A nyomozás adatai szerint a kiskunfélegyházi lakos 2020. október 3-án eltulajdonított két katalizátort egy petőfiszállási tanya udvaráról. A portán álló autókból elektromos vágóeszköz segítségével távolította el az értékes alkatrészeket. Fotó: police.hu A férfi három nappal később egy gyár parkolóját nézte ki újabb zsákmányszerzés céljából. Először egy Volkswagenről, majd egy Opelről vágta le a katalizátort, azonban ezeket ellopni nem tudta, mert megzavarták, így a helyszínről értékek nélkül távozott. A nyomozók a férfit a térfigyelő kamerák felvételei alapján rövid időn belül beazonosították, és 2020. október 8-án reggel elfogták. Őt többrendbeli lopás, illetve lopás kísérlete miatt kihallgatását követően őrizetbe vették, és előterjesztést tettek letartóztatásának indítványozására. A Kiskunfélegyházi Rendőrkapitányság munkatársai vizsgálják, hogy a közelmúltban a környéken történt, hasonló jellegű bűncselekményekkel a gyanúsított személye összefüggésbe hozható-e.

Ma a crossoverek jelentik a Peugeot európai modellkínálatának a gerincét: a 2008, a 3008 és az 5008 nemcsak maradéktalanul fedik le a legfontosabb piaci szegmenseket, de a márka arculatának meghatározó elemei is. Ezzel nincs egyedül a világ legrégebben fennálló autómárkája: világszerte hódítanak a személyautók kényelmét és biztonságát a terepjáró sokoldalúságával és alkalmasságával párosító szabadidőjárművek, amelyek néhány évtized alatt emelkedtek az ismeretlenségből a reflektorfénybe. Nem tudunk olyan autógyártót mondani, aki mostanra ne lovagolta volna meg a divathullámot – annál kevesebben vannak ellenben, akik már akkor sikerrel kombinálták a két, egymásnak ellentmondó műfajt, amikor azt nem a trendek, hanem praktikus megfontolások diktálták. Habár a Peugeot soha nem állította magáról, hogy ő találta volna fel a szabadidőjárművek műfaját, a korai nyolcvanas években mégis egy olyan típussal bővítette palettáját, amely tagadhatatlanul ihletet forrásként szolgált a későbbi újítók számára. Nem ez volt persze az első alkalom, hogy a Peugeot függetlenedni kívánt a kijelölt utaktól. Noha a XX. század elején elég volt egy kiadós eső ahhoz, hogy szó szerint elmossa a különbséget az országút és a leküzdhetetlen terep között, az autógyártók nem voltak felkészülve a mostoha körülményekre. A Peugeot egy bizonyos Adolphe Kégresse találmányában remélte megtalálni a megoldást: a francia gépész II. Miklós orosz cár udvarában álmodta és valósította meg azt a szövetszalagos lánctalpat, amely „autófeletti” képességekkel ruházott fel bármely átlagos szedánt. A húszas években meg is építették kísérleti járművüket, ám végül letettek a technológia alkalmazásáról, mert az túlságosan nagy kompromisszumot követelt a mindennapi használatban. A vállalat mérnökei azonban nyitva tartották a szemüket, és a hetvenes években felfigyeltek egy kis francia vállalkozás meglepő újítására. Henry Dangel egy évtizeddel korábban a Mangouste sport- és versenyautó alkotójaként szerzett nevet magának, ám képzett gépész- és villamosmérnökként figyelme egyre inkább az összkerékhajtási rendszerek felé irányult. Dangel olcsó és egyszerű, mégis hatékony – és főleg rugalmasan adaptálható – konstrukciója elnyerte a Peugeot döntéshozóinak a tetszését. A két vállalat együttműködése 1976-ban, az akkor már kiforrott és igen népszerű Peugeot 504 átalakításával vette kezdetét. Ennek kombi változatából készítették el a világ egyik első önhordó karosszériás, emelt hasmagasságú, összkerékhajtású személygépkocsiját – vagyis szabadidőjárművét. Ha várnak még tíz évet, ma mindenki a Peugeot-t emlegetné a műfaj úttörőjeként, a Dangel-féle 4x4-es kombik (az 504, majd később a Peugeot 505) azonban jócskán megelőzték a korukat, koncepciójuk nem találkozott átütő érdeklődéssel. Így mindössze néhány ezer darab készült az autókból. Ezek kisebb részét motorsport-célokra rendelték meg (a Dangel készítette fel az Afrika- és Párizs-Dakar ralikon induló Peugeot versenyautókat), többségükben a harmadik világbeli francia külképviseletek és egyéb, tudományos és gazdasági érdekeltségek részére szállították (jóval elterjedtebbek voltak ugyanezen modellek összkerékhajtású pickup változatai). Itt arra használták őket, amire valók voltak, így mára kevés példányuk maradt fenn jó állapotban. A történet azonban ezzel nem ért véget – éppen ellenkezőleg. A Dangel kulcsszerepet játszott a 205 T16 rali versenyautó (és közúti homologizációs típusának) megvalósulásában, később pedig a márka haszonjárművei, illetve az azokra épülő családi és életmód-járművek (pl. lakóautók) számára fejlesztett összkerékhajtási rendszereket. Ennek talán legjobb példája a 2009-től gyártott Peugeot Partner 4x4. Szintén Dangel-innováció a Trek 2WD rendszer, amely megőrizte az emelt futómű előnyét, ám összkerékhajtás helyett az elsőkerék-hajtásba integrált, részlegesen önzáró differenciálművel gondoskodott arról, hogy poros, saras úton is célba érhessen az ügyfél. Az 504-es idején még szokatlan, emelt hasú kombi gondolata az ezredforduló környékén már magától értetődő volt Európában; a Peugeot pedig a legkisebb méretosztályban kamatoztatta ezen a téren szerzett, komoly tapasztalatát. A korai 1998-es tanulmányautó nyomán a 2000-es évek derekán megépült az emelt hasú Peugeot 206 Escapade kombi, majd néhány évvel később érkezett a hasonló szerepet betöltő 207 SW Outdoor. Létezett még Cross 207 és 307 Cross is, ám ezeket csak Kínában forgalmazták. Ekkor azonban már világszerte tombolt a szabadidőjármű-láz, a Peugeot pedig sikeres kooperációkkal – a Peugeot 4007 és 4008 típusokkal – készítette elő saját fejlesztésű modelljeinek érkezését. Így érkeztünk el a 2008, a 3008 és az 5008 által fémjelzett jelenbe. A kiváló helykihasználású buszlimuzinok génjeit is magukban hordozó kompakt és középkategóriás modellek, valamint a második generációjában járó városi crossover ismét úttörő szerepet vállalt az autóiparban. Részlegesen és teljesen villamosított hajtásláncaikkal az első között teremtik meg a környezetbarát, felelősségteljes szabadidőjárművek műfaját, amivel hosszú távon biztosíthatják ennek a praktikus és divatos kategóriának a fennmaradását. Kötelező gyakorlat A francia hadsereg a hatvanas évek végén úgy döntött, lecseréli több ezer könnyű terepjáróból álló járműparkját. A Peugeot kiváló benzin- és dízelüzemű hajtásláncai megfeleltek a katonai specifikációknak, ám a vállalat ekkor még nem rendelkezett 4x4-es kompetenciával, ezért a Daimlerrel közösen fogtak fejlesztésbe. Így született meg a Peugeot P4, a Mercedes G-osztály karosszériáját és futóművét a Peugeot erőforrásaival és sebességváltóival társító modell, amelyből elvileg civil változat is készült, azonban korlátozott közúti alkalmassága miatt nem mutatkozott rá érdemi kereslet. Illusztrációk: Peugeot        

Négy személyautó szenvedett ráfutásos balesetet a 3-as főút hatvani szakaszán, a Zagyva hídjának közelében. A műszaki mentést a város hivatásos tűzoltói végzik. A helyszínre mentőt is kértek. Az érintett útszakaszon forgalmi alakult ki.

Ahogy lenni szokott, a Sono története is két fiatal srác ötletével kezdődött. 2012-ben Jona és Laurin az olajipar – és így a közlekedés – környezetkárosításáról és fenntarthatatlanságáról beszélgetett telefonon. Szó szót, tett pedig tettet követett, így 2015 decemberére elkészült az első prototípus. Ekkor még inkább csak hobbi volt a projekt, de miután az autó tényleg megtette az első métereket, hamar belátták, hogy ez a jövőjük, így megszületett a Sono. Persze a valódi munka elkezdéséhez tőke kellett, ami hamar meg is lett. Közösségi finanszírozással több, mint 800.000 eurót gyűjtöttek, így elkezdhették első modelljük, a Sion prototípusának tervezését. Nem tétlenkedtek, 7 hónap múlva kész is volt az első, működőképes prototípus. A siker meghozta az eredményt, olyan vállalatokkal kötöttek azóta partnerséget, mint a Bosch vagy a Continental, de a Sion lámpáit is a területen világhírű Automotive Solutions Germany GmbH szállítja. De nézzük, mit is tud a Sion! Az alap erőforrása egy 35 kWh teljesítményű akkumulátor, ami a WLTP sztenderd alapján 255 kilométer megtételére képes. Nincs itt semmi látnivaló, gondolnánk, amíg nem látjuk magát az autót és a rajta elhelyezett napelemeket. Ezeknek köszönhetően a kocsi naponta plusz kilométernyi energiát tud az akksiba tölteni, amit tárolni is tud. Így tehát egyszerre tudjuk közlekedésre használni az így nyert energiát, de más elektromos autókat vagy elektromos eszközöket is tölthetünk az autóról. A külseje kifejezetten extrém, vagy nagyon tetszik, vagy a legkevésbé sem. Mindez jó eséllyel annak köszönhető, hogy a hasonlóan megosztó BMW I3-on alapul, amit egyébként nem nehéz észrevenni az autó formáját elnézve.  A belső szintén a bajorok elektromos autóján alapul, de egészen különleges megoldásokkal tarkítva. Ezek között is kitűnik a moha a műszerfalon, ami a levegő szűrését hivatott biztosítani. Moha és napelemek ide vagy oda, a modell legérdekesebb része mondhatni láthatatlan. Az autó tulajdonosai használhatják a GoSono elnevezésű applikációt, ami három különböző funkcióval bír. Egyrészt a “PowerSharing” funkciónak köszönhetően az autó mobil töltőállomássá alakul, amin keresztül más elektromos autókat vagy bármilyen eszközt, például telefonokat lehet tölteni az autóról. A tulajdonos dolga, hogy beálltja az applikáción keresztül, hogy mennyi energiát szeretne megosztani és azt milyen áron. A többi felhasználó ezután már mobil töltőállomásként látja az autót a térképen. A GoSono applikáció emellett tartalmazza a beépített CarSharing funkciót, aminek köszönhetően beállíthatja a tulajdonos, hogy kivel, mennyi időre és mennyi pénzért cserébe szeretné megosztani a saját autóját. Így végülis egyszerre jár jól a tulajdonos pénztárcája és a környezet is. Harmadik funkcióként a RideSharing is lehetséges az applikáción keresztül, így ha épp kedve van az embernek ismerkedni és egy kis extra pénzhez jutni, felveheti az útvonalára jelentkező potenciális utasokat is. Az ötlet igen népszerűnek bizonyult, már több, mint 53 millió euró jött össze közösségi finanszírozás keretein belül. Képek: Sono Motors GmbH