Kép és szöveg: Horváth Miklós Gondolom a headline-ban említett életkorra kíváncsi most mindenki! Azonban mielőtt elárulom Bandi életkorát, lássuk csak, hogy miért olyan kevés a fiatal ezen a pályán. Az ok amilyen egyszerű, legalább olyan érthetetlen, ugyanis hazánkban a gépjárművezetői oktatóképzés 2004 óta szünetel. Egy kísérleti jellegű tanfolyamra még sor került 2010-ben, de azt követően nem történt előrelépés e téren. Számoljunk csak együtt! Egy szakoktatói minősítést adó tanfolyamra meglévő A, B, C kategóriával, 24. évet betöltött életkorral jelentkezhet az, aki a fentieken túl rendelkezik az előírt iskolai végzettséggel (érettségi) és talán még erkölcsi bizonyítvánnyal is. Ezt követően elvégzi a tanfolyamot, a minősítő vizsgán 90 százalékos teljesítményt produkál, és hatósági névjegyzékbe veteti magát, valamint évente megugorja az említett magas lécet, azaz megismétli a vizsgát. Az jogsi megszerzését követően azt mondta, soha nem lenne oktató - kamionos, vagy buszsofőr annál inkább! Képre kattintva galéria nyílik Talán nem én vagyok az egyedüli, aki viszonylag nehezen találna olyan huszonnégy évest, aki a fenti kritériumoknak megfelel, és ambíciót is érez magában egy olyan hivatáshoz, ahol az életpályamodell legalább olyan hiánycikk, mint a megfelelő utánpótlás. Lehet, hogy a kettő között szoros kapcsolat is van? Kicsit eltértünk a témától, de sebaj! Feltételezzük, hogy 2010-ben, az utolsó tanfolyamon mégis megfordult egy ifjú titán, aki jelentkezett a szakoktatói tanfolyamra és el is végezte. Ha ez lehetséges, akkor ő most 28 éves, és valószínűleg ő a legfiatalabb oktató ma az országban. Tanulság: Soha ne mondd azt, hogy soha! Interjúalanyom 24 éves volt, amikor ebbe belevágott, csupán annyi eltéréssel, hogy nem volt követelmény az A és C kategória megléte, és két évvel lejjebb volt az alsó korhatár a mostanihoz képest, hiszen még csak 2004-et írtunk ekkortájt. Aki figyelt, már ki is számolta, hogy Bandi 34 éves és tíz éve foglalkozik a gépjárművezető-képzéssel. A félreértések elkerülése végett, azért a teljes képhez hozzátartozik, hogy nem az ifjúkorban egyébként sem létező céltudatosságnak vagy a kiemelkedő ambícióknak köszönhető az átlagosnak semmiképp nem nevezhető pályaválasztás, merthogy az oktatóvá válás inkább egyfajta eszköz volt a túléléshez Endre esetében. A budapesti születésű, újbudai neveltetésű – tehát önmagát lokálpatriótának nevező – oktató és iskolavezető a gimnázium befejezéséig tartó időszakról nem sokat beszélt. Az első fordulat a fogorvosi egyetem második félévének végén történt, amikor is Bandi fel- és egyben beismerte, hogy számára nem ezt a pályát rendelték el odafenn. Mosoly, kedvesség, türelem - a tanulónak éreznie kell, hogy ebben korlátlan tartalékai vannak az oktatónak, különben semmit sem ér a szakmai tudás A következő állomás a győri Széchenyi István Egyetem volt, ahol felvételt nyert a közgazdaságtudományi karra. Diplomát sajnos itt sem szerzett, ugyanis a rendszer nem engedi, hogy egy tantárgy harmadszori felvételét követően, ha azt nem sikerült teljesíteni, tovább folytassa megkezdett tanulmányait. Két év eltiltásnak nézett elébe Endre és ezzel együtt a szülői támogatás megvonásának is. Azt semmiképp nem mondhatjuk róla, hogy a dolgok könnyebbik végét igyekszik megfogni, ugyanis az ekkor felvetődött „dolgozni kell és pénzt keresni” problémát az oktatói munka megkezdésével kívánta megoldani. Az utolsó tanfolyamok egyikét elcsípte, sikeres vizsgát tett, és megkezdte az oktatói munkát. Nem egy tipikus évhalasztó-diákmunka, ugye?! Az oktatáshoz való látens vonzalom hátterét vizsgálva kiderült, hogy Endre családjában keresendő a forrás. Az édesanya szemész szakorvos, amiből nem feltétlen születik pedagógiai pályára ösztönző elvárás, azonban az édesapa pedagógiai doktori címmel és pszichológiai végzettséggel is rendelkezik, ráadásul másodállásban gépjármű-vezetési oktatóként is dolgozott, amíg nyugállományba nem vonult, azóta pedig szakmai vizsgabiztosként (gépkezelő és taxis vizsgákon) jelenleg is aktív. Mintha a lányokból nagyobb forgalom lenne... Bandi oktatói karrierje annál az iskolánál indult, ahol a B-kategóriás jogosítványát is megszerezte, mely az V. Sebesség Autósiskola volt. Már a kezdeteknél meghozta azt a döntést, hogy nem kíván olyan autósiskolával szerződni, akiknél az alacsony ár kétségtelenül a minőség rovására van, ugyanis – elmondása szerint – ebben a műfajban a kettő szoros összefüggésben áll. Első tanuló vezetői között egykori általános iskolai osztálytársáról mesélt, aki azt mondta „majd akkor tanulok meg vezetni, ha te lehetsz az oktatóm”. Mivel eljött ez az idő, az illető be is iratkozott egy a lakhelyéhez közeli autósiskola elméleti képzésére, ahol előre leszögezte, hogy a gyakorlati részt az általa választott oktatóval szeretné lebonyolítani. Ez az iskola a Fővárosi Közlekedésbiztonsági Társaság (FKBT) volt, akivel Endre ennek köszönhetően szerződésre lépett. Az egykori osztálytárs sikeres vizsgát tett, Bandi pedig egyre több tanulót kapott. Az FKBT időközben átalakult, és S.O.S Autósiskola néven folytatta tovább működését. Ez a modell még egy korábbi időszakból való, jelenleg egy zöld Astra sedan-nal zajlik az oktatás Mivel Bandi és az S.O.S Autósiskola tulajdonosa együtt jártak szakoktatói képzésre, abszolút kiszámítható fordulat következett: az autósiskola 2009-es budai kirendeltségének indulásakor az irodavezetői feladatokat interjúalanyom kapta. A működés adminisztrációs és stratégiai részleteit így mélységeiben átlátta, azonban a döntéshozatal továbbra sem egy személyre összpontosult. Az irodavezetőnek azonban voltak elvei, és semmiképp sem szerette volna, hogy a profitorientáltság legyen a vezérelv, sőt még az iskola nevével sem volt kibékülve, mondván, hogy a vezetni tanuláshoz idő kell, az S.O.S elnevezés pedig valamiféle gyors segítségre utal, ami szemben áll az általa vallott és alkalmazott minőségi ars poeticával. Az addig eltelt időszakban nagymotor, teherautó és buszvezetői engedélyt is szerzett Endre, valamint gyakorlati és elméleti oktatói szakvizsgákkal is felvértezte magát, így minden adott volt, hogy saját autósiskolát indítson. A kollégák: (balról) Szilágyi Péter, Fülöp Zoltán, Papp Endre és Izsó Zoltán A Jövő Autósiskola – melynek oktatója és tulajdonosa is – 2010. december 31-én kezdte meg működését. Két dolog figyelemre méltó az indulást és a működést illetően. Az egyik, hogy az iskolavezető nemcsak szakmai felkészültség szerint válogatta meg a kollégáit, hanem nagy hangsúlyt fektetett az emberi tényezőre is. Elsősorban a minimalista szemlélettel szakítani vágyó munkatársakat kereste, és három tapasztaltabb és egy fiatalabb kollégával indította el (és működteti jelenleg is) a képzést. „Megkérdeztem mennyiért vállalnak oktatást, és meglepően alacsony árat mondtak. Megtoldottam az általuk megadott összeget, és azt mondtam, hogy cserébe minőségi munkát kérek” – emlékezett vissza a kezdeti alkura Bandi. A másik dolog, amiben úttörőnek is mondható az iskola működése, az az elektromos vezetési karton (oktaméter) használata. A rendszert egy 2008-as konferencián ismerte meg a fiatal oktató, és azonnal javaslatot tett akkori társának, hogy vállaljanak mindenáron egy beruházást, ugyanis ez a jövő. Ahogy a képeken is látható, a GPS alapú rendszer manipulálhatatlanul rögzít minden oktatás közbeni részletet. A tanuló neve, útvonala, vezetéssel töltött idő és körülmények, valamint minden olyan részlet, amit a papír alapú kartonokon nem lehet feltüntetni, rögzítésre és tárolásra kerül. Az utastérben elhelyezett kamerák segítségével – melyek rögzítik a szélvédő előtti és mögötti eseményeket – bármikor visszajátszható egy-egy forgalmi szituáció, elemezhető, esettanulmányként is használható a vezetéselméleti oktatás során. Minden mellette szól mégis esélytelennek tűnik, hogy rendszerbe állítaná a hatóság Az iskola működési struktúrája teljes mértékben alátámasztja azt a nézetet, miszerint a tanulóközpontúság a siker titka, hiszen az elégedettségből élünk – fejtette ki a high-tech dolgokra nyitott és a korrektségre érzékeny oktató. Az oktaméterről pedig megtudtam, hogy már 2008-tól létezik, körülbelül 10 iskola használja az országban, és mindenki maximálisan elégedett vele, a hatóság mégsem ösztönzi vagy támogatja az elterjedését. Egyelőre a papír alapú adminisztráció a kötelező A fiatal oktató jövőt illető ambícióit firtatva megtudtam, hogy jelenleg az ELTE andragógia szakának utolsó éves hallgatója, és a diploma megszerzését követően szakoktatói képzésben kívánja kamatoztatni ismereteit. A szokásos mazsola-tanoda sztorik kérdéskör kapcsán, pedig csak mosolyogva mondta, hogy „főleg csajos történetek” vannak a tarsolyában. „A sikeres rutin vizsgát követően mindig megjutalmazom a tanulóimat egy kis közúti vezetéssel. Az egyik lánnyal a tanpályán megszerzett „M” minősítés utáni napon, reggel hétkor találkoztunk, hogy a gyakorlati képzés következő szintjére lépjünk. Mivel tudtam róla, hogy imádja a síelést, és abban a szezonban nem volt lehetősége hódolni a szenvedélyének, megkérdeztem tőle, hogy mit szólna a főnöke, ha ma nem menne dolgozni. Március vége volt, tudtam, hogy a Mátrában minden adott a síeléshez, ráadásul késő délutánig nem volt dolgom. A lány igent mondott és megvolt a spontán kiruccanás, amit azóta is emlegetünk. Hasonló eset máskor is előfordult, amikor egy szintén gyönyörű lánnyal a soproni Volt-fesztiválra autóztunk. Endre nem csak laza és könnyed lélek, hanem türelmes is - az idős nénivel 115 órán keresztűl gyakoroltak Az országúti vezetés és az előzés végrehajtásának módszertanát úgy szoktuk gyakorolni, hogy két autónyi tanulót összetrombitálunk, és elmegyünk egy hétvégi napon egy kevésbé forgalmas főútvonalra. Az állandó rádiós kapcsolat és az előzendő autóban ülő oktató segítsége nagyon hasznos, és a tanulók is szeretik, hogy biztonságos körülmények között tanulhatnak meg egy nagyon veszélyes műveletet. Egy tavaly szeptemberi napon, öt tanulóval és két tanuló autóval elmentünk Dunaújvárosig a 6-os úton. Ott átült hozzám egy lány, így ötödmagammal (csak lányokkal) elmentünk Pécsre, ahonnan az egyik lány származott. Ott megvendégeltek minket a szülők, majd továbbmentünk és Kaposváron kötöttünk ki, ahonnan egy másik lány származott. Itt is megvendégeltek minket, majd hazafelé még útba ejtettük a Balatont, és egy feledhetetlen kalanddal lettünk gazdagabbak. A benzinkutas arcát azért lefényképeztem volna, amikor meglátta, hogy négy, nagyon csinos lány ül az autóban. A versenyszerű snowboard mellett, wakeboard, foci, bringa is jöhet Volt egy színész tanítványom, Klem Viktor, aki mindenféle karaktert eljátszott vezetés közben. Taxis, autóversenyző, cigarettázó vagány srác, aki túráztat a lámpánál állva – mindig és mindent kifigurázott. Egy idő után felajánlottam neki, hogy nem kell tovább fizetnie, ha vállalja, hogy egy reklámfilmhez szükséges forgatást elvállal, amiben a tanulóvezetői stílusokat és az oktatói reakciókat leforgathatjuk vele. Megformáltuk a nagyon béna sofőrt, aki az ablaktörlőt kapcsolja be irányjelzés helyett, lefullad, hátramenetet kapcsol, amikor előre kellene indulnia. A vagány, az okoskodó, mindent megmagyarázó karaktert is megterveztük, és annak ellenére, hogy ezek a snittek még nem készültek el, én már az ötlettől is feldobva éreztem magam. Végül pedig volt egy képzőművész tanulóm is – Felsmann István – akitől a legtöbb oktató falra mászna, vagy feladná végleg a karrierjét. Egy kolléga már megtette, így került hozzám és nekem nagyon jó kapcsolatom lett vele. Idővel kiderült róla, hogy Magyarország tíz legjobb képzőművészeként jegyzik, de engem mindig is vonzottak azok az emberek, akiknek másképp jár az agyuk”. Ennek kapcsán merült fel bennem, hogy Endrében a normáktól eltérő, alkotó emberek pozitívumait látom, így bátorkodtam megkérdezni, hogy művészléleknek tartja-e magát. A válaszában durva jelzőnek minősítette a művészlélek megnevezést, és csak annyit mondott, hogy „nagyobb a szabadságfokom, mint az átlagembereknek”. A baráti (viccelődő) jó tanács, miszerint jelentse fel magát a munkaügyi hatóságnál pedig arra vonatkozott, hogy ne dolgozzon heti hét napon, reggel 6-tól este 11-ig.