Hamarosan elfelejthetjük a kormánykerék kifejezést, ha más autógyártók is követik a Peugeot által választott fejlődési utat: a francia vállalat bemutatta a téglalap alakú kormányt. A Hypersquare nevű, eddig csak koncepcióautóban látható újítást az első sorozatgyártásban készülő autó 2026-ban kapja meg, később pedig a teljes járműválasztékban megjelenik.  A téglalap alakú kormány már csak elektronikus összeköttetésben lesz a kerekekkel, de a biztonság érdekében az elektronikát megduplázták, hogy műszaki hiba esetén se történhessen baleset, és kormányozható maradjon az autó. A szögletes kormánnyal kisebb, legfeljebb 150 fokos mozdulatokkal irányíthatjuk a kocsit, és a gyártó szerint az eddigi tesztek alapján a sofőrök nagyon gyorsan alkalmazkodtak az új rendszerhez.  Persze nem a Peugeot különleges kormánya az első, az autóipar évtizedek óta próbálja modernizálni és lecserélni a hagyományos kerek formát: a Tesla bizonyos modelljeiben pár éve már megjelent a szarvkormány, és a Lexus is kínál ilyen lehetőséget. De lássuk, hogy alakult ki az autók kormánya, és milyen változásokon ment keresztült az elmúlt 130 évben.  Először nem kerek volt Napjainkban a négy vagy több keréken guruló járművek irányítása kormánykerékkel történik a személyautóktól a buszokon át egészen a kamionokig. Annyira természetesnek tűnik ez a megoldás, hogy talán meglepő lehet, de az autózás történetének kezdetén még nem kormánykerékkel irányították a járműveket.  Amikor Karl Benz 1886-ban szabadalmaztatta az első autómobilt, a világot a lovas kocsik uralták. A kocsisok gyeplővel kormányoztak, jobbra és balra húzva a lovakat. Ez az örökség az első autókban is tovább élt, és eleinte egy egyszerű kormányrúddal mozgatták a kerekeket, így irányították a járművet.  A Karl Benz nevéhez fűző első automobil (Fotó: Wikipedia) Az áttörés 1894-ben történt meg, amikor a francia mérnök, Alfred Vacheron kormánykerékre cserélte az addig megszokott kormányrudat a Panhard & Levassor járművén, és így indult a világ első motorsportversenyén, a Párizs–Rouen közötti derbin. Bár Vacheron nem győzött a versenyen, az újítása pontosabb irányítást és nagyobb sebességet tett lehetővé, és gyorsan elterjedt: 1898-ra minden Panhard & Levassor autó szériafelszereltsége lett a kormánykerék, majd hasonló rendszereket kezdtek el használni szerte a világon. Mire a Ford T-modellje 1908-ban megjelent, a kormánykerék az autók megszokott és nélkülözhetetlen részévé vált.  A szervokormány megjelenése A kormánykerék sokáig nem volt más, mint egy fából készült karika, amelyet a vezető elé szereltek, és annak köszönhetően, hogy összeköttetésben volt a kerekekkel, lehetővé tette a jármű irányítását. A mechanikus megoldás bevált, de működése kezdetleges és olykor nehézkes volt, a talajjal érintkező kerekeket ugyanis gyakran nehéz volt kormányozni, különösen akkor, amikor a jármű lassan haladt vagy állt.  Annak az ötlete, hogy valamilyen formában meg kellene könnyíteni a kormányzást, már a 19. században felmerült, több rendszert is szabadalmaztattak, de egyik elképzelés sem jutott el a gyártásig. Aztán az 1920-as években Francis W. Davis, a Pierce-Arrow autógyártó vállalat mérnöke megalkotta az első szervokormánynak nevezett rendszert, amely igyekezett a teherautó-vezetők életét megkönnyíteni. Bár műszaki szempontból a rásegítésnek több fajtája létezik – hidraulikus, elektrohidraulikus és elektromos –, a lényeg ugyanaz: kevesebb erő szükséges a kormányzáshoz. Davis 1931 és 1943 között öt szervokormányhoz kapcsolódó találmányra kapott szabadalmat, és több cég is felfigyelt a munkájára – köztük a General Motors és a Bendix Corporation –, de az áttörés elmaradt. A fejlesztések a második világháború miatt kaptak lendületet, mert szükség volt könnyen irányítható hadijárművekre. A háború végére több mint tízezer Bendix-Davis szervorendszerrel szerelt autó volt a csatatereken.  Az első kereskedelmi forgalomban kapható, szervorkormánnyal felszerelt autó a 1951-es Chrysler Imperial volt, a Hydraguide nevű technológiához Davis lejárt szabadalmait használta a Chrysler. Egy Chrysler Imperial kormánya (Fotó: Wikipedia) A sikert látva a General Motors ismét megegyezett Davisszel a rendszerről, és 1953-ra már egymillió járművet gyártottak szervokormánnyal a funkcióval. Az újítás elképesztő tempóban hódította meg az autókat, 1956-ra már minden negyedik forgalomban lévő kocsiban szervokormány volt. Az egyszerű irányítástól az összetett vezérlőközpontig Sokáig a szervó volt az egyetlen jelentős változás a kerék forma bevezetése óta, évtizedekig semmi újítás nem történt, aztán párhuzamosan több változtatás is megjelent a kormányon. Egyes autógyártók a kormányba szerelték a kürtöt vezérlő gombot – azaz a kormány bizonyos részének megnyomásával lehetett dudálni –, az 1960-as években pedig bizonyos modellekben a sebességtartó automatika, vagyis a tempomat kapcsolói is a kormányra kerültek. Aztán az 1970-es években megjelent a kormányba szerelt légzsák.  Egy modern kormány tele van gombokkal és kapcsolókkal Az 1990-es években nagyon beindult az autókba épített kütyük és az infotainment (információs és szórakoztató) rendszerek fejlődése, ami komoly változásokat hozott a kormány felépítésében is. A rengeteg funkció vezérléséhez kiváló helyet kínált a kormány a tervezőknek, hiszen a vezető ott kényelmesen és biztonságosan elérheti a gombokat és kapcsolókat. Ezzel a kormánykerekek megkezdték átalakulásukat, és az autót irányító egyszerű eszközből vezérlőközponttá váltak; mászkálhatunk a menüben, telefonálhatunk, zenét hallgathatunk – mindezt úgy, hogy le sem vesszük a kezünket a kormányról.  Napjainkban a kormánykerék továbbra is az egyik legfontosabb része az autóknak, még akkor is, ha a cikk elején bemutatott újítások, különleges formák miatt átalakuláson megy keresztül. Ám hosszabb távon, ha széles körben elterjednek az önvezető autók, könnyen lehet, hogy a kormány nélküli kocsikban utazunk majd.  Nektek is tetszett Tóbiás és Balambér meséje? Minden héten frissülő történetünket kövessétek itt az Autószektoron, naponta új játékokért, tanácsokért pedig lájkoljatok minket a Facebookon!