Éppen egy éve, hogy a használtautók piaca alá begyújtott a covid-helyzet okozta új autó hiány. Ennek több érdekes és tragikus következménye is van, most egyre rávilágítunk, kicsit nosztalgiázunk, de előtte foglaljuk össze, hogyan jutottunk ide!

Az autópiaci dominó

Sokszor, sok helyen összefoglaltuk már, mi vezetett a magyar autópiacon tapasztalható brutális árrobbanáshoz, de megtesszük itt, hogy kerek legyen a történet. Az egész persze a vírussal kezdődött. A cégek és családok visszavágták a költekezéseiket, amelynek egyik legkézenfekvőbb eleme az autóvásárlásról való lemondás, vagy az autócsere elhalasztása volt. A gyárak megrendelései visszaestek, lemondták, vagy csökkentették az informatikai eszköz megrendeléseiket.

Még az eredeti csiphiányos cikkemhez készített montázs (VW Arteon Shooting Brake)

Ezzel egy időben tömegek kerültek át otthoni munkavégzésre, és gyorsan rájöttek, hogy otthoni infrastruktúrájuk nem megfelelő ehhez, úgyhogy mindenki laptopokat, nyomtatókat, tableteket és ki tudja még milyen kütyüket kezdett beszerezni. A félvezetőgyártók át is álltak a különböző elektronikai csipek gyártására.

Amikor az autók iránti igény 1-1,5 év múltán kezdett végre éledezni, a gyártók megrendelték az ehhez szükséges csipeket. Igen ám, de a processzorok gyártását nem lehet csak úgy egyik pillanatról a másikra átállítani, és maga az iparág köszönte szépen jól megvolt az egyéb megrendelések teljesítésével.

Így alakult ki az a jelenség, amit csiphiánynak nevezünk, és ezért torpant meg a járműgyártás, nem is enyhén. Az akadozó ellátás miatt műszakok szűntek meg, de volt olyan, hogy komplett autógyárat kellett hosszabb-rövidebb ideig leállítani.

Ez volt az újautó hiány első hulláma, amely a vásárlókat a használt piac felé terelte. Az értékelhető minőségű, az újautó vásárlók igényeit kompromisszumokkal kielégítő használt kocsik gyorsan eltűntek a piacról, majd fogyni kezdett az öregebb állomány is.

Ai-re a pontot a háború tette fel, ugyanis Ukrajnában jelentős autóalkatrész beszállítói kapacitás van. Illetve volt, legalább is a működőképességet tekintve, ez az újabb alkatrészhiány a fenti folyamatot erősítette sokkal keményebbre.

Három éves autók új áron

Az elmúlt egy év alatt átlagosan 25%-al lettek drágábban ugyanazok az autók, de nem a népszerű modelleknél (szívó-, benzinmotoros alsó középkategória) nem ritka, hogy csaknem kétszer annyit kérnek el a kereskedők, mint tavaly ilyenkor.

A leginkábba  prémium, vagy luxus autók forgalmi értéke maradt egy helyben, hiszen ezek fenntartása pedig a rég nem tapasztalt infláció miatt vált kényelmetlenül drágává. Most pedig ezekre az autókra már olyan magas cégautó adó kell majd fizetni, ami szintén a piacra kényszeríti ezeket az autókat.

Talán legszemléletesebb jelenség, hogy a 2-3 éves, kevesett futott, de már korszerűnek mondható, jó állapotú autók forgalmi értéke tulajdonképpen megegyezik az egykori szalon árakkal.

Az utolsó „arany év” 2019 volt. Évközben még nem sejtette senki a covid-járványt, az autóipar és a gazdaság szárnyalt. Ebben az évben még lehetett a jól megszokott módon tárgyalni az új autók áráról a kereskedésekben. Könnyen leesett egy ingyen metálfény, nagyfelni, vagy valami más extra és teljesen megszokott dolog volt a listaárból adott legalább 10%-os kedvezmény – és ez még csak az egyéni vásárlókra vonatkozik, a flottakedvezmények ennél magasabbak is voltak.

Egy példán keresztül

A családban volt egy 14 éves ötös Golf, amely megérett a cserére. Utódjaként édesapám egy Golf VII. Sportvant szemelt ki, együtt állítottuk össze a kívánt kivitelt. A legmagasabb, highline felszereltség mellé behúztunk még néhány extrát, mint például a vezetéstámogató rendszereket, metálfényezést és LED fényszórókat, no meg persze az automataváltót.

Az átadás egyik pillanata még 2019. októberében

A kocsi 2019-es tavaszi listaára extrákkal együtt így 9,9 millió forintra adódott, de tekintettel a több mint 20 éves kapcsolatra a márkaszervizzel, a highline alapmodellre kapott 14% kedvezményt, így a vételár 8,8 milloó forint volt.

Próbáltam gyorsan ránézni a piacra, hogy menniybe kerül ma, 2022-ben egy 3 éves Golf Sportvan. A magyar piacon ilyet nem is árulnak. Az egy szem Golf Sportvan 1.5 TSi, még a ráncfelvarrás előtti modell, ráadásul csak a 130 lóerős változat és Comfortline – vagyis egyel alacsonyabb – alapfelszereltségű és 7,5 millió forintba kerül!

A mobile.de-n, a német használtautó hirdetési oldalon már szűkíteni is kell a találatokat, de annál pontosabb képet kapunk a jelenségről. 2019-es, 150 lóerős, DSG váltós, Highline felszereltségű Golf Sportvaneket átlagosan €25.000,-ért árulnak, ami 400 Forintos Euróval számolva éppen 10 millió forintnak fel meg.

A jelenség nem ismeretlen a hazai autósoknak

Vannak, akik megélték, vannak, akik a nosztalgikus témákat is feldolgozó magazinműsorokból tudják, és vannak, akik itt hallanak majd róla először, de bő három évtizeddel ezelőtt zárult le egy hasonló jelenségeket tartogató korszak a magyar autópiacon.

Átadásra váró új KGST autó a MERKUS telephelyén 1970-ben (Forrás: Ffortepan #208879)

A rendszerváltás előtti időben a MERKUR volt az állami autóimportőr cég. A megrendeléseket nehézkesen teljesítették, gyakorlatilag állandó volt a hiány személygépkocsiból a KGST piacokon. Az előrendelés és az előleg befizetése utána a legtöbb esetben éveket kellett várni még a legnépszerűtlenebb modellre is, nemhogy a Zsigulira, ahol simán benne volt a pakliban egy ötéves átfutás.

Ezért sokan már aznap befizettek egy új autóra, amikor átvették az előzőt, így talán mire csereérett lett a kocsi, mehettek is az újért. A hiánygazdaság, a nyomott árak a gazdaságtudomány törvényei szerint árfelhajtó hatásúak.

Lakótelepi parkoló a rendszerváltás előtt (Fotó: Boros Jenő)

Ezért hamar megjelent az a jelenség, hogy aki átvette a telephelyen új autóját, az már a kapuban busás haszonnal tudta továbbadni. Később ezt tiltották a törvények és egy évig nem lehetett eladni a kocsit. A magyar – tudjuk – találékony nép. Az autókat ezentúl csak fizikailag adták át, papír nem született, csak a kocsi és az ellenértéke cserélt gazdát feketén, majd a tilalom leteltével lepapírozták a dolgokat.

Nem látjuk a végét

Az autóipar szenved. Miközben készül a bő 10 év múlva esedékes kibocsátási normákra való felkészüléssel és erre euró tízmilliárdok mennek rá, közben szenved hol a vírus, hol a háború hatásaival.

Ha nem jött volna a háború talán már látnánk az alagút végét, de jött. És nem tudható, hogy az elkövetkezendő 1-2 évben mi történhet még, de azért reméljük a legjobbakat!

További autós tartalmakért kövesse az Autószektor Facebook oldalát!