalkulálnak, de azt is vizsgálják, hogyan mehetnének ezen érték alá. És ennek kapcsán felmerült egy visszatérő viták alapját képező lehetőség is: a tankolás újbóli bevezetése. Habár az üzemanyag a minimumtömegen felül adódik hozzá az autók versenysúlyához, a gyakorlatban a tankolás komoly változást hozna, hiszen az üzemanyagtankot kisebbre lehetne tervezni, ami lehetővé tenné az autók további méretcsökkentését. Emellett a rajthoz is könnyebb autók sorakoznának fel: a jelenlegi 100 kilogramm körüli mennyiség helyett ennek nagyjából a felét, 50 kilogramm üzemanyagot töltenének beléjük. Egyelőre azonban senkinek sem érdemes beleélnie magát a tankolás bevezetésének gondolatába. A téma évek óta ugyanazokat a problémákat veti fel. Az F1 rettegéssel gondol vissza arra, hogy tankolás a maga idejében kevés előzéssel és több taktikázással járó futamokat eredményezett. Bizonyos szempontból a „végig padlógázon” típusú versenyzés sem illik bele a mai F1-es gondolkodásba, hiszen a sorozat sok szempontból inkább fűnyíróelvvel próbálja közel tartani egymáshoz a mezőny csapatait a jobb műsor érdekében. Emellett a tankolás bevezetése extra felszerelés használatát, logisztikai nehézségeket és plusz költségeket vonna maga után. Ezen érvek miatt a résztvevők az elmúlt években óva intettek a tankolás visszahozatalának gondolatától. Ne fogadjunk tehát nagy összegben arra, hogy az ötlet megkapja a támogatást, vagy akár csak igazán komolyra fordul. A felmerülése mindenesetre jelzi: egyáltalán nem lesz egyszerű együtt elérni az FIA által kitűzött célokat és az összes érintett megállapodását…  

Többel ment ötvennél, 312 ezer forintja bánja - itt mértek be 1600 gyorshajtót

2026.07.01.
Az elmúlt héten a megengedett sebességhatárokat regisztráltan 1596-an lépték át Bács-Kiskun megyében. A szabálytalankodóknak legalább 50 ezer forint közigazgatási bírságot kell fizetniük, a kiszabható büntetés összegének maximuma pedig 468 ezer forint. Az a sofőr, aki 50 helyett 122 km/h-val ment, 312.000 forint bírságra számíthat. Az egyenruhások huszonnégy olyan autóst igazoltattak, akik a vezetés megkezdése előtt szeszes italt fogyasztottak, hatan balesetet is okoztak. A jogsértő sofőrök ellen eljárás indul, vezetői engedélyüket minden esetben bevonják. Vármegyénkben egy hét alatt 67 rendőri intézkedést igénylő baleset történt, amelyekben huszonnyolcan sérültek meg és egy személy életét vesztette. Dávodnál, az 5151-es számú úton közlekedett egy személygépkocsi június 27-én 20 óra 50 perc körül. Az út 9. kilométerénél, egy kanyar után feltehetően egy őz keresztezte az úttestet, ami miatt a sofőr balra kormányozta a járművet. Az autó letért az útról, a vízelvezető árok partjának ütközött, majd az úttestre sodródva az oldalára borulva állt meg. A hátul ülő három utas nem használta a biztonsági övet, ezért kirepültek az autóból. Egyikük, egy 15 éves fiú újraélesztését a helyszínre érkező rendőrök kezdték meg, ám sajnos nem jártak sikerrel, a fiú a helyszínen életét vesztette. A másik két fiatal, egy 17 és egy 21 éves fiú, súlyosan megsérült. Az elöl ülő utas, aki használta a biztonsági övet, könnyebb sérüléseket szenvedett. A sérülteket a mentőszolgálat munkatársai kórházba szállították. Fotók: police.hu A passzív biztonsági eszközök nem a baleset elkerülésében, hanem a következmények súlyosságának csökkentésében játszanak szerepet. Aki nem használja a biztonsági övet, egy ütközés vagy borulás során könnyen kirepülhet a járműből, ami végzetes sérülésekhez vezethet. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!  

Vízben is előznek a kínaiak

2026.06.30.
Több más speciális járműhöz hasonlóan a kétéltű is a hadseregnek köszönheti megszületését és nagy-szériás gyártását, napjainkban hétköznapi ügyfelekre hajtanak a kínaiak.  A BYD alá tartozó Yangwang SUV aszfalton és vízen is biztonságosan közlekedik. Az 1200 lóerős, 3,5 tonnás, Yangwang U8 ára 60 millió forint. A BYD prémiummárkájaként jegyzett két éves Yangwang márka SUV-ja 5,32 méter hosszú, 2,05 méter széles, 1,93 méter magas és 3,05 méteres tengelytávolságú. A range extenderes - hatótávnövelős – elektromos autó négy villanymotorjának összteljesítménye 1200 lóerő, nyomatéka 1280 Nm. 22 colos kerekeivel álló helyzetből 3,6 másodperc alatt gyorsul százra, bár többre lenne képes, sebességét 200 km/h-ra korlátozták.  Elektromos energiáját 49 kWh kapacitású akkumulátorból nyeri, ami nem csak konnektorból tölthető, hanem azt táplálja a 272 lóerős teljesítményű, 2 literes 4 hengeres turbó benzinmotor is. AZ AC-n 7, DC-n maximum 110 kW-tal tölthető akkumulátorának hatótávja 180 kilométer, de a belső égésű generátorának besegítésével akár ezer kilométer is lehet. Üzemanyagtartálya 75 literes, akkuja 18 perc alatt tölthető 30-ról 80 százalékra. Gombnyomásra emelhető 22 colos kerekű futóműve, így gázlómélysége egy méter. Tankokhoz hasonlóan képes helyben megfordulni, illetve 30 percig maximum 3 km/h tempóval vízen úszni. Manőverezésben segíti a 3 LiDAR, 13 kamera, 12 ultrahangos radar. A YangWang U8 nevű alvázas terepjáró egyedülálló, vészhelyzeti lebegő funkciója (Emergency Floating Mode) életmentésre szolgál például hirtelen áradások vagy mély vizek esetén. A hermetikusan zárt kabinnak és az IP68-as vízállóságnak köszönhetően a jármű 30 percig képes a vízen lebegni. Vízbe éréskor az ablakok automatikusan felhúzódnak, a napfénytető kinyílik, a kerekek forgásával pedig a jármű képes előrehaladni. Maximális sebesség vízen körülbelül 3 km/h. A vízi túra után a járművet kötelező hivatalos szervizben átvizsgáltatni. A másik kínai konszern almárkája sem úszta meg szárazon: a Chery Jetour G700-ast sem kifejezetten hajóként hirdetik, nagy hasmagassága mellé koptatólemezeket és haspáncélt is kapott. Kétliteres turbómotorból és két villanymotorból álló plug-in hibrid rendszere 892 lóerős teljesítményű és 1135 Nm nyomatékú. Vízen járáskor propeller hajtja. A G700-as 4,6 másodperc alatt gyorsul százra. A CATL gyártmányú 31,4 kWh-s akkumulátorával 150 kilométer útra képes elektromos módban. Töltésidő 20-ról 80 százalékra 10 perc. Amphi krónika Az elsőt 1804-ben építette Oliver Enas, a négykerekű csónakot gőzgép hajtotta, kéttagú legénységének egyike a kazánba lapátolt a szenet, a másik kormányzott, így az Orukter Amphibolos lassan, de biztosan átkelt a folyón. A következő kísérletre több mint száz évet kellett várni: az egykori autóversenyző és a Francia Automobil Club elnöke, Henri Fournier 1906-tól szállított utasokat kétéltűjével a Szajnán és párizsi utcákon. Az amerikai parti őrség mentőszolgálata már 1922-ben kipróbált egyet, de a T-Ford alvázára épített amphicar nem váltotta be a reményeket. A tömeggyártású vizenjáró népautó ötlete Hanns Trippeltől származik. A darmstadti fiatalember először egy alumínium karosszériás DKW F2-es versenyautót alakított át: 1932-ben vízen hat kilométeres sebességgel, országúton százzal ment a VS-273-as rendszámú kétéltű. Trippel 1938-ban kétszemélyes, kétpropelleres SK 8-assal úszkált a Boden-i tavon. A szabadidős, családi modell elterjedését megállította a háború. A német hadvezetés megrendelésére 1939-ben megtervezte a kétéltű sorozatgyártásra alkalmas katonai változatát, de csak nyolcszáz SG 6-os tudott leszállítani Trippel, ezért hitelt vett fel a Német Légiközlekedési Banktól. A 7,5 millió birodalmi márkából bővítette üzemének kapacitását és az elzászi Molsheimben megvette a Bugatti gyárat. Háromezer munkása hamarosan torpedókat szerelt, mert a Wehrmacht a Wolfsburgból rendelt olcsóbb, könnyebb, négykerék-hajtású Schwimmwageneket, melyeknek négyhengers, léghűtűse motorjai később a VW Bogárban lettek világhíresek. Ezeket használták a katonai Kübelwagenekben is. 1941-ben Trippel készített még egy havon és vízen is közlekedő, légcsavaros modellt, de ez is csak prototípus maradt. A háború után a szövetségesek bebörtönözték, szabadulása után művégtagokat készített, de régi álmát nem adta fel és 1958-ban bemutatta a négyszemélyes Alligátor prototípusát. A BMW-t is birtokló Quandt család segítségével 1960-ban megindult a sorozatgyártás: az észak-németországi Lübeckben készült karosszériába a berlini DWM épített motorokat. A Német Vagon- és Gépgyár vonatok és buszok után kétéltűek amerikai exportjában reménykedett, ám az évi huszonötezer darabos tervet nem sikerült teljesíteni: 1965-ig összesen 3878 Amphicar készült. A negyvenezer nyugat-német márkás ár és a karosszéria tökéletlen hegesztése elriasztotta a vevőket. Az amerikaiak nem fogadták túl lelkesen az 1,2 literes, négyhengeres Triumph motort, melynek 37 lóerős teljesítménye elég volt, ahhoz, hogy átkeljen a La Manche csatornán. A Tengerentúlon 3395 dollárért árult Amphicar szivattyúja gyakran nem győzte kipumpálni a beszivárgott vizet, ráadásul macerás volt ápolása: a partraszállás után öt órán belül különleges kenőanyaggal kellett feltölteni a tizenhárom zsírzó pontot, ám ehhez ki kellett emelni a hátsó üléseket. Az amerikai exportból visszamaradt modellek évekig az európai raktárkészlet szaporították, a cég csődjét a magas szállítási és tárolási költségek is felgyorsították. Az Amphicar példásan segítette a mentést az 1962-es hamburgi árvíz idején, félezer ma is működőképes, tulajdonosaik vizifelvonulásokon és tereptúrákon mutogatják kedvenceiket. Egyik eredeti példánya a Berlini Műszaki Múzeumban látható. Katonai kiadások A kétéltűek tömeges elterjedése a II. világháborúban kezdődött: 1940-től négy év alatt 14 276 Volkswagen motoros Schwimmwagen készült, a polgári változathoz hasonlóan ezeket is Ferdinand Porsche tervezte. A Ford és a General Motors ugyanebben az időszakban húszezer kétéltűt gyártott az amerikai hadseregnek. A német Rheinauer Maschinen- und Armaturenbau 1982-ban mutatta be a kéttonnás Amphi Rangert. A hajózáshoz szükséges helyzetjelzőlámpákkal és radarral felszerelt ötszemélyes jármű 145 lóerős motorjával országúton 145, vízen 15 km/órás sebességre képes. Kapcsolható összkerékhajtásával negyven százalékos emelkedőre is felkapaszkodott. 1989-ben belga legénységgel a fedélzetén nyolc hónap alatt körbe utazta a földet. A világ valamennyi hadseregénél rendszeresítettek páncélozott úszó járműveket, a harckocsik és terepjárók is képesek merülésre. Óriási gumikerekekkel vagy utólag felszerelt balonokkal bármelyik autó tud vízen járni, ezt már bebizonyította a Toyota Tercel, a brit Land Rover és balatoni bemutatóján a Mitsubishi Pajero. Különleges kategóriát képviselnek a kétéltűek mezőnyében a négy-, hat- és nyolckerekű minik. A három méternél rövidebb olasz Giletti Leopárd, a svájci Croca, a francia Cargo és a brit Cryford is egy- illetve kéthengeres, léghűtéses motorral megy. Igazi hobbigép A jóval kisebb francia Hobbycar 3,5 méteres, könnyű, szénszálas erősítésű karosszériája együléses teherszállítóként, vagy négyszemélyes járműként használható. Középre épített négyhengeres, 95 lóerős teljesítményű Peugeot turbódízelje mind a négy kerekét meghajtja. Úszva két vízsugárhajtóművel halad, ezek tolóereje egyenként 150 kiló, szárazon 150 km/órás, vízen öt csomós - 9,3 km/órás - sebességre képes. A Hobbycar ára 50 ezer euró volt. Tornado után Aquada Alan Gibb 1996-ban alapította a nagy sebességű kétéltűeket fejlesztő és gyártó cégét. A High Speed Amphibian főmérnöke, Neil Jenkins korábban Tornado vadászgépek fejlesztésén dolgozott, majd az L-Sat műholdas programban vett részt, és a sugárhajtóművek mellett kitűnően ért a gyors sportkocsikhoz, terepjárókhoz és katonai úszójárművekhez is, dolgozott a Jaguarnál, a DAF-nál. Könnyűszerkezetes tapasztalatait a Pininfarina stúdió, a Rolls-Royce, az MG, a Land Rover és a Norsk Hydro is felhasználta. Jenkins és hetvenfős mérnökcsapata hét év alatt fejlesztette az Aquada kétéltűt, melyet Land Rovertől származó V6-hengeres, 175 lóerős teljesítményű benzinmotor hajt országúton 160 km/órás, vízen 55,6 km/órás sebességgel. Az Aquada ára 150 ezer fontról indult. CAMI Bond módra A Gibbs Technologies Humdinga modellje 350 lóerős motorjával vízen, úton és 4x4-es hajtásának köszönhetően terepen is verhetetlen, hiszen úszósebessége 65 km/óra, autópályán pedig 106-as tempóra képes. Nem véletlenül vetik be speciális mentők és a cég megrendelőinek listáján több hadsereg is szerepel. Határozottan polgári a CAMI (Cool Amphibios Manufacturers International) sportkocsija, melyet V8 hengeres, 400 lóerős Chevrolet motor hajt vízen 85 km/órás, szárazon kétszázas tempóban. Inkább James Bondhoz illő a százezer eurónál drágább Splash, mely 193 perces átkelési idővel került be a Guiness rekordok könyvébe, pedig az erősen hullámzó La Manche csatornán megsérült egyik szárnya, így nem tudta kihasználni maximális sebességét. Svájci Splash A 2004-ben bemutatott kétszemélyes Rinspeed Splash 200 km/órás sebességre képes országúton, vízen ötvennel, víz felett pedig 80 km/órás sebességgel haladhat, és mindezt 750 köbcentiméteres motorral. Víz feletti siklását elektro-hidraulikával hajtogatható szárnyszerkezet segíti, mely szárazföldön hátsó légterelőként szolgál. A kéthengeres, 140 lóerős teljesítményű Weber motor a Polaris hó-mobiltól, vagyis motoros szántól, illetve jet-ski-től származik. A 825 kilós menetkész tömegű Splash álló helyzetből 5,9 másodperc alatt gyorsul százra, és benzinnel, vagy gázzal megy. Négy évvel később még egy lapáttal rátett kétéltű-programjára a svájci Rinspeed és bemutatta a közúti és vízalatti közlekedésre is alkalmas sQuba modellt, mely az 1977 James Bond film fehér Lotus Esprit S1-es sportkocsiját idézte. Az alumínium karosszériás Rinspeed sQuba kétéltűt 54 kilowattos villanymotor hajtja közúton 120-as tempóban, víz felszínben 6 km/órás, víz alatt 3 km/órás sebességgel, ebben az üzemmódban természetesen búvárfelszerelésbe kell öltöznie a vezetőnek és utasának. Kétéltű Python A földön és vízen is bevethető járműveket gyártó amerikai WaterCar műve a Python, mely szárazföldön 160-as tempóban, vízen százzal képes száguldani. A kaliforniai modell V8-as Corvette motorok hajtják, a kompresszoros ZR1-esé 650 lóerős. Az 1725 kilogramm tömegű kétéltű közúton négy másodperc alatt éri el a százas tempót. A Python szinte azonnal képes a szárazföldről vízre szállni, a vezetőnek csak annyi a teendője, hogy a vízben használt sugárhajtóművet beindítsa, üresbe tegye a manuális sebességváltót, és egy gomb megnyomásával behúzza a kerekeket. Partraszálláskor a fordított műveletsor a feladat, és mindenek előtt a 200 ezer dolláros ár kifizetése. Ivecoval Korzikára 2008 júniusában Korzikára úszott Iveco kétéltűjével Maurizio Zanisi milánói mérnök.  Az Iveco speciális járművek építésével foglalkozó részlege támogatta a kísérleti terepjáró megépítését. Az alapot egy Iveco Daily 4×4 furgon-alváz adta, erre került a speciális, csónaktestű felépítmény. A Terramare hátuljába épített vízsugár-hajtóműveket a szárazföldön is használt dízelmotor hajtja. Az eredetileg 80 literes üzemanyagtartályt 300 literesre cserélték. A szárazföldön kedvezőtlen forma és a jármű nagy tömege miatt persze az úszó Iveco is ugyanazokkal a problémákkal küzd, mint a legtöbb kétéltű: szárazon és vízen egyaránt lomha és esetlen mozgású. A végsebessége kerekeken gördülve csupán 100 km/h, vízben pedig csupán 10 km/h-val képes haladni. Ennek megfelelően az olasz szárazföld és Korzika közti 140 kilométeres útvonalat mintegy 14 óra alatt tette meg. Fotók: BYD, Chery, Ford, LSB, Rinspeed, VW, Szerző További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!

A BYD piacra dobta a csúcsmodelljét: majd ezer kilométert lehet vele hajózni

2026.06.30.
A Great Tang egyik legfontosabb műszaki újdonsága az 1000 voltos elektromos architektúra, amelyhez a BYD második generációs Blade Battery akkumulátortechnológiája társul. A vállalat saját fejlesztésű lítium-vasfoszfát (LFP) akkumulátorait használja. A gyorstöltő rendszer kilenc perc alatt pedig 97 százalékra képes feltölteni az akkumulátort.    Az alapváltozat hátsókerék-hajtású kivitelben érkezik, 105,79 kWh kapacitású akkumulátorral és 300 kW teljesítményű villanymotorral. A kínai CLTC ciklus szerint ennek hatótávolsága eléri a 800 kilométert. Az egymotoros, 370 kW-os kivitel akár 950 kilométeres hatótávot is kínálhat, míg az összkerékhajtású, kétmotoros csúcsváltozattal 850 kilométer tehető meg.     A Great Tang méreteivel is a kategória élvonalába tartozik: az alapváltozat 5263 milliméter hosszú, 1999 milliméter széles és 1790 milliméter magas, míg egyes kivitelek hossza eléri az 5302 millimétert.   A vezetési komfortért a BYD saját fejlesztésű DiSus-A intelligens futóműve felel. A rendszer kétkamrás légrugózást alkalmaz, amely 100 milliméteres tartományban képes változtatni a hasmagasságot. Az aktív útfigyelő érzékelők előre elemzik az útburkolat állapotát, és még az egyenetlenségek elérése előtt korrigálják a lengéscsillapítást.    A kínai szaksajtó szerint a manőverezhetőséget a szériafelszereltségként kínált hátsókerék-kormányzás javítja. A hátsó kerekek hét fokban fordíthatók el, ezáltal a robusztus autó fordulóköre csak 5,2 méter. Az autó emellett  oldalirányú mozgásra, úgynevezett „rákjárásra” is képes.   A hétüléses utastér 2+2+3 elrendezést kapott. Az első ülések „nullgravitációs” kivitelűek, míg a második sorban repülőgép business osztályát idéző fotelek találhatók.    Érdekesség a BYD új, mágneses vezérlőrendszere is. Az úgynevezett Lingdong intelligens mágneses vezérlőelemek a műszerfal vagy a középkonzol kijelölt pontjaira rögzíthetők, velük állítható be a klíma, a multimédiás rendszer és az ülések.    A Great Tang bevezetése jól mutatja a BYD ambícióit. A kínai gyártó az elmúlt években elsősorban a megfizethető elektromos modellekkel hasított a piacon, most azonban egyre nagyobb hangsúlyt helyez a prémium kategóriára és luxusmodellekre.  
Címkék: 

Honnan indult a Leapmotor és hova tartanak? Izgalmas részletek!

2026.06.30.
Az autóipar folyamatosan valamilyen veszéllyel és kihívással néz szembe. Elég csak az utóbbi évek chip hiányára gondolni, vagy az egyre szigorodó károsanyag-kibocsátási normákra, miközben a vásárlói szokások és igények is változnak (például egy ponton megállt a tisztán elektromos autók részesedése, pedig mindenki erre tett fel mindent). Most a legnagyobb zajt a kínai versenytársak jelentik, és ekkora veszéllyel még sosem nézett szembe az európai autóipar a szakértők szerint. Itt nem csak egy megoldandó kihívásról van szó, hanem teljes átalakulásról. Szóval sokan, sokféleképpen próbálnak helytállni a mostani turbulens időszakban. A Stellantis azt az utat választotta, hogy partnerséget köt az ellenféllel. Még 2023-ban, Carlos Tavares felügyele alatt született meg a döntés, hogy a Stellantis 20%-os részesedést vásárol a kínai startup cég Leapmotorban, egyben megalapítják a Leapmotor International joint-venture-t, amiben 51%-os részesedése lesz a mintegy 14 márkát magába foglaló Stellantisnak, és mostantól ők rendelkeznek minden Kínán kívüli értékesítési joggal. Elsőre rendkívül furcsának tűnt a partnerség egy olyan márkával, aminek még típusa sem volt sok akkoriban. Volt egy komolyan vehetetlen kétüléses sportautójuk S01 néven, és a ma is kapható T03 miniautójuk. Hogyan jutottunk innen oda, hogy a következő Opel Mokka már Leapmotor padlólemezen érkezhet? Minden onnan indult, hogy Jiangming Zhu, kínai üzletember meglátott egy Renault Twizyt egy valenciai nyaralásán 2015-ben, és ez adta neki az ihletet, hogy az elektromos okosautókban lehet a jövő. Zhu onnan szerezte vagyonát, hogy társalapítója a világ második legnagyobb megfigyelési eszközöket gyártó cégének, a Dahua Technologynak. (Így máris egy fokkal jobban érthető, hogy Lengyelországban miért nem szerelhetik kamerával a Leapmotor autóit.) A cégének befektetőivel közösen alapította a Leapmotor autógyártó céget 2015-ben, éppen a kínai startup boom közepén (ekkoriban született például a Nio is), amikor erős állami hátszelet kapott a villanyautó gyártás. Zhu hat évig párhuzamosan üzemeltette mindkét vállalkozását, mígnem úgy döntött, hogy kifejezetten a Leapmotorra koncentrál. Mondanom sem kell, ezeknek a startup cégeknek csak a töredéke maradt fent és a piac döntött, szóval ezek voltak az első autógyártó cégek, amik nem állami háttértámogatással, hanem piaci alapon bizonyítottak. A Leapmotor sikerének titka egyrészt a gyors fejlesztési ciklus, másrészt az, hogy a komponenseinek 65%-át házon belül állítják elő. Ezek között szerepelnek a legfontosabb egységek is, mint az elektromos motor vagy az akkumulátor. Tavaly már mintegy 600 000 autót értékesítettek világszerte, és idén már szeretnék átlépni az egymilliót is. Ezeknek az eladásoknak a nagy része továbbra is otthon, Kínában történik, de friss belépőként ugrásszerű növekedést mutatnak például Európában is. Nálunk a sikerük titka a megbízható háttér és a gyorsaság lehet. Zhu szerint azért mentek bele a Stellantisszal való együttműködésbe, mert most minden a tempóról szól. Évekbe telne saját értékesítési hálózatot és gyártási kapacitást kialakítani. Erre most nincs idő, úgyhogy a Stellantis marketing, financiális és értékesítési háttere erős előnyt jelent nekik a versenytársakkal szemben. Azt is remekül felismerték ráadásul, hogy míg Kínában ez kevésbé szempont, addig Európában még mindig az egyik legfontosabb az ügyfelek számára a hosszútávú megbízhatóság és márkahűség. Míg a legtöbb gyártó még csak most kezdi kiépíteni a bizalmat, hogy nem tűnnek el néhány év múlva és folyamatos lesz az alkatrész ellátás, addig a Leapmotornak bizonyított csatornák állnak a rendelkezésére a Stellantisnak köszönhetően. És, hogy miért állította memoárjában Carlos Tavares, hogy a Leapmotor csak azért ment bele az együttműködésbe, hogy egy ponton majd felfalja a Stellantist? Nos, ehhez az otthoni léptéküket kell megértenünk. Autóik nagyrészét az alapításuk helyszínen, Hangzhouban szerelik össze, ám ennél is fontosabb a Huzhou városában felhúzott hatalmas elektromos motor és akkumulátor gyáruk, a Leapenergy. Már most évi 383 000 akkucsomag gyártására van kapacitásuk, ahol EV-től, PHEV-en át a sima 12 voltos akksikig bármit képesek gyártani. Van még egy gyáruk Wuyiban, ami a világ első egymillió szintes, szuper integrált gigafactory-je. Röviden, itt az akkumulátorgyártás összes fázisát képesek lekezelni, a celláktól a hűtőkörökig és a vezérlőkig. Itt mintegy kétmilliós kapacitásuk van. Ha ehhez hozzávesszük, hogy hamarosan már a Stellantis zaragozai gyártósorán gördülnek le a Leapmotor B10-esek, ezzel megkerülve minden vágom, ráadásul a gyár közvetlen szomszédságába tervez költözni a Leapenergy és hasonló gigafactory-vel, ráadásul nyitottak egy R&D, azaz kutatás-fejlesztési központot Münchenben, az európai autóipar szívében, akkor nem nehéz megérteni, hogy milyen léptékű aggresszív előrenyomulásról van szó a Leapmotor részéről. Ezért tartom fontosnak, hogy ebben hatalmas kínai zajban is különösen odafigyeljünk rájuk, hiszen a termékek kiválóak – bár még van mit csiszolni rajuk – és a technológiai háttér, mi több, előny, megkérdőjelezhetetlen. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!

Hiába a jó szerelő, ha az autó nem engedi magát javítani

2026.06.30.
A modern autó ma már nemcsak közlekedési eszköz, hanem adatforrás is: rögzítheti a vezetési szokásokat, a műszaki állapotot, a hibakódokat, a szoftveres működést és a karbantartási előzményeket. A vita lényege az, hogy ezekhez az adatokhoz ki férhet hozzá: kizárólag a gyártó és a márkaszerviz-hálózat, vagy a tulajdonos által választott független javító is. Az Egyesült Államokban jelenleg nincs egységes, hatályos szövetségi szabály arra, hogy a járműadatokhoz való hozzáférést az autó teljes életciklusa alatt milyen feltételekkel kell biztosítani. Néhány tagállam — leginkább Massachusetts (2020) és Maine (2023) — saját szabályokat alkotott a fedélzeti telematikai rendszerek elérésére, ám mindkettő csak hosszú jogi csatározás után léphetett életbe, miután a gyártók kiberbiztonsági és általános biztonsági aggályokra hivatkozva támadták őket. A modern autójavítás egyre inkább adat-, szoftver- és diagnosztikai hozzáférési kérdéssé válik, nem csupán alkatrész- és műhelykapacitási problémává. (Forrás: AI generált illusztráció) Hol tart most a REPAIR Act? Ezt a hiányt próbálná betölteni a REPAIR Act – teljes nevén Right to Equitable and Professional Auto Industry Repair Act, vagyis az autóipari javításhoz való méltányos és szakszerű hozzáférésről szóló törvényjavaslat. A lényege egyszerű: az autótulajdonos és az általa választott független szerviz ne kerüljön hátrányba a márkaszervizekkel szemben csak azért, mert a javításhoz szükséges adatok, diagnosztikai információk vagy szoftveres hozzáférések a gyártói rendszerben vannak. A javaslat még nem hatályos törvény, de az ICDP szerint eddig tovább jutott az amerikai jogalkotási folyamatban, mint bármelyik korábbi hasonló kezdeményezés. Mit változtatna a gyakorlatban? A javaslat lényege, hogy a gyártók nem zárhatnák el technológiai vagy jogi eszközökkel a fedélzeti adatokat: a tulajdonosnak — és az általa választott harmadik félnek, így a független szervizeknek is — ugyanazokat az adatokat kellene biztosítaniuk, mint a saját márkakereskedéseiknek, méghozzá ugyanolyan módon, időben és költséggel, akár az OBD-csatlakozón, akár vezeték nélkül. Ezen felül a gyártóknak át kellene adniuk minden szükséges műszaki információt, szoftvert, kapcsolási rajzot és kalibrációs adatot, amely a jármű eredeti állapotának helyreállításához kell. A tervezet azt is megtiltaná, hogy a gyártók konkrét alkatrész- vagy szerszámmárkát írjanak elő — a garanciális és visszahívásos javítások kivételével. Az adatvédelem sem maradt ki: a járműadatokat kezelő cégeknek a tulajdonos kérésére 72 órán belül törölniük kellene azokat (szűk kivételekkel), és nem használhatnák fel őket eredeti céljuktól eltérően. A betartatás a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (FTC) feladata lenne, a jogsértéseket tisztességtelen piaci gyakorlatként kezelné. Kik támogatják, és kik ellenzik? A független aftermarket-lobbi üdvözli a javaslatot: szerintük erősíti a fogyasztói választást és a versenyt, és biztosítja, hogy a független szervizek a jövőben is megjavíthassák az egyre inkább szoftvervezérelt autókat. A vita azonban a Kongresszuson belül is megosztó: akadnak képviselők, akik szerint a tervezet jelenlegi formájában túlságosan tág, és veszélyezteti a védett gyártói adatokat. Az ellenállás elsősorban a gyártók részéről várható, érveik — a kiberbiztonsági kockázatok, a személyes adatok (köztük a helyzetadatok) esetleges visszaélése, a szoftverek és kalibrációs eljárások szellemi tulajdonának védelme, valamint a megnövekvő megfelelési teher — Európában is jól ismertek. Miben hasonlít ez az európai szabályozásra? Az európai olvasónak mindez ismerősen csenghet. Az ICDP elemzése szerint a REPAIR Act számos ponton párhuzamba állítható a meglévő uniós szabályokkal — a típusjóváhagyási kerettel, a gépjárműipari csoportmentességi rendelettel (MVBER) és az adattörvénnyel (Data Act). Az ICDP úgy látja, ezek az aggályok általában jogosak (ha olykor túlzóak is), de gondosan megírt szabályokkal kezelhetők. A javaslat státuszát az elemzés tömören így foglalja össze: egyelőre „él és halad előre, de még nem törvény". Miért fontos ez Magyarország számára? A kérdés a magyar piacot is közvetlenül érinti, hiszen a független műhelyek itthon is meghatározó szerepet játszanak az autósok kiszolgálásában. Az, hogy egy szerviz hozzáfér-e a gyártói adatokhoz és kalibrációs információkhoz, egyre inkább eldönti, képes-e egyáltalán megjavítani egy modern, szoftvervezérelt autót — és ez közvetlenül hat a tulajdonlás teljes költségére is, ahogy arról A kihagyott szerviz durván visszaüthet című elemzésünkben írtunk. A háttérben zajló átalakulást az ICDP frankfurti konferenciája is megerősítette: aki nem áll át adatvezérelt működésre, lemaradhat — erről szól az ICDP 2025: aki nem vált, eltűnik a piacról című cikkünk. Az adathozzáférés hiánya pedig nemcsak a javítást, hanem a közlekedésbiztonságot is érinti, amint azt Az autó már vezet – de Európa nem látja, mi történik valójában című anyagunkban bemutattuk. Itt érdemes kiemelni: az Autószektor kiadójaként az Autós Nagykoalíció az ICDP teljes jogú tagja. Így olvasóink első kézből, hiteles forrásból értesülhetnek a legfontosabb autóipari elemzésekről, trendekről és nemzetközi szabályozási történésekről — mint amilyen a most bemutatott REPAIR Act is. A REPAIR Act tehát az eddigi legátfogóbb amerikai kísérlet a járműjavítás szövetségi szintű szabályozására. Ha elfogadják, sokak szerint jelentősen kitágíthatja a járműadatokhoz való hozzáférést és erősítheti a független aftermarket versenyét. A kulcskérdés azonban — éppúgy, mint Európában — az, hogy a gyakorlatban miként valósul meg ez a hozzáférés, és mennyire tudnak majd az aftermarket szereplők ténylegesen, könnyen építeni ezekre az adatokra. Ebben pedig mindkét kontinensen van még hová fejlődni.   Fogalomtár: Aftermarket / utópiac: A gyártói márkahálózaton kívüli javítási, karbantartási és alkatrészpiac. Ide tartoznak a független szervizek, alkatrész-kereskedők, diagnosztikai szolgáltatók és egyéb javítói szereplők. Data Act / adattörvény: Az Európai Unió adatmegosztási szabályozása. Az autóiparban azért fontos, mert meghatározhatja, hogy a járművek által előállított adatokhoz ki, milyen feltételekkel férhet hozzá. FTC / Federal Trade Commission / Szövetségi Kereskedelmi Bizottság: Az Egyesült Államok fogyasztóvédelmi és versenyfelügyeleti hatósága. A javításhoz való jog vitájában a piaci verseny és a fogyasztói választás védelme miatt lehet szerepe. MVBER / Motor Vehicle Block Exemption Regulation: Európai Uniós gépjárműipari csoportmentességi rendelet. Versenyjogi szabályozás, amely a gépjármű-értékesítés, javítás, karbantartás és alkatrészellátás piaci működését érinti. OEM / Original Equipment Manufacturer: Eredeti járműgyártó, vagyis az autógyártói oldal megnevezése. A cikkben jellemzően azokat a gyártókat jelöli, amelyek a járműadatok és gyári javítási rendszerek felett rendelkeznek. REPAIR Act / Right to Equitable and Professional Auto Industry Repair Act: Amerikai törvényjavaslat a javításhoz való jogról. Célja, hogy az autótulajdonosok és a választott független szervizek hozzáférjenek a javításhoz szükséges adatokhoz, diagnosztikai információkhoz és eszközökhöz.   Forrás: ICDP Regulation Blog 33/26 – Dr Andrew Tongue (2026. március 23.); a törvényjavaslat státusza az Egyesült Államok Kongresszusának nyilvántartása alapján (Congress.gov, H.R. 1566). A képek illusztrációk, egyes esetekben mesterséges intelligencia által generáltak.  

Látványos kombival bővít a Zeekr

2026.06.30.
Már megjelenésekor 3800 db európai rendelést tudhat magáénak a Zeekr 7GT, ami a kínai prémium startup márka életében egyértelmű rekordot jelent. A vezetők szerint ez egyértelmű jele, hogy a Zeekr képes lesz sikeresen megvetni a lábát ott, ahol eddig a BMW, a Mercedes és az Audi uralkodott. Ehhez persze az is kell, hogy egy olyan autóval lépjenek piacra, amiből egyelőre koránt sincs sok. A 7GT ugyanis egy hosszútávú, kényelmes autózásra tervezett kombi. A kor szellemében erősen kupésított farral, természetesen LiDAR nélkül, ami Kínában erősen hódít, itt Európában azonban nem mutatkozik nagy igény a méregdrága vezetéstámogató rendszerre. 4817 mm hosszú, míg a tengelytávja 2900 mm. Míg hátul egy 456 literes csomagtartót rejteget, addig elől egy 65 literes frunk kapott helyet. Egyelőre háromféle hajtáslánccal lesz elérhető Európában. Az alap hátsókerekes változat egy 75 kWh-s LFP akkumulátort kap és kb. 519 km-es hatótávot ígérnek neki. Egyel feljebb már egy 100 kWh-s NMC akkumulátort találunk, ami elérhető hátsó- és összkerekes változatban is. Míg előbbivel párosítva akár 655 km-t is elmegy, addig a kétmotoros változatnál a hatótáv 558 km. Mivel egy prémium márkáról beszélünk, ezért nyilván nem lepődünk ma már meg a 15-colos OLED központi kijelzőn, vagy a 23 hangszórós hangrendszeren sem, ugyanakkor kitűnhet a tömegből a kiterjesztett valóságot használó head-up display, a kabin parfüm, vagy az aktív légrugós futómű.  További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!  

Ez lehet az autóipar következő forradalma, és a legtöbb autós még nem is hallott róla

2026.06.30.
Az elmúlt években az autóipar átalakulásáról szóló vitákat szinte teljes egészében az elektromos hajtás uralta. Akkumulátorgyárak, hatótávok, töltési technológiák és kínai elektromos autók kerültek a figyelem középpontjába. A háttérben azonban egy olyan technológiai forradalom zajlik, amely legalább akkora hatással lehet az autógyártás jövőjére, mint maga az elektromos átállás. Az iparág vezető mérnökei szerint a következő nagy ugrást nem az akkumulátorok, hanem az úgynevezett zónás architektúra hozhatja el. Guruló számítógépek A kifejezés első hallásra rendkívül technikainak tűnik, pedig a jelentősége óriási. A modern autók ma már lényegében guruló számítógépek. Egy átlagos új személyautóban 70–100 elektronikus vezérlőegység (ECU), míg egy prémium modellben akár 150-nél is több működhet egyszerre. Külön számítógép vezérli a világítást, a légzsákokat, az elektromos ablakokat, a klímát, a vezetéstámogató rendszereket, az infotainmentet vagy éppen az akkumulátormenedzsmentet. Ez a megközelítés hosszú ideig jól működött, azonban a szoftveresen definiált járművek és a mesterséges intelligencia korszakában egyre több problémát okoz. A rengeteg vezérlőegység között bonyolult kommunikáció zajlik, kilométereken át futó kábelkötegek kötik össze őket, miközben a fejlesztés és a hibakeresés is rendkívül összetetté válik. A szakma szerint ezért az autóipar fokozatosan ugyanarra az útra lép, amelyen korábban a számítástechnika vagy a telekommunikáció haladt végig: a decentralizált rendszerek helyét központosított számítási architektúrák veszik át. A zónás architektúra lényege, hogy az autó több tucatnyi különálló vezérlőegység helyett néhány nagy teljesítményű központi számítógépre és az egyes járműzónákat felügyelő vezérlőkre épül. Ahelyett, hogy minden funkció külön elektronikát kapna, a különböző rendszerek közös számítási platformon futnak. A kutatók szerint ez jelentősen leegyszerűsítheti a járművek elektronikai felépítését, miközben csökkentheti a tömeget, az energiafogyasztást és a gyártási költségeket is. Az átalakulás jelentőségét jól mutatja, hogy egy mai prémiumautóban a kábelkötegek teljes hossza akár az öt kilométert is meghaladhatja. Egy elektromos autó esetében ez több tíz kilogrammnyi többletsúlyt jelenthet. A zónás architektúra egyik legfontosabb előnye, hogy jelentősen csökkenti a szükséges kábelezés mennyiségét. A könnyebb járművek pedig kisebb energiafogyasztást, hosszabb hatótávot és alacsonyabb gyártási költséget eredményezhetnek. Az iparág számára azonban talán még ennél is fontosabb a szoftveres rugalmasság. A jelenlegi rendszereknél egy új funkció vagy frissítés gyakran több különálló vezérlőegységet érint, ami lassítja a fejlesztést. A központosított architektúra lehetővé teszi, hogy az autó képességeit sokkal egyszerűbben lehessen bővíteni vagy módosítani. A jövő autója így egyre inkább hasonlíthat egy okostelefonra: a hardver adott, a valódi fejlődést pedig a szoftverfrissítések biztosítják. Ez különösen fontos a mesterséges intelligencia térnyerésével. Az önvezető rendszerek, a vezetéstámogató funkciók és az AI-alapú szolgáltatások egyre nagyobb számítási kapacitást igényelnek. A hagyományos autóelektronikai struktúra erre már nehezen skálázható. A legfrissebb kutatások szerint a zónás architektúrák és a központi számítógépes rendszerek jelentik a mesterséges intelligencia alapú járművek technológiai alapját. A technológiai versenyben jelenleg az amerikai és a kínai gyártók tűnnek a legagilisabbnak. A Tesla gyakorlatilag az első olyan autógyártó volt, amely a hagyományos autóipari logikától eltérően központi számítógépes architektúrára építette modelljeit. A kínai BYD, Nio, Xpeng és Xiaomi szintén hasonló irányba halad. Európa ugyanakkor nem szeretne lemaradni. A Mercedes MB.OS rendszere, a BMW Neue Klasse platformja és a Volkswagen-csoport új generációs fejlesztései mind arra épülnek, hogy a járművek szoftveresen definiált platformokká váljanak. Mi a helyzet itthon? Magyarország számára a technológia különösen fontos lehet. Bár a közvélemény elsősorban az autógyárak és akkumulátorüzemek beruházásaira figyel, a háttérben egyre nagyobb szerepet kap a fejlesztési és szoftveres tudás. A Bosch budapesti fejlesztőközpontja, a Continental magyarországi mérnöki bázisai, valamint a Thyssenkrupp fejlesztései egyaránt részt vesznek olyan rendszerek kialakításában, amelyek a jövő digitális járműveinek alapját adják. Az ADAS-rendszerek, a szenzorfúzió, az elektronikai architektúrák és a mesterséges intelligencia ma már a hazai autóipari K+F meghatározó területei közé tartoznak. Ebben kulcsszerepet játszik a ZalaZONE járműipari tesztpálya is. A zalai létesítményben olyan önvezető és hálózatba kapcsolt járműveket tesztelnek, amelyek működése elképzelhetetlen lenne nagy teljesítményű központi számítógépek és fejlett adatfeldolgozó rendszerek nélkül. A Smart City környezet, a V2X-kommunikációs tesztek és az autonóm járművek validációja mind olyan terület, ahol a zónás architektúrák és a szoftveresen definiált járművek technológiái találkoznak. A legtöbb autóvásárló valószínűleg soha nem fog találkozni a „zónás architektúra” kifejezéssel. Mégis könnyen lehet, hogy ez a technológia határozza meg a következő évtized autóit. Ahogy a belső égésű motorok korában a hengerűrtartalom és a teljesítmény számított, úgy a jövőben a számítási kapacitás, a szoftverfrissíthetőség és az elektronikai architektúra válhat a verseny egyik legfontosabb tényezőjévé. Az autóipar következő nagy forradalma így nem feltétlenül az akkumulátorokban vagy a motorokban zajlik majd. Sokkal inkább azokban a digitális rendszerekben, amelyek a járművek láthatatlan idegrendszerét alkotják.

Megérkezett az új BMW X5, az elektromos változata gigantikus akkumulátort kapott

2026.06.30.
Az első X5 egy sportszedán agilitását kombinálta egy SUV-os térkínálatával és hasmagasságával, nem csoda, hogy 1999-es debütálásakor szélesre robbantotta a piacot. A BMW azóta folyamatosan finomította a koncepciót, de az új, ötödik generációs modell jelenti meg a legnagyobb ugrást az első óta, letisztult Neue Klasse dizájnnal és minden eddiginél szélesebb hajtáslánc-választékkal, de még a régi CLAR platform továbbfejlesztett változatára építve. Sem az X5, sem az iX5 nem a BMW Neue Klasse platformra épül, amely az iX3 és az i3 alapja. Mindkét X5 a régi modell CLAR architektúrájának frissített verzióját használja. A belső égésű motorral szerelt modellek közül az X5 40 a legolcsóbb, de ez a háromliteres, turbós sorhatos is 400 lóerőt és 580 Nm nyomatékot produkál, ehhez járul hozzá egy 48 V-os mild hibrid rendszer. Már ezzel a motorral is 5,1 másodperc alatt megvan a százas sprint. Az X5 50e plug-in hibrid ugyanezt a soros hathengeres motort egy 197 lóerős villanymotorral párosítja, így a rendszer összesen 490 lóerős teljesítményt és 700 Nm nyomatékot produkál. 0-ról 100 km/h-ra 4,6 másodperc alatt gyorsul ez a verzió, tisztán elektromosan akár 71 km-t is megtehet, mivel az akkumulátor kapacitása 19,2 kWh-ról 26,5 kWh-ra nőtt. Van dízel kivitel is (X5 40d), a sorhatos háromliteres motor a lágy hibrid rendszerrel 313 lóerőt és 670 Nm-t ad le hétliteres fogyasztás mellett. De a főszereplő az első BMW iX5, a márka első teljesen elektromos X5-öse. Kívülről szinte azonos az X5-tel, de hiányoznak róla a kettős vese maszk és a rendszámtábla közötti légbeömlők. Az iX5 60 két motort használ, összesen 578 lóerőt és 804 Nm nyomatékot ad le, és 4,4 másodperc alatt gyorsul 100 km/h-ra. A hatótávolságot 645-845 km változattól függően, köszönhetően a hatalmas, 144 kWh-s akkumulátornak, amelyet az iX3-ban használt okos hengeres cellák magasabb változataiból építettek. A saját tömeg kevésbé vonzó – több mint 2,8 tonnát nyom üresen. A 800 V-os rendszer akár 460 kW-os egyenáramú töltést is támogat, így mindössze 22 perc alatt 10 százalékról 80 százalékra fel lehet tölteni az akkumulátort. A BMW becslése szerint mindössze 10 perc alatt körülbelül 274 km-es hatótávolságot lehet szerezni. Kétirányú töltés is rendelkezésre áll, így az iX5 képes egy otthon vagy akár egy másik elektromos autó áramellátására is. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!
Címkék: 

Jöhet az extra vám a kínai PHEV-ekre is?

2026.06.30.
Még 2024 novemberében döntött úgy az Európai Bizottság, hogy extra vámot szab ki a Kínából importált tisztán elektromos autókra. A meglévő 10%-os alap vámon felül akár további 35%-ot is kiszabhattak az állami befolyástól függően. Azóta persze egyértelmű, hogy ezt az extra költséget is elnyelte a kínai autók marginja, ráadásul erre, no meg a stagnáló európai eladásokra reagálva a legtöbb kínai gyártó csakhamar átállt a plug-in hybridek behozatalára. Például így lett az alapból villanyos BYD Atto 2 átalakítva PHEV-re, csak az európai piac számára. Erre reagálna most az Európai Bizottság azzal, hogy a konnektorról tölthető kínai modellekre is hasonló mértékű extra vámot szabna ki. Állítólag már előkészítették a törvényjavaslatot, ami az EU vezetőinek jóváhagyására vár. „A kínaiak nagyon rugalmasak voltak.” – tette hozzá egy iparági vezető. „Gyorsan felismerték és kihasználták a kiskaput, amit hagytunk. Ezt a nyitott szárnyat az EU-nak minél előbb be kell zárnia.” Sokáig csak áthidaló megoldásként tekintettek a gyártók a plug-in hybridekre, amik komplexitásuk miatt drágának és kevésbé zöld megoldásnak bizonyultak. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a korábban stagnáló PHEV piacot erősen felforgatták a kínai hatótáv növelős vagy soros hibridek, amik egészen másképp működnek, nem ritkán hatalmas akkumulátorokkal párosítva, amivel akár 150-200 km körüli villanyos, és akár 1000 km feletti kombinált hatótáv érhető el, ami jól mutat a plakátokon. Ilyen az EU legeladottabb PHEV-je, a BYD Seal U, vagy a Jaecoo 7 SHS is, míg igazi hatótáv növelős EREV-ként igazából csak a Leapmotor C10 működik. Ha tényleg jóváhagyja a törvényjavaslatot az Európai Bizottság, az felgyorsíthatja a kínai gyártók törekvéseit, hogy saját vagy partneri gyártósorral is megvessék a lábukat Európában, ezzel megkerülve a tarifákat. Valószínűleg már erre felkészülve jelentette be a Dongfeng, hogy kihasználná a Stellantis szabad gyártási kapacitásait, és hasonlóra készül a Geely vagy a Chery is több európai gyártósoron. Ezekből a hírekből rengeteg érkezett az elmúlt hetekben, most már az is világos, hogy miért. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!  

Oldalak

 

Az oldal fő támogatója