Nyújtott íven kanyarodó, egy plusz egy sávos úton kellett átkelnem gyalogosként, Budapesten. Jól kijárt földes ösvényen érkeztem a helyszínre, kijelölt gyalogátkelő a túloldali járdára természetesen nincs. Megálltam figyelni a közepes intenzitású forgalmat, kivárni, hogy mindkét irányból megfelelő hosszúságú hézag legyen a járművek között. Rövid idő múlva úgy tűnt, hogy itt a pillanat: az egyik irányból nem jön semmi, a másikból egy fekete Audi közeledik, de még messze. Ezelőtt simán átszaladok! Már majdnem átjutottam, amikor nagy csattanás közepette a földre zuhantam. Annyit észleltem, hogy az aszfalton fekszem, a szegélykő közvetlen közelében, erős fájdalommal a kicsavart helyzetű lábamban, és gyorsan, lihegve lélegzem a sokk miatt. Végig eszméletemnél maradtam, tudtam beszélni az összegyűlt emberekkel, akik mentőt és rendőrt hívtak, illetve az autó vezetőjével, akit elnézést kérve biztosítottam, hogy magamat tekintem hibásnak. Ő sajnálkozását fejezte ki, és még aznap meglátogatott a kórházban. A szerző a kórházi ágyon. Szakszerű ellátás után a Fiumei úti Balesetibe vittek a mentők – egyébként csak a véletlenen múlt, hogy nem a saját fiam (amúgy apja nyomdokába lépve autós újságíróként is dolgozó), Ákos jött értem, aki mentőápoló és mentőautó-vezető. Nagy poén lett volna… A vizsgálatok súlyos sérüléseket állapítottak meg a jobb lábamon (máshol semmi bajom sem esett), többórás műtéttel rakták össze, és nagyon hosszú, keserves gyógyulási, rehabilitációs időszakra számítok – nem hetekre, hanem hónapokra. Majd kiderül, hogy milyen korlátozások maradnak vissza.  Ezt a cikket a kórházi ágyon írom – megragadva az alkalmat, hogy kifejezzem köszönetemet és elismerésemet a profi és gondos ápolásért, a kellemes körülményekért. Bizonyára van alapja a magyar egészségügyet érő megannyi kritikának, de az én életem első kórházi élménye kimondottan pozitív. A személyes vonatkozások után jöhet a lényeg. Bőven van időm gondolkozni, közre adom, amire jutottam. Hogyan fogadtam, állandóan pörgő, minden percet kihasználó emberként, aki komolyan dühbe tud gurulni bármilyen időfecsérlésen, hogy véghetetlen lassan peregnek az órák, napok? Hogyan lehet reagálni arra, hogy elszállt sok minden a naptárban előre lefixált programok közül? Fogcsikorgató önuralmat kényszerítve magamra, vagy rezignált beletörődéssel? Nem – a baleset pillanatában átkerültem egy másik idősíkra, ahol minden másképp számít. Nyugodtan, békésen fogadtam el, ugyanolyan kiegyensúlyozottnak érzem magam, mint előtte. Már rég tudomásul vettem, hogy romlanak a képességeim, és erről most újabb meggyőző bizonyítékot kaptam. Nyilván rosszul becsültem fel a közeledő autó mozgását. Nem nagyon rosszul, hiszen hajszál híján átjutottam, de ilyesmiben csak a százszázalékos eredmény fogadható el. Majd, ha megint önállóan közlekedhetek, még óvatosabbnak kell lennem, tudatosan figyelmeztetgetni magamat, hogy vigyázz, 75 éves vagy, nem úgy észleled, fogod és dolgozod fel az információkat, mint anno. Ifjoncként átszaladni az úton? Kénytelen vagyok belátni, hogy hiába futottam még tavaly is terepmaratont, fürgeségem, ügyességem már a múlté. Még ha fenn is tudom tartani a fitt nyugdíjas imázsát, az a kép elsősorban másoknak szól, jómagam felé kritikus önismeretre van szükség, és ez a baleset görbe tükröt tartott elém. Nyilván számít az is, hogy mivel jó kondíciót hajszoló sportemberként főképp fekvőbringával járok (május elején az idei 6000 kilométernél), állandó, magasabb szintű rutinom két keréken van, nem pedig két lábon – ezt is figyelembe kell venni egy-egy adott helyzetben. Miként azt is, hogy hiába autógépész-mérnök, szakújságíró valaki, több földrész sok országában szerzett közlekedési tapasztalattal, hiába láttam valóságos töréstesztet, és döbbentem rá elborzadva, milyen nagy sebesség lehet egy adott helyzetben 50 km/óra, hiába vettem részt megannyi biztonságtechnikai bemutatón és kísérletben, attól még könnyen elnézhetek egy elemi egyszerűségű szituációt. Egy felém közeledő gépjármű távolságát és sebességét nem könnyű felbecsülni, elég nagy a hiba lehetősége, és mint az eredmény mutatja, apró félresaccolásnak is lehet nagyon súlyos következménye. Lehet, hogy szakemberként túlzott biztonságérzetbe ringattam magam, mintha azt hinném, hogy efféle ballépés csak másokkal fordulhat elő, de velem aztán nem. Most már jobban tudom. Még egy fontos szempont: bármennyire igaz, hogy a legvédtelenebb közlekedő a gyalogos, azért okozhat jelentős, nagyon drágán kijavítható sérüléseket egy autónak. Milyen jó, hogy a mindenféle pénzügyeinket kézben tartó feleségem idejekorán gondoskodott felelősségbiztosításról, amely meg téríti a járműtulajdonos kárát. Enélkül a testi sérüléseken túlmenően is nagyon kellemetlen helyzetbe kerülhettem volna. Ha csak annyi haszna volt a balesetemnek, hogy hatására valaki eltűnődik egy kicsit: nem közlekedik-e alkalomadtán ő is kissé túl magabiztosan, az aktuális képességeit túlbecsülve, és ezáltal elkerül valami bajt, akkor már elmondhatom, hogy sikerült utólag értelmet adni balszerencsémnek. Biztonságos közlekedést kívánok mindenkinek!

Mint köztudott, a Volkswagen idén gyári csapattal tér vissza a Pikes Peak hegyi versenyre, ahol az I.D. R Pikes Peak nevű elektromos prototípussal próbálnak meg rekordot dönteni és megszerezni az első helyet. A visszatérés tiszteletére restaurálták a legutóbbi Pikes Peak versenyautójukat, az 1987-es kettes Golfot, amelynek az a különlegessége, hogy két 1,8 literes turbómotor hajtja, amelyek az akkori Golf GTI-ből származtak. Annak idején 652 lóerő volt a kocsi összteljesítménye, de a felújítás során 500-ra állították be, ami szintén nem kevés az 1020 kilós tömeget figyelembe véve. A motorok használatától függően a kocsi lehet első-, hátsó- és összkerék-meghajtású is. Annak idején ezt a különleges, részben alumínium karosszériás, elöl-hátul pillanatok alatt szétszerelhető Golfot hat hónap alatt fejlesztették ki, a pilóta Jochi Klent volt. Az autó az 1987-es verseny edzésein annak ellenére futotta meg a negyedik legjobb időt, hogy a kettőből csak az egyik motorját használta.   Aztán a versenyen a második helyen állt a részidők alapján Klent, de sajnos a cél előtt nem sokkal fel kellett adnia a futamot, mert a Golf váltóhiba miatt megállt alatta. Egyébként nem árt tudni, hogy a 21 kilométeres, 156 kanyart tartalmazó pálya akkor még teljesen murvás volt, ma már leaszfaltozták.

Az új BMW X5 egyik nap az északi sarkkör mentén, másnap pedig már a Zöld Pokolként emlegetett Nürburgring aszfaltcsíkján bizonyítja tehetségét. A bajor prémiumgyártó új SAV (Sports Activity Vehicle) modelljének előszériás példányait szokatlanul intenzív, rendkívül összetett és példátlanul megterhelő tesztelési programsorozatnak vetik alá a márka fejlesztőmérnökei, hogy a szegmens megalapítójának negyedik nemzedéke megbízhatóság, teljesítmény és sokoldalúság terén is tovább írja a modell legendás sikertörténetét. Az új BMW X5 prototípusainak a bolygó összes éghajlati övében és terepén helyt kell állniuk, így minden szenzor, mérnök és tesztpilóta figyelme a vadonatúj tervezésű kerékfelfüggesztési technológia tökéletesítésére koncentrál. Miként a BMW első összkerékhajtású modellje már a kanyargós országutak és a végtelenbe nyúló autópályák első méterein lebilincselte a vezetés szerelmeseit, a BMW X5 első nemzedéke úgy hívta életre immáron közel két évtizede a teljesen új SAV (Sports Activity Vehicle) járműkategóriát. A sorozatgyártás előtt álló negyedik generáció minden korábbinál erőteljesebb hangsúlyt fektet a modell átfogó sokoldalúságára, amelyben a BMW X modellcsaládban első ízben bemutatkozó és a kategóriában gyakorlatilag egyedülálló kerékfelfüggesztési- és futómű-technológia főszerepet játszik. Az új BMW X5 vadonatúj „offroad” csomagja például a legmagasabb szintű közúti menetkomfort és a járatlan utakhoz gombnyomásra alkalmazkodó járműbeállítás magával ragadó kombinációjával kecsegtet. Legyen szó akár hóról, homokról, sziklás talajról vagy murváról, az új BMW X5 mindegyik felületre kiváló hajtáslánc- és futómű-beállításokat kínál. A negyedik nemzedékébe lévő SAV (Sports Activity Vehicle) modell prototípusai az északi sarkkörtől mindössze 56 kilométerre délen elterülő Arjeplog környékén, Dél-Afrika kavicsos útjain és az Egyesült Államok sivatagjaiban is bizonyítják gyorsulási, irányíthatósági és fékezési kiválóságukat, a fagyos hidegben és a perzselő forróságban egyaránt. Az új BMW X5-nek az extrém száraz hegyi szakaszokkal, a trópusi páratartalommal és a sáros vízátfolyásokkal is meg kell küzdenie, miután a modell páratlan karakterét a BMW Group dél-franciaországi tesztközpontjában, az egyesült államokbeli Talladega város nagysebességű versenypályáján és a németországi Nürburgring aszfaltcsíkján is vallatóra fogták már a tervezőmérnökök. A hónapok óta tartó, jelenleg is zajló tesztelés során felhalmozott információk egyértelműen igazolják, hogy az új BMW X5 agilitás, precizitás, kezelhetőség és menetkomfort szempontjából a lehető legmagasabb szintű elvárásoknak is maradéktalanul megfelel, mindenekelőtt a BMW M Professional adaptív futómű és a most először elérhető aktív hátsókerék-kormányzás (Integral Active Steering) innovációjának köszönhetően.  

A Magyar Biztosítási Alkuszok Szövetsége (MABIASZ) hagyományos éves konferenciáján idén a szövetség által újonnan alapított Magyar Biztosítási Terméknagydíjjal értékelte a biztosítók munkáját. A szövetség tagsága, független biztosításközvetítőként, teljes rálátással rendelkezik a hazai biztosítási piacra, így hitelesen tudják közvetíteni az ügyfelek visszajelzéseit az adott termékek vonatkozásában. Az egyes kategóriákban a szolgáltatási ár/érték arány, az adott társaság kárrendezési minősége, illetve ügyviteli folyamatai alapján értékelik a termékeket. A Generali Biztosítót a casco, valamint a kisvállalkozói vagyon- és felelősségbiztosítás kategóriában a legjobbnak ítélték a szövetség tagjai, míg a lakásbiztosítások és a szolgáltatásfinanszírozó egészségbiztosítások terén ezüst minősítést ért el a társaság. A Generali Biztosító Felügyelőbizottságának elnökét, Dr .Pálvölgyi Mátyást Életműdíjjal tüntette ki a szövetség, elismerésül a biztosítási szakma érdekében végzett kimagasló munkájáért. - Kimagasló szakmaiság, teljes körű ügyfél és partnerkiszolgálás, kiemelkedő partneri együttműködés: hiszem, hogy ezek a tényezők játszottak kulcs szerepet idén is a vállalatunknak szóló elismerésekben. Továbbá az a szemlélet, hogy nemcsak a jelen piaci helyzeteire fókuszálunk, hanem a jövő lehetőségeit is folyamatosan kutatjuk, alkusz partnereinkkel együtt gondolkodva olyan megoldásokon, amelyek az ügyfelek magas szintű kiszolgálásán túl a fenntartható üzleti fejlődést is biztosítják – mondta el a díj kapcsán Ilics László, a Generali Biztosító biztosítási üzletmenetért felelős vezérigazgató-helyettese.