John Godfrey Parry-Thomas 1884 áprilisában született Wrexhamben, Wales-ben. Mivel már gyerekkorában komolyan kezdett érdeklődni a gépészet és a mérnöki világ iránt, 1902-től a londoni City & Guilds Engineering főiskolára járt, ahol barátságot kötött későbbi üzlettársával Ken Thomsonnal.Parry-Thomas 1917-től a Leyland Motors vállalat főmérnöke lett, ahol a feladata volt, hogy a cég addigi, sokak által elérhető, megfizethető autói mellett létrehozzon egy olyan luxusgépjárművet, amely fel tudja venni a versenyt a Rolls Royce termékeivel. Sikerrel jártak, mind minőségben, mind pedig árban (2700 font) is jól teljesített a Leyland Eight, mely 1921-től piaci forgalomba is került. Ekkor 8 autót gyártottak, Parry-Thomas mindegyiket tesztelte átadás előtt. Alaposan meg is hajtotta azokat egészen 100 mérföld per óráig, amikor a szárazföldi sebességrekord 124 mph volt.Egyik alkalommal, mikor Brooklandsben versenyeztette a Leyland Eight-et annyira ráérzett a sebesség ízére, hogy kilépett a vállalattól és belekezdett a hivatásos autóversenyzésbe. Beceneve is versenyzésére utal: a Vakmerő. Kiválása után is erős maradt a céggel a kapcsolata, alvázakat és egyéb alkatrészeket is kapott a versenyzéshez. Beköltözött egy bungalowba, közel a Brooklands-i versenypályához. Parry-Thomas egyik versenyautóját szereliEbben az időben sok híres versenyző is volt ezen a tájon, többek között Zborowski gróf, aki Monzában veszítette el életét 1924-ben. Parry-Thomas tőle vásárolt meg a Chitty Bang Bang (Higham Special) versenyautó parkjából egyet, mely már abban az állapotában is potenciális „sebesség-döntő” autó volt.A Higham Special motorjának műszaki adatai:gyártmány: (American) Liberty L-12típus: V12 hengerű, repülőgép motorfurat: 5 inch (127 mm)löket: 7 inch (178 mm)lökettérfogat: 1650 inch3 (27059 cm3)száraz tömeg: 845 lb (383 kg)vezérlés: hengerenként 1-1 szívó és kipufogó szelep, melyet hengersoronként egy felső vezérműtengely működtetetta motor dugattyúját Parry-Thomas terveztehűtőrendszer: folyadékhűtésteljesítmény: 449 hp (335 kW) 2000-es fordulatonliterteljesítmény: 0,27 bhp /inch3 (12,4 kW/dm3)tömegteljesítmény: 0,53 bhp / lb (0,87 kW/kg)A motor 4, illetve 6 hengerű modulokból állt, melyeket egy vagy két sorban használtak. Tekercses gyújtást alkalmaztak hasonlóan az akkori autókhoz, mivel az amerikai cégek nem tudtak elég jó minőségű mágnesgyújtást gyártani. A hengerek szöge 45° szemben a megszokott 60°-kal. Ettől a motor keskenyebb lett, kisebb keresztmetszetű és könnyebben szerelhető. A motor tömeg/teljesítmény aránya messze felülmúlta a korabeli értékeket. A tervezők végül turbófeltöltőt is szereltek rá megnövelve ezzel a teljesítményt.A rekordkísérlet helyszínéül a Dél-Wales-i Pendine mellett húzódú, 11 km hosszúságú tengerparti homokot választotta. Malcom Campbell is itt állította fel sebességrekordjait. (A partszakasz ma védett katonai övezet, de egy-egy versenyre engedélyezik használatát, itt rendezik például 2015. júliusában a "Pendine Sands Vintage Hot Rod Races"-t.)Akkor, 1925 októberében a rossz időjárási viszonyok miatt nem volt lehetősége megdönteni az aktuális rekordot, közben értesítést kapott miszerint Henry Seagrave 152,33 mph-val új rekordot állította be. 1926-ban a Shell olajtársaság támogatásával újra Pendine-be került a „Babs” és sikerült 169,30 mph-ás új rekordot felállítania. Rákövetkező nap már sikerült 170 mérföld fölé emelnie a sebességet. Sir Malcolm Campbell az elsők között volt, aki gratulált neki az elért sikerért és kapva a lelkesedésen Campbell is felkészített egy autót, mellyel 1927 januárjában beállította a 174,883 mérföldes sebességrekordot.1926 kétségtelenül Parry Thomas legjobb éve volt. Számtalan megnyert verseny, 2 hivatalos földi, és 8 egyéb sebességrekord. 5 hónapon belül 12 sikeres sebességrekord.Perry-Thomas a Pendine-i homokparton 1926-ban, rekorddöntésre készülveMég arra is jutott ideje, hogy 1927 februárjában baráti segítséget nyújtson Campbellnek a „Blue Bird” felkészítésében. Parry-Thomas tudta, hogy Henry Seagrave Floridában megpróbálja elérni majd a 200 mérföldet, ezért 1927. március 3-án a Shell és a Dunlop támogatásával visszament Pendinebe. Nem érezte jól magát, influenzás volt, de a szokásos előkészületek után kiment a kocsival a partra. Nagy sebességnél a kocsi megcsúszott és többször is megpördült a tengelye körül majd a tengerrel szemben állt meg. Szörnyű volt a látvány azok számára, akik elsőként értek a roncshoz.Parry-Thomas még mindig benne volt félig lefejezve és megégve. A kocsi kigyulladt és ketten csak úgy tudták kihúzni őt a roncsok közül, hogy el kellett törniük mindkét lábát. A halott-kém baleset általi halált állapított meg. Halálát, ez terjedt el a köztudatban, az elszakadt hajtólánc okozta. A fényképek viszont azt mutatták, hogy a lánc épen maradt, a kocsi megpördülését valószínű, hogy defekt okozta. Godfrey Parry-Thomast a Surrey-i Byfleetben, a Szent Mária temetőben helyezték végső nyugalomra. „Babs” roncsait pedig a tengerparton, a baleset helyszínén mélyen a homokba temették.Itt véget is érhetne a történet, azonban az autó története szerencsére nem így fejeződik be. Ehhez 42 évet kell a történelemben ugranunk!(folytatjuk)J. G. Parry-Thomas életéről, legendájáról számtalan írás található a neten, az autóversenyzés irodalmában könyvek sora emlékezik meg róla. Többnyire „egymásból” született írások ezek, melyek viszik magukkal és sokszorozzák a pontatlanságokat. Tiszta források közé tartozik a családi honlap (http://www.parry-thomas.co.uk) és a http://www.wrexham.gov.uk/english/heritage/babs.htm oldal, valamint William Alister Williams: The Encyclopedia of Wrexham, valamint Peter J. R. Holthusen: The Fastest Men on Earth. könyveA „bepillantást” összeállította:Dr. Nagyszokolyai IvánNagyszokolyai Márton