Második nap a Bledi tóhoz kirándult a csapat, ahol a program egy kiadós hajókázást és templomlátogatást is tartalmazott, utána az ARROI étterem majd egy krémesező javította gasztronómiai tapasztalatunkat. Visszafelé a Bakonyban már próbált e-Vitarával mentünk az opciós program, a gokartozás helyszínére. Itt újra megerősödött bennem az, hogy nem a győzelem fontos, hanem a részvétel. (Tudósításunk első részét itt olvashatják.)
A Bledi tó
Az időmérőre két azonos létszámú csapatot alakítottak ki, nekem már a bukósisak felvételével is akadtak gondjaim. Később ezek csak fokozódtak, túl gyakran láttam a kék zászlót, és ha nem húzódtam időben félre, bizony, arrébb löktek a kollégák, vagy csak simán "felkentek a palánkra". Futamonban csupán Pete Lucánál, az egyetlen versenyre vállalkozó hölgynél értem el jobb köridőt, ami persze messze volt a jótól.
Amikor az utánunk következő második időmérőt is leintették, kiderült, hogy nem kicsit, nagyon messze voltam a jótól. Úgy alakult, hogy kettőnk kivételével mindenki kvalifikálta magát a főfutamra, így mintegy vigaszágon, csupán Lucával ketten versenyeztük az utolsó előtti helyért. Nyomtam, ahogy tudtam, végül nem esett meg velem az a szégyen, hogy még egy „nő is gyorsabb nálam”.
Indulásra készen a feltöltött gokartok
Ilyenkor a már több mint 2 éve ingyen villamosozó és buszozó autós újságíró keresi a mentséget, a magyarázatot. Például rögzíti, hogy a mezőny fele korban is fele az ő éveinek. Borsi Gergő ugyan csak 12 évvel fiatalabb nálam, ám ő hatszoros magyar bajnok rallyversenyző, plusz a FIA Swift Cup Europe 2016-os idényében a Senior kategória második helyén végzett. Nem véletlenül állhatott fel Ljubljanában is a dobogóra.
Amibe kapaszkodni tudok, az, hogy másodszorra több másodpercet is sikerült javulnom és néhány tizeddel becsúsztam a második legjobb kategóriába. Magam mögé utasítva a két még nálam is amatőrebbek csoportját. Viszont nagyon messze voltak az első kategóriások, a legendás gokartosok. Így viszont volt időm a győzelmi dobogót fotózni, ahol képre került a női mezőny leggyorsabbja, Luca is.
A győztesek és Luca, a női mezőny legjobbja
A Bledi tótól a pályáig, majd onnan vissza a szállodáig is én vezettem az e-Vitarát és mindent rendben találtam. Viszonylag dinamikusan mozgatták a villanymotorok az 1860 kilós saját tömegű Suzukit, miközben dinamikusan csökkent a „szufla” is az akkumulátorból a sztrádatempónál.
Az általunk próbált 4X4-es elektromos Vitarába két motor dolgozik: elöl 128, hátul 48 kW-os, a rendszerteljesítmény 135 kW, vagyis 184 lóerő - a nyomaték 300 Nm feletti. Nulláról 100-ra 7,4 másodperc alatt gyorsul az autó, végsebessége 150 km/h.
Belül is minden a helyén van az e-Vitarában
A Vitara 61 kWh-s LFP (lítium-vasfoszfát) akkumulátort kapott, ez a hosszabb élettartamért és kisebb gyulladásveszélyért cserébe mérsékeltebb teljesítményű. WLTP hatótávja AWD kivitelben kb. 395 km. Városban ennél több is lehet, autópályán inkább kevesebb. DC villámtöltéssel 10-ről 80 százalékra kb. 45 perc alatt tölthető, AC-n 11 kW-os fedélzeti töltőt használ.
A Vitarát jó elektromos nyomaték és gyorsulás, modern beltér és és Suzuki-féle egyszerűbb kezelhetőség jellemzi. Hasznos az összkerékhajtás, valamint megbízható a hajtáslánc az LFP akkumulátor miatt. Az infotainment még nem igazán kiforrott, ahogy a töltési sebesség is lehetne gyorsabb, fogyasztása pedig szerényebb. (Az elektromos Vitarát már a Bakonyban is próbálhattuk, erről itt olvashat.)
Innen jön az erő...
A gokartversenyben nem mindenki fáradt el annyira, mint én, így vacsora után közfelkiáltásra egy hangulatos pub közönségét dupláztuk meg rövid idő alatt. Zárórához közelítve a suzukis arány már bőven felette volt az 50 százaléknak – és végül, ahogy felénk mondják, a foglalkozás elérte célját. Ezt persze csak hallomásból tudom, mint másnapi kijelölt sofőr, még illendő időben elhagytam a helyszínt. Persze csak azután, hogy egy-egy pohárral elfogyasztottam a két legnépszerűbb szlovén sörből, a Laško és az Union fajtákból.
Másnapra kijelölt három útitársam nálam jóval tovább maradt a pub vendége, kettő rövid úton el is bóbiskolt, miután kiértünk a sztrádára. Jóval később a harmadik is, így azután hiába volt jobb képességű, fiatalabb sofőrökkel tele a kocsi, egyik sem akarta kicsavarni a kezemből a kormányt. Pedig okuk bőven lett volna rá, többször is elbizonytalanodtam.
Perceken múlt, hogy ezt megúsztuk hazafelé. Fotó: katasztrófavédelem
Szlovéniában ugyanis olyan keskenyek az útépítések környékén felfestett átterelő sávok, hogy az az átlag magyar autósnak meglehetősen feladja a leckét. A külső sávban lelassuló, megtorpanó kamionsor előzése biztos kezet, rutint és nyugalmat kínál. Vagy egy bóbiskolásból felébredő utast a jobb egybe, aki lehúzza az ablakát és behajtja a visszapillantó tükröt, megelőzendő a koccolást. A kamionsor végére aztán visszahajtja, majd bóbiskol tovább.
Az úton hazafelé rendkívüli esemény nem történt, ami persze csak nagyon kevésen múlt. Előttünk csupán percekkel borult fel egy köveket szállító kamion, már Magyarországon, az M7-es autópályán és kb. együtt értünk a szirénázó rendőr- és mentőautókkal a baleset helyszínére. Szerencsére még a teljes zárás előtt, így némi „forgolódás” és szűk fél óra elteltével folytathattuk az utat. (A nagy balesetről portálunk is hírt adott.)
Suzuki sorakozó - a jobb oldalon látható S-Cross hozott haza bennünket
Az S-Cross nagyon rendben volt, ráadásul automata váltóval szerelték, ami sokkal inkább barátja a távolságtartó tempomatnak, mint a kézi kapcsolású. Négy fokozatban állítható, ami bőven elég. Mellette a nem túl tolakodó, de biztonságérzetet adó aktív sávtartás is nagyban segítette a vezetést. Az 1373 cm³ hengerűrtartalmú, lágy hibrid rendszerrel megtámogatott motor 110 lóereje elégnek bizonyult az 1310 kilós saját tömeghez és a tempós, traffipax határ alatti autózáshoz.
Az S-Cross nem szorul rá különösen a dicséretemre, hiszen 2025 legnépszerűbb személyautója volt Magyarországon. Sőt, a Suzuki esztergomi gyárában készülő két modell is bekerült hazánk három legnépszerűbb autója közé a tavalyi év új személyautó regisztrációs adatok alapján. 2025-ben a legtöbb vásárló az S-Cross mellett döntött, a Datahouse adatai szerint 14 285 regisztrált gépjárművel, 11,04 százalékos részesedéssel a Magyar Suzuki megőrizte piacvezető pozícióját az új személyautó piacon. A rangsorban a harmadik legnépszerűbb modell a Vitara lett.
Jakab Benedek és az első két próbált Suzuki, a Vitara és a Swift
A krónikához tartozik, hogy kifelé egy sima, vagyis nem elektromos Vitarával mentünk és vállalható időn belül teljesítettük a Budaörs – Ljubjana távolságot. A navigációval kicsit birkóztunk, és ez előfordult a három nap alatt más modelleknél is. Így többször is duplikáltunk, azaz ment a mobiltelefonról és a fedélzeti kijelzőről is a navi. Ugyanaz a motor és lágy hibrid rendszer dolgozik benne, mint az S-Cross modellben. Kollégám, Biró Csongor tavaly tesztelte a Vitarát, cikkét itt olvashatják.
Ültünk a Swiftben is, igaz csak Ljubljana és a Bledi tó között. Miután a családunkban közel 20 éve van Swift – 7 és 13 éves elosztásban –, maximálisan elfogult vagyok a modellel kapcsolatban. Nekem egyszerűen ez az egyes számú Suzuki. A most próbált Swift ugyan már nem Esztergomban készül, de csinos, kényelmes és jól használható kisautó. Saját tömege mindössze 919 kiló, 1,2 literes motorja 83 lóerős. Kollégám Tolnai Márk másfél éve tesztelte a Swiftet, írását itt olvashatják.