Mennyire munkaautó a kocsid? Szinte teljesen. Szerencsés vagyok, mert viszonylag közel lakom a munkahelyemhez. De abból a szempontból meg nem, hogy tömegközlekedéssel sokkal lassabban és bonyolultabban tudnám megközelíteni, mint kocsival. Úgyhogy az autó számomra a hétköznapok elengedhetetlen tartozéka. Leginkább arra szolgál, hogy reggelente viszem a gyerekeket az iskolába, délután meg intézem a dolgaimat, és jövök dolgozni. Este pedig vissza. Autó nélkül mindez nem férne bele egy napomba. Ebben az értelemben munkaeszköz. Szoktál telefonálni, ügyet intézni menet közben? Persze, de nem vagyok az az állandóan telefonáló típus. Gyakran jólesik csendben ülni és csak vezetni. Amikor dogozni megyek – ahogy most is éppen -, egyedül ülök a kocsiban, csend van körülöttem. Most nyugodtabb körülmények között tudunk beszélni, mintha mondjuk vinném haza az iskolából a gyerekeket. Ha ott ülnének a hátsó ülésen, biztosan beleszólnának a beszélgetésbe. Kihangosítót  használsz, vagy néha azért kézbe veszed a mobilodat? Nem kockáztatok, mindig kihangosítót használok. Ezt nem csak az interjú kedvéért mondom, ez 100 százalékig így van. Soha nem emelek fel telefont autóban ülve. Mindenkinek azt tanácsolom: tessék kihangosítót használni! Egyszerűen megőrülök attól, amikor látom, hogy a sofőr egyik kezében ott a telefon, a másikban cigaretta. És nem tudom, mivel fogja a kormányt! Na, tessék, ebben a pillanatban ment el egy teherautó mellettem, a sofőr ebben is telefonált. Pedig meddig tart egy kihangosítót bekapcsolni, behangolni? Ma már az a kivétel, ha valaki ezt nem tudja technikailag megoldani. Manapság átlagosan két mobiltelefon jut mindenkire, akkor nehogy már ezen múljon! Egy szimpla kihangosító tényleg életeket ment. Hány kocsitok van a családban? Kettő. A családi autó egy Audi Q7, az enyém pedig egy Mercedes-Benz C-osztály Coupé. A nagy autóval a férjem jár. Azt használjuk, ha külföldre vagy akár hosszabb vidéki utakra megyünk. Különösen, ha a két gyerek is jön, és még cuccolni is kell. Dolgozni viszont mindig a Mercedesszel járok. Az Audit legfeljebb akkor használom, ha a kocsim szervizben van.  Az előbb egyébként azért volt foglalt a telefonom, mert a férjemmel egyeztettünk. Ma ő ment az iskolába a gyerekekért az Audival, hiszen én perceken belül benn leszek a munkahelyemen. Ha ilyen napokon van szakkör vagy különóra, akkor a férjem oldja meg a szállítást. Mennyire rendezted be női autónak a Mercedest? Női autó? Hát, nem mondanám. A táskám van itt, egy víz, telefon, kulcsok. Szoktam ülni „női” autókban, azokhoz képest ez messze nem az. Nemrég készítettem interjút Győrfi Pállal, az Országos Mentőszolgálat szóvivőjével. Ő egy komplett életmentő felszerelést hord magával a kocsijában. Tótka Sándor kajakozó világbajnok pedig az autója tetején viszi a kajakját, és a kocsiban öltözik át versenyek előtt. Te nem tartasz benne „vészhelyzetre” ruhát, sminket, ételt, vagy bármit, amire hirtelen szükséged lehet? Ennyire azért nem haszonjármű a kocsim. Nincsenek benne különleges dolgok. Se ruha, se sminkkészlet. Víz mindig van nálam. Étel leginkább csak akkor, ha tudom, hogy a gyerekeknek muszáj bekapniuk valamit napközben. Nem igazán szeretem, ha a kocsiban esznek, de nem mindig tiltom meg. Akkor szokott még nálam lenni étel, ha edzeni megyek, és a gyerekeket előtte elviszem az iskolába. Útközben megeszem egy gyors reggelit, amit lehetőleg nem kenek szét az autóban. Ilyesmi előfordul, de nem élek az autóban. A férjem Audijában viszont nincs evés! A jelszó: tessék mindenre vigyázni! Szerintem ez jogos. Persze ezt is felülírja, ha mondjuk 6-8 órát autózunk egyhuzamban.  Mindenhová kocsival jársz? A privát szférádat véded-e azzal, hogy autóval közlekedsz? Nincs bennem ilyen megfontolás, gyakorlatias vagyok. Budán lakunk, az iskola, a munkahely, napi ügyek, bevásárlás, bank - ezek kocsival elérhető közelségben találhatóak.  Nem kell átmennem egyetlen hídon sem, úgyhogy ezeket a távolságokat biztos, hogy kocsival teszem meg. Ha viszont a belvárosba megyünk a gyerekekkel – mondjuk az Állatkertbe vagy a Fővárosi Nagycirkuszba - akkor inkább a tömegközlekedést választom. Budapest központi részein és a kiemelt helyeken ugyanis lehetetlen parkolni. Ilyenkor autóval elmegyünk valameddig, mondjuk Kelenföldig, lerakjuk a kocsit, és metrózunk a célpontig. Fodrászhoz taxival járok, mert ott is képtelenség parkolni. Nagyon egyszerű megfontolások vezérelnek ilyen esetekben. Végiggondolom, hogy ha kocsival mennék, ott mi várna rám, hol lesz hely, mennyi ideig fogok körözni. Ha nem jó helyen állok, mennyire büntetnek meg. Ilyenkor inkább beülök egy taxiba. Ott vagyok öt perc alatt, 2 ezer forint, de legalább tudom, hogy az ajtó előtt tesz le. Egyszóval próbálom racionálisan tervezni a napi utazásaimat. Milyen típusú vezetőnek tartod magad? Azt gondolom, reálisan meg tudom ítélni: szerintem közepes sofőrnek gondolom magam. Nem azért, mert nő vagyok, hanem mert ismerem a képességeimet. Tisztában vagyok azzal, hogy nálam sokkal jobban vezetnek emberek. Ennyi idősen ezen már nem is tudok javítani. Ami biztos: igyekszem a legnagyobb biztonsággal vezetni, odafigyelni mindenre. Nem lépem át a sebességhatárt, nem szoktam száguldozni. Főleg nem, amikor a gyerekek is a kocsiban ülnek. Budapesten belül közlekedek a legtöbbet, alkalom sem lenne rá, meg nincs is értelme. Összességében udvarias vezető vagyok. Felmérve a helyzetet, inkább el szoktam engedni a többieket. Nem gyorsítok rá direkt, hogy ne férjen be a másik. Viszont én sem szeretem a szemtelen sofőröket, akik a dugóban - mondjuk a Szilágyi Erzsébet fasornál, párhuzamos közlekedésnél - elzúgnak a sor mellett és a lámpánál előrepofátlankodnak mondjuk egy 5-ös BMW-vel. Ennek ellenére nem szoktam mutogatni vagy ordítozni, amit más sofőrök ilyen esetekben simán megtesznek. Szeretsz vezetni, vagy csak rákényszerülsz? Így nyugiban, a városon belül szívesen autózom. Hosszabb utakra azonban nemigen vállalkozom. Ha elmegyünk Szigetvárra, Pécsre, ahonnan a férjemmel származunk, az autópályán jellemzően ő vezet. Nagyon ritka, hogy a városon kívül a volánhoz kell ülnöm. Abban nincs is nagyon rutinom. Eleve a helyzet, hogy ha a családdal vagy a férjemmel megyünk, fel sem merül, hogy én üljek a vezető ülésbe. Ő elképesztően jó sofőr. Mindegy neki, mit és hol vezet. Nagy a rutinja, és kiváló érzéke van hozzá. Azt szokta mondani, hogy csukott szemmel, fél kézzel is jobban elvezhetne bármit, mint én. És ez igaz. Úgyhogy nekem nem jutna eszembe átülni, hacsak ő nem kéri. De ez is viszonylag ritka. Az alapszabály, hogy ha esetleg megiszik egy pohár bort, akkor már nem ül a volán mögé. Ilyenkor én vagyok a tuti sofőr. Ha baráti társasággal elmegyünk Villányba, akkor már mindenki tudja előre, visszafelé rám lehet számítani, mert én egyáltalán nem iszom alkoholt. Amikor a mostani kocsidat választottad, tudatosan döntöttél márka és modell mellett, vagy az élet hozta így? Ennél az autónál ez kicsit komplikált sztori. Az első Mercim egy B-osztály volt. Azt kifejezetten azzal a céllal választottam, hogy „női” autó legyen, amivel a gyerekeket majd oviba, ide-oda lehet cipelni. Vagyis második autó legyen a családi nagy autó mellé. Akkoriban több rendezvényt is vezettem a Mercedesnek, és szinte adta magát a választás.  Nyilván jobban is megismertem a Mercedeseket. Nem sokkal később mutatták be a CLA-t, ami akkor óriási áttörésnek számított. Nagyon megtetszett, könnyű volt mellette dönteni. Bár ennek a szakmai együttműködésnek köszönhetően választottam a márkát, később már fel sem merült, hogy más is szóba jöhet. Utána pedig – azt mondanám, szinte véletlenül – szembejött a mostani autóm, a Mercedes C-osztály Coupé. Stílusában hasonló, de ez azért sokkal komolyabb gép, mint a CLA volt. Ráadásul nagyon jó kondíciókkal tudtam átülni ebbe. Ez már érzelmi döntés volt, nem gyakorlatias megfontolások vezettek.   Mi tetszik benne a legjobban? Imádom, hogy az automata autóban mindent a kormány mellett oldasz meg. Ez a Mercedes óriási találmánya. Szerintem zseniális. Mentett-e meg már a kocsi téged közlekedési szituációban? Ha lett volna ilyen, akkor beugrana. Persze lehet, hogy volt eset, amikor karamboltól mentettek meg a kocsim biztonsági berendezései, de én magam nem is érzékeltem. Annyi biztos, hogy óriásiak az új találmányok, a különböző beépített térfigyelő rendszerek. Rettentően sokat segít az első és a hátsó kamera. Nagyra értékelem, hogy magától fékez az autó, ha kritikus közlekedési szituációba kerülsz. Előre figyelmeztet: ha ezt a sebességet tartod, nekimész az előtted haladónak. Nekem ezek a technikai megoldások kifejezett biztonságérzetet adnak vezetés közben.  Van-e kedvenc színed? Nincs kifejezetten. Inkább azt mondanám, hogy az autó karakteréből kiindulva elképzelem, milyen szín állna neki jól. A B Mercim például fehér volt. Lila vagy rózsaszín kocsit biztosan nem kérnék. Az autó nálam szürke vagy fekete. A mostani is szürke: nagyon jól áll neki a felnikkel. Beleszerettem a látványba. Az ember meglát egy autót, és elképzeli maga előtt, hogyan rakná össze. Óriási élmény, amikor új kocsit választasz, és te döntöd el, milyen legyen. A Q7-et úgy raktuk össze a férjemmel, hogy láttunk egy bemutató modellt, és elképzeltük, mi állna a legjobban ennek a kocsinak. Így választottunk felnit, belsőt és tartozékokat. Persze előbb el kellett döntenünk, hogy mi az, ami a pénzünkbe belefér. Vissza tudod idézni, hogy a családodban mi volt az első autó? Hát hogyne! Piros Skoda 100-as volt a családi autó. Talán 4 éves lehettem, amikor anyuék meg tudták venni. A hetvenes években ez nem volt egyszerű, sorban állt az ország. Óriási dolog volt, hogy nekünk egyáltalán kocsink lett. Nyilván se légzsák, se biztonsági öv. A mai gyerekek azt se tudják, miről beszélünk. Az első közös autónk a férjemmel egy kettes VW Golf volt, azzal költöztünk Pestre. Aztán jött egy 100-as Audi - nagy piros hajó, amit imádtunk, utána pedig egy kicsi Audi A3. Ezt követően 8-10 évig jártunk Volvóval egy együttműködés révén. Azóta pedig Mercik sorban egymás után. Mennyire izgatják a fantáziádat a hibrid és az elektromos kocsik? Nem utasítanám vissza. Megfog a relatív környezetkímélő jellege. Tudom, hogy erről nagy a vita, hosszasan nem érdemes belemenni. Úgy gondolom, hogy ez a technika még nem a leghatékonyabb. Szerintem, amit nyersz a réven, azt kifizeted a vámon. De harmadik autónak egy Teslát simán beállítanék a garázsba. Azokra a kicsi távokra, amelyeken én a városban közlekedem, ideális lenne.  

A MABISZ évtizedek óta elkötelezett a pénzügyi tudatosság erősítése iránt, amiben a digitalizációnak is jelentős szerep jutott – emelte ki a csütörtöki konferencián Pandurics Anett, a MABISZ elnöke. A TKM, a Díjnavigátor valamint a szövetségnek a mai nappal megújult honlapja is azt mutatják, hogy a digitalizáció évtizedek óta jelen van a szektorban, csak korábban az online összehasonlítást nem hívtuk insurtech-megoldásnak – emlékeztetett rá Pandurics Anett. Új fejezetet jelent ebben a folyamatban a MABISZ januárban induló E-kárbejelentő applikációja. Az alkalmazáson a szövetség a gépjármű piacon érintett tagbiztosítóival közösen azon dolgozik, hogy az eddigi papíralapú nyomtatvány, a „kék-sárga” néven ismert baleseti bejelentő mellett lehetőség legyen az egyszerűbb, gyorsabb ügyintézésre. Az új digitális megoldás összhangban áll az MNB biztosítókra vonatkozó 10 éves jövőképével is, utalt rá Pandurics Anett, aki szerint bár egyes biztosítók már most is lehetőséget adnak ügyfeleiknek digitális kárbejelentő csatorna igénybevételére, ezek azonban nem egységesek. A forgalomban lévő gépjárművek száma hazánkban a 2000-es évek óta folyamatosan, 2013 óta pedig gyorsulva növekszik. A közúti balesetek száma a megnövekedett közúti forgalom nyomán 2013 óta enyhén emelkedik, ami a biztosítókhoz bejelentett kgfb-károk számában, és az egy kárra jutó kárfelhasználásban is megfigyelhető – ismertette a MABISZ elnöke. A januárban induló online applikáció gyorsabb és átláthatóbb kárbejelentési folyamatot tesz majd lehetővé a károsultaknak. Az alkalmazás egy könnyen használható szerkesztő modult is tartalmaz, melynek segítségével a felhasználók könnyen és jól feldolgozhatóan készíthetik el a baleseti ábrát. A baleset típusának kiválasztása és a lokáció GPS-es meghatározása szintén hozzájárul a gyors és egyszerű adatfelvételhez. A bejelentés során a rendszer e-mailben is küld egy értesítést minden érintettnek, mellékelve a kitöltött pdf formátumú kárbejelentőt. Az érintett biztosítók ezután belső folyamataiknak megfelelően felveszik a kapcsolatot a bejelentőkkel, illetve tájékoztatják az ügyfelet, hogy megérkezett a bejelentés. Az ügyfelek, különösen a fiatalabb generáció részéről is elvárás, hogy a biztosítók digitalizáljanak. Egy idei, 8000 fős globális felmérés szerint a 18-34 évesek mintegy 62%-a kifejezetten örülne, ha személyre szabottabb szolgáltatást és árazást nyújtanának a biztosítók, amihez közösségi médiában is használt adataikat, illetve IoT adataikat is rendelkezésre bocsátanák. Mint a konferencián elhangzott, a szövetség 2014 óta aktív edukációs kampányt folytat a nyugdíj-, élet-, otthon-, és balesetbiztosítások területén, 2016-ban integrált kampányt indított a nyugdíjbiztosítások népszerűsítésére, továbbá folyamatosan aktualizált fogyasztóvédelmi tartalmakat tesz közzé honlapján. Évek óta fontos feladatának tekinti a MABISZ a fiatalok bevonását, elérését, valamint a biztosítás népszerűsítését is. Ezt a célt szolgálja a 2017-ben először megrendezett Biztonság Hete programsorozat, ami különböző helyszíneken egységes tematika alapján, játékos formában igyekszik közelebb hozni az iskolás korosztályokhoz a biztonság témáját. A MABISZ a Századvéggel közösen dolgozta ki idén a Biztosítási Bizalmi Indexet (BIBIX), amely a lakosság biztosítókba vetett bizalmát és a szolgáltatásaikkal kapcsolatos elégedettségét vizsgálja, kérdőíves kutatás alapján. Az index értéke a 2015-ös 44,6-ról idén 52,4-re emelkedett.  

A B 117-es úton szombaton délelőtt a magyar nő által vezetett autó egy kanyarban áttért a szembe levő sávba és érintőlegesen ütközött egy másik autóval, amelyet egy 47 éves osztrák nő vezetett. A balesetben mindkét sofőr megsérült, kórházba vitték őket. A sérülések súlyosságáról egyelőre nincs információ – fűzi a hírhez az osztrák közszolgálati televízió és rádió honlapja.