– 1973 óta élünk Mátyásföldöm, 7 éves korom óta az olajban turkálok, hiszen édesapám autószerelő mester, aki ma is él – mondja az 1966-os születésű Szabó Csaba budapesti SEAT márkakereskedő, a Szabó Autójavító Kft. ügyvezetője. A családfő volt maszek, majd az úgynevezett szövetkezeti szektorban szerelte az autó, a lényeg, hogy a munka a házhoz jött, és Csaba amikor tudott, már gyermekként is sokat segített édesapjának. Elsőre mégsem a direkt autós vonalat, hanem az elektronikát, választotta, a Pataky István szakközépiskolába igyekezett. Oda nem jutott be, s miután második helyen a budapesti Fáy András Közlekedésgépészeti Műszaki Szakközépiskolát jelölte be, oda vették fel. Ahol természetesen kevesebb volt az elektronika és több az autó, amit az apuka valószínűleg nem is nagyon bánt. – Édesapám úgy képzelte, hogy az unokaöcsémmel kiegészítve hárman nagy dolgokra leszünk képesek, ő szerelő, én autóvillamossági, a rokon pedig karosszériás – emlékszik vissza egy lehetséges kifutásra Szabó Csaba. Azután máshogy alakult, egyrészt az unokaöcs nem Budapesten nőtt fel és ragaszkodott a vidéki élethez, másrészt engem az érettségi után azonnal felvettek a nehézipari műszaki egyeteme Miskolcra, annak is gépészmérnöki karára. Megtudtuk, a fővárosban ötszörös volt a túljelentkezés, gyakorlati ember lévén így azt meg sem próbálta Szabó Csaba. De nem ott végzett, mert látta, hogy ez nem egy autós vonal és átkérte magát a Széchenyi István Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolára, ahol 1989-ban sikeresen államvizsgázott autógépész üzemmérnökként. Győrben az volt a szokás, hogy aki szakközépiskolából érkezett, annak nem kellett nyári gyakorlatra mennie, ő mégis önszorgalomból bekerült az Óbudai Autójavítóba. – A céget akkor úgy hívták, hogy Volkswagen Autójavító Kisvállalat – emlékszik vissza és hozzáteszi, bár autószerelőként nem volt kötelező ez a szakmai gyakorlat, de nagyon sokat tanult. Sőt, amikor végezett a győri főiskolán, vissza is hívták üzemtechnológusnak. 1989. augusztus 7-én kezdett első klasszikus főállásában, de „zöldfülűként még csak” autószerelőként. – Elég hamar hozzám került a garanciális kérvények gyári elszámolása is, így nem csak az volt a dolgom, hogy szereljem a kocsikat – mondja. Egy év múlva lett új autó értékesítő, amikor megalakult a Porsche Hungária. Mély nyomot hagyott benne, amikor egyen szerelésben ott voltak az őszi Budapesti Nemzetközi Vásásron, s gyakorlatilag azután lett új autó értékesítő, körülbelül egy évig. Utána lett üzemtechnológus, ebben a beosztásban az volt a dolga, hogy segítséget nyújtson a műszakvezetőknek, munkafelvevőknek, autószerelőknek, gyakorlatilag műszaki tanácsadást végezett, gyári információk alapján. – Belső képzéseket is szerveztünk a kollégámmal és segítettünk a balatonfüredi Csermely szerviz műszaki megvalósításában is – emlékszik vissza Szabó Csaba, hozzátéve, hogy 1994-ig dolgozott az Óbudai Autójavító Kft-nél. Időközben, még évekkel korábban a frissen alakult Porsche Hungária márkakereskedő partnereket keresett. – Édesapám szakmai előéletére alapozva mi is jelentkeztünk, az első szerződést 1991 szeptemberében írtuk alá, egy számomra még szinte ismeretlen márkára – beszél a SEAT-os kezdetekről. Amikor megkapták a kereskedői jogot és a családi háznál megnyitották a kereskedést, az ünnepélyes ceremónián Hidegkúti Nándor is ott volt, mint a család barátja. Elég pontosan emlékszik mindenre, így a családi autókra is. Hét éves volt 1973-ban, amikor egy fehér 125-ös Polski Fiat került a családba, 1500 köbcentis motorral. Utána volt még egy ilyen autójuk, csak az már bordó színben – a két kocsi körülbelül 10 évig szolgálta a családot. Volt kerek lámpás 1500-as Zsigulijuk is, majd 2105-ös Ladájuk – utóbbi 1,3 literes motorral. Ekkortájt szerezte meg a jogosítványát, bár már jóval korábban is vezetett, amikor nagyszüleinél a szőlőbe vezető földúton a volán mögé ülhetett. A keleti családi autók sorát egy Lada Samara zárta, az első nyugati kocsi pedig egy 5 ajtós Golf kettes volt, 1991-1993 között. Azért csak ilyen rövid ideig, mert összetörték alattuk, beléjük szaladtak az egyik lámpánál. Akkor már saját keresettel rendelkezett Szabó Csaba. – Vettünk egy Audi 90-est, még kocka karosszériást, de már gömbölyded változatban. Annyira imádtam, hogy kimentem hozzá alufelniért Ausztriában, más díszítést nem is kapott – emlékszik vissza, hozzátéve, vigyáztak rá, karcolás sem esett rajta. Amikor a SEAT elkezdett beindulni, eladták a szeretett Audit, annyira kellett a pénz. Ez lett a második kényszertőke injekció, az első az volt, amikor a szerződés aláírásakor, célszerszámokat, induló alkatrészkészletet kellet megvásárolni. – Édesapám a rokonoktól kért kölcsön, 26 százalékos jegybanki alapkamatnál nem volt divat a banki hitel – mondja, miközben jól emlékszik arra, hogy akkoriban schillingben számolva hetente küldte nekik az árfolyamváltozásokat a Porsche Hungária. Nehezen ment az első fél év, sem ők, sem az emberek, korábbi ügyfélkörük nem ismerték a márkát, és csak hat hónap után, 1992 márciusában tudták eladni az első autójukat, ami egy piros SEAT Marbella volt, olyan FIAT Panda méretű autó. – A szervizből éltünk, még a keleti autók domináltak, és annyira bántotta édesapámat, hogy nem megy a márka, hogy ’92 februárjában vissza is akarta adni a márkakereskedői szerződést – emlékszik vissza, hozzátéve, a család beszélte rá, hogy ne tegye, várjon legalább az év végéig. Szerencsére vártak, mert nagyon beindult a bolt, abban az évben márciustól kezdődően 75 új autót sikerült értékesíteniük.