A Road to 2030 Report szerint az Egyesült Királyságban négyezer autós véleményét kérdezték meg, és az eredmény szerint a járművezetők mindössze 47 százaléka gondolja, hogy elektromos jármű illene életmódjukhoz. Növekszik az új elektromos járművek ára, mindössze kilenc modellt árulnak harmincezer font (kb. 13,3 millió forint) alatt. Az új villanyautók még mindig átlagosan 33 százalékkal drágábbak, mint a dugattyús motorosak, ami nagy akadály a tömeges piaci bevezetés előtt. A megkérdezettek több mint fele szerint túl drágák az e-autók, és alig valamivel kevesebben vélik, hogy túl ritkák a töltőpontok. Az otthonukban töltők egy része csak hetenként egyszer dugja konnektorba a kábelt, mások háromnaponta.

Míg a hagyományos hajtású gépkocsik használtpiaca stabil, kétségeket ébreszt az elektromos jármű legértékesebb része, az akku. Ezért szorgalmaznak jobb tájékoztatást az akkumulátor állapotáról, hogy megerősítse a fogyasztók és a kereskedők bizalmát a használt modellek iránt. Angliában az elmúlt 12 hónap alatt körülbelül 23 százalékkal csökkent a használt e-kocsik ára, egy-egy példány átlagosan 28 napig áll a kereskedésben. Mostanában jelennek meg a piacon a három-négy éve finanszírozási vagy lízingszerződéssel vásárolt darabok. Mégis drámaian visszaesett a kínálat 2023 folyamán, az Auto Trader brit autópiaci online platformon meghirdetett használt elektromos autók mennyisége a februári 18 ezres csúcsról szeptember elejére mindössze 12 ezerre esett vissza. A felmérés szerint az emberek kevesebb, mint fele lenne hajlandó ilyet elfogadni.

Az e-mobilitás továbbra is a tehetősebb rétegre korlátozódik, mert a megfizethetőség és a díjszabás miatti aggodalmak visszatartják a tömeges elterjedést. Az Auto Trader kéri a kormányt, hogy adórendszeri ösztönzőkkel tegye elérhetőbbé az elektromos járműveket, ahelyett, hogy a bizonytalan piaci dinamikára hagyatkozna. Bonyolítja a helyzetet, hogy akik otthon tölthetik járművüket, több, mint háromszor annyit takaríthatnak meg, mint a drágább nyilvános töltőpontokon, mert azoknál tetemes áfát számítanak fel. Az Auto Trader szerint méltánytalan büntetni azokat a sofőröket, akiknek utcai töltőn kell fizetniük: véget kell vetni ennek az igazságtalanságnak.

Mindent összevetve Nagy Britanniában még fejletlen az elektromos autók piaca, miközben vészesen közeledik a lélekharang megkongatása a belsőégésű motoros járművek fölött. Ha náluk, az automobilizmus egyik úttörő és legfejlettebb nációjánál így állnak, azt jelzésként foghatjuk fel, hogy mennyire előkészítetlen és elhamarkodott a nagy e-átállás, illetve, hogy mekkora károkat okozhat.

Félreértések elkerülésére: klímatudatos ember vagyok, a fenntarthatóság híve, egyáltalán nem akarok agitálni a villanyautó ellen, amely önmagában egy nagyszerű innováció, ha nem lenne, ki kéne találni! Egyedül az EU voluntarista hozzáállását bírálom.

Egy ilyen, nemzetek fölött álló, egy egész kontinensért felelős csúcsszervnek maximális körültekintéssel kellene eljárni egy ekkora horderejű ügyben. Először is komolyan vehető kutatóintézetekkel megvizsgálni az átállás hatásait fosszilis energiahordozókról, elektromos mobilitásra. Mekkora hatása lenne a klímára, és mennyibe kerülne – nemcsak pénzben, hanem az emberek életében és földrészünk versenyképességében? Tudomásom szerint ilyen nem készült, csupán az EU vezető ideológusai ész nélkül kihirdették a villanyautózást európai értékként, a migráció, a gendermánia, és Ukrajna pártolása mellett. Még azt sem tudhatjuk biztosan, hogy egy adott villanyautó mennyivel kíméli jobban a környezetet, dugattyús típustársánál, ha mindent beszámítunk, a nyersanyagok kitermelésétől, feldolgozásától, a gyártáson és az élettartam-üzemeltetésen át, a végső visszaforgatásig. 

Ez még csak az első szint, vannak nagyobb léptékű kérdések is. Európa egyik húzóágazata az autóipar, kényesen kéne ügyelni rá. Egyetlen hatástanulmány nélkül vágtak bele a nagyformátumú államférfiak helyébe lépő buta tyúkok, a belsőégésű motoros gépkocsik kinyírásába. Az első hatások máris látszanak, a villanyautók nyersanyagi éppúgy egyenetlen elosztásúak a földkerekségen, mint az olaj, nekünk nem sok jutott belőle. Eddigi kiszolgáltatottságunkat másikkal váljuk fel. A nemrégen tartott Müncheni Autószalonon (ne tévesszük szem elől, hogy a BMW városáról van szó), az egészet Kína uralta el, harc nélkül vonulunk vissza előle. Ha nagyon sok ember nem vesz villanyautót, megroggyanhat az Öreg Földrész ipara, gazdasága, tömeges állásvesztés következhet be – akár nálunk is. 

És honnan pótoljuk sokmilliárd hordó energiatartalmát? Napelemekkel, szélerőművekkel? Egy csipiszt! Az atomerőműveit a zöldek nyomására ostobán leállító Németország újranyitotta füstölgő szénerőműveit, lerontva a várt pozitív klímahatást. 

Az emberek alól kihúzzák megszokott képességű (nagy hatótávolságú, gazdaságos, utánfutó vontatására alkalmas) autójukat, amely életük szerves része, helyette egy egészen más mobilitásra, szokásrendszerük megváltoztatására kényszerítik őket. Mi pedig birkaként tűrjük. Nyilván azért nem kérdezték meg véleményünket, és nem szavaztattak meg, hogy kérünk-e ripsz-ropsz végrehajtott átállásból? Naná, hogy nem, mert nyilván másképp vélekedtünk és döntöttünk volna. Így lett egy nagyszerű új technológiából hátramozdító, érdekeinkkel ellentétes ideológiai mozgalom fegyvere…