Vissza a gyökerekhez: az emeletes buszok őse, a lóvontatású omnibusz 1853-tól közlekedett Párizsban, de századforduló motoros változatai már Londonban hódítottak. Nem a napjainkig szolgáló vörös AEC Routemaster volt az úttörő, hanem a német Daimler. A kétszintes, nyitott tetejű, tömörgumi-kerekes, 26 férőhelyes fehér autóbusz 1899. október 9-én kezdte meg a menetrendszerű közlekedést a Kennington és a Victoria Bridge közötti útvonalon, amelyet a Motor Traction Co. üzemeltetett. Ltd. Egy évvel később módosították útvonalát és a Victoria Bridge helyett az Oxford Circusra került a végállomás. Az autóbusz London legrégebbi tömegközlekedési eszköze. George Shillibeer kocsigyártó 1829-ben indította el a Paddington és Bank közötti járatát, de a régóta ismert postakocsis szolgáltatásokkal ellentétben az utasoknak nem kellett előre foglalniuk, és az útvonal bármely pontján le lehetett szállni a járműre. Shillibeer Omnibusnak nevezte el szolgáltatását (ami latinul annyit jelent, hogy „mindenkinek”, bár akkoriban a legtöbb dolgozó ember nem tudta megfizetni. Shillibeer lóbusz a Bury Street-en 1829-ben, ismeretlen művész, 1860 körüli ábrázolása Az ötlet bevált, és 1832-ben már 400 lóvontatású busz közlekedett Londonban. A járművek ugyanabból a műhelyből származtak, mint a postakocsik, a magánkocsik, mezőgazdasági járművek: fából készültek és kézzel különböző színűekre festették. Az első ló nélküli buszok karosszériája is hasonlóan készült önjáró- motoros alvázakra . Lóvontatású és önjáró autóbusz, 1900 A brit főváros igényeinek köszönhetően a London General Omnibus Company (LGOC) a világ legnagyobb buszvállalatává vált. Az 1900-as években saját motoros modelleket fejlesztett, miközben létrehozta az Associated Equipment Company-t (AEC), amely buszokat, teherautókat és furgonokat gyártott belföldre és exportra. A házon belüli tervezés, gyártás és karbantartásnak eredményeként egyre inkább szabványosítottá váltak a buszok, amik az előzőkre épültek, így nagy, egységes és megbízható járműflotta jött létre. A buszok méretére vonatkozó ellenőrzések enyhítése és a gyors innováció egymást követő szabványos típusokat hozott létre, az 1910-es B típustól az 1954-es Routemaster (RM) típusig. B típusú nyitott tetejű autóbusz Forrás: LT Advertising and Publicity, 1970-1980. Az első Routemastert 1954 szeptemberében mutatták be az Earl’s Commercial Motor kiállításon. A hűtőrács nélküli prototípus 8,38 méter hosszú, 2,44 méter széles és 4,38 méter magas volt. A motor hűtésének javítása érdekében áttervezték a homlokfalat. A 64 személyes változat 750 kilóval volt könnyebb az előd AEC RT szériánál, hála a hibrid konstrukciónak, mely átmenet volt az önhordó karosszéria és acélváz kombinációjának. Klasszikus Routemaster A könnyebb AEC Routemaster független kerékfelfüggesztést, szervokormányt, automata sebességváltót és hidraulikus fékrendszert kapott. Az első Routemaster 1956. február 8-án állt forgalomba Londonban, a 2-es vonalon. Az 1958-ban készült három prototípus közül kettő már Leyland-motort kapott. 1961-ben készült 24 darab 9,14 méteres változat, a sikeres próbák után 1965-ben elindulhatott az RML széria sorozatgyártása. London városa többnyire a rövidebb szériából rendelt: a 2123 darabos mennyiségből 524 volt hosszított változat. A londoni Routemastereket AEC AV590 típusú, 9,6 literes, 115 lóerős (86 kW) dízelmotor hajtott négysebességes automata váltón át. A Green Line megrendelésére készült zárt hátsó peronos távolsági változat RMC 8,38 méter hosszú és 57 üléses volt. Az 1960-as évek végén és a 70-es években visszaesett utasforgalom miatt a London Transport a költségek csökkentésére az olcsóbb, csak sofőrrel, kalauz nélküli üzemeltetést választotta egyes útvonalakon. Az utolsó Routemaster 2005. december 9-én szállított utasokat Londonban a 159-es járaton. A busz igazi ikonná vált, jutott belőle az egykori brit gyarmatokra, nemzetközösségi országokba, a kiszuperáltak közül sok száz napjainkban is kávézóként, étteremként szolgál. Boris busz A korábbi főpolgármester, Boris Johnson javaslatára 2011 és 2017 között ezernél több hibrid-elektromos hajtású New Routemaster állt forgalomba Londonban, ezek is nyílt hátsó peronos karosszériával Az autóbuszok egykor fából készültek, a nyitott tetejű járműveket napjaikban számítógépes technológiával tervezik és robotok gyártják. Egykor lovak húzták, majd gőz, elektromosság, benzin, gázolaj hajtotta, mostanság hidrogén üzemanyagcellák energiája adja az áramot a villanymotoroknak. Jewel E elelktromos busz A brit Equipmakeés a spanyol Beulas karosszériaépítő Jewel E buszát 544 lóerős és 3500 newtonméteres nyomatékú Eqipmake Zero Emission Drivetrain hajt. Az 543 kilowattórás kapacitású lítium-ion akkumulátorcsomaggal a Jewel E egy feltöltéssel több mint 400 kilométeres útra képes. A tervek szerint az Egyesült Királyságban 4 ezer brit gyártmányú, zéró kibocsátású busz forgalomba állítását tervezik. A BYD 500 wattos teljesítményű BD11-es elektromos busza egy töltéssel 600 kilométeres képes, ami majdnem négyszerese a londoni emeletesek napi futásteljesítményének. A Go Ahead London száz beszerzését tervezi, amire van esély, mert a 400 ezer fontos kínai modell százezerrel olcsóbb a brit piacon elérhető versenytársaknál. Az angol ADL és a kínai BYD közösen gyártott buszaiból eddig 1800 kelt el brit piacon. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!