Az iskolákat és óvodákat járva jött az ötlet, hogy legyen egy fotópályázat ahova Ti küldhettek nekünk közlekedéssel kapcsolatos képeket. Íme!Fotópályázat!Várunk bringázós, autóban alvós, matchboxozós, sétálva fagyizós, kézenfogva menős, zebrán átkelős, piros lámpánál megállós, bevásárlókocsit tolós, görkorizós, rollerezős, plüss kisbusszal pózolós képeket, bármit, ami a „Közlekedj okosan!” fotópályázat témájához kapcsolódik és szeretnétek megosztani velünk.>>> NEVEZÉS ITT! Közlekedik a család 5. online forduló:A vetélkedő 5. fordulójának kérdésére az alábbi meserészletben találjátok meg a választ. Részlet a meséből:TÓBIÁS BICIKLIZIKTóbiás, a kutyakölyök nagyon szerette a barátait. Szeretett velük játszani, szeretett velük szaladgálni, szeretett velük beszélgetni, és azt is nagyon szerette, mikor csak ültek a tóparton, és csendben nézegették, milyen formájúak a felhők az égen. Tóbiásnak két barátja is volt: Egon, a béka és Léna, az egérke. Egonnal már óvodás koruk óta ismerték egymást, Léna pedig nem olyan régen költözött a Városba a családjával, és azóta ugyanabban az utcában laknak, mint Tóbiásék, a Tulipán utcában. Szóval, így voltak ők hárman az elválaszthatatlan jóbarátok: Tóbiás, a kutyakölyök, Egon, a béka, és Léna, az egérke.Tóbiás ezen a szép napon éppen azt tervezte, hogy elmegy a parkba biciklizni a barátaival. Odasettenkedett Édesanyjához, aki éppen a konyhában mosogatta az edényeket:- Édesanyám! Olyan szép idő van, süt a nap, kék az ég! Ez a délután pont arra való, hogy biciklizzek egy nagyot Egonnal és Lénával a parkban!Édesanyja mosolyogva nézett Tóbiásra:- Rendben van, Kölyköcském! Elmehetsz biciklizni a barátaiddal, ha…- Ha…? – kérdezte Tóbiás gyanakodva, mert tudta, hogy nem mindig végződnek jól azok a mondatok, amik úgy kezdődnek, hogy „ha”.- Ha elpakoltátok a szoba közepéről azt a rengeted építőkockát, amivel délelőtt játszottatok.- De azt nem is én pakoltam szét, hanem Balambér! – vakkantott sértődötten Tóbiás. Balambér Tóbiás kisöccse volt. Az már igaz, hogy Tóbiás is elég kicsike kölyökkutya volt, de Balambér még nála is kisebb. És Balambér még óvodás volt – Tóbiás pedig már iskolába járt.  Balambér nagyon szeretett játszani az építőkockákkal – és nagyon nem szerette elpakolni őket.- Tóbiás… - mondta az Édesanyja – Te is játszottál az építőkockákkal. Legyél példamutató nagy testvér, és segíts Balambérnak a pakolásban.- Nem bánom, segítek… - mormogta az orra alá Tóbiás, és már futott is rendet rakni. Szerencsére Balambér, a kisöccse, éppen a délutáni alvással volt elfoglalva, így sokkal könnyebben ment a pakolás. Mert Balambér – ha ébren van - úgy szokott segíteni, hogy azokat az építőkockákat, amiket Tóbiás szépen visszatett a dobozba, azt Balambér újra előszedte, és katonás rendben felsorakoztatta a szőnyegen. Tóbiás gyorsan bedobálta a kockákat a dobozba, feltette a polcra a mesekönyveket, és visszatolta a helyére a kisautókat – nehogy Édesapa hasra essen bennük…- Édesanyám! Készen vagyok! Most már mehetek? – csóválta a farkát izgatottan Tóbiás.- Mehetsz, Kölyköcském! De ne feledd, csak a bicikliúton menj, és a zebránál mindig szállj le a bicikliről! És lassan menj! És vigyázz magadra! – intette Tóbiást az Édesanyja, de Tóbiás már futott is ki a kertbe, felpattant kis zöld biciklijére, és száguldott a park felé, ahol már várták a barátai: Egon, a béka, és Léna, az egérke.Az Tulipán utcában, ahol Tóbiásék laktak, szerencsére éppen volt bicikliút, Tóbiás tehát biztonságosan kerekezhetett. A Tulipán utca után a Szamóca tér következett, itt azonban már nem folytatódott a bicikliút, itt csak járda volt, amin a gyalogosok közlekedtek. Tóbiás jól emlékezett arra, mit tanított neki az Édesanyja: „A járdán nem szabad biciklizni! Ha véget ér a bicikliút, és kiérsz a Szamóca térre, mindig szállj le szépen a biciklidről, Kölyköcském. A járdán csak tolni szabad a biciklit!.” Tóbiás szépen le is szállt a bicikliről a Szamóca tér sarkán, ahogy Édesanyjától hallotta. Voltaképpen Tóbiás igencsak szófogadó kutyakölyök volt. A Szamóca tér közepén, egy padon ott ült már Egon és Léna. Biciklijüket a padnak támasztották, és Tóbiást várták. Tóbiás már messziről integetett feléjük:- Szervusztok barátaim! Jövök már, jövök már!Ám ebben a pillanatban valami villámgyorsan elsuhant Tóbiás mellett, aki ijedtében majdnem elesett – biciklistől-mindenestől. Roland volt az, a rókafiú, vadonatúj tűzvörös biciklijén.>>> Megérkezett játékos feladványokat tartalmazó füzetünk is! Rendeld meg kedvezményesen! <<<