Ebben a rovatban is több ízben írtam már saját, 20 éves autóm kalandjairól, például, amikor ráköltöttem az árát a lakatolásra. Szép dolog, hogy valaki így kitart egy autó mellett, ami fölött eljárt már az idő. De hát olyan hűséges társnak bizonyult az elmúlt 10 év és 200.000 km során, hogy nincs szívem megválni tőle.

Mindent tud, ami nekem kell

A feleségem egyre gyakrabban kérdezgeti, hogy miért járunk mi 20 éves autóval. A válasz egyszerű: azért, mert erre van pénzünk. Viszont, ha bővebben kellene megindokolni, akkor hozzátenném, hogy nem is éri meg lecserélni.

A mi kocsink egy W210 kódjelű 270 CDI kivitelű Mercedes-Benz E-osztály. Van benne xenon fényszóró, napfénytető, automataváltó, klíma, sötétedő visszapillantó tükrök. Öthengeres, 170 lóerős motorja 370 Nm csúcsnyomatékot szolgáltat és fogyaszt 7,5 litert nagy átlagban. Az utastér több, mint tágas, elöl szinte fotelekben ülünk az asszonnyal, hátul a gyerekek vígam lóbálhatják a lábukat, az óriási lábtér miatt nem koszolják össze az első ülések hátulját.

Városban is, de főleg hosszabb utakon mindig megállapítom, hogy milyen jó kis kocsi ez. Erős, kényelmes, megbízható. Viszonylag(!) olcsón javítható és van hozzá még mindig alkatrész. Miért adnánk ki a nem létező vagyonunkból pénz egy másik kocsira?

És mit vegyünk?

Nem azért, mert leesne a karikagyűrű az ujjamról, ha nem csillag lenne a kocsi elején, hanem egyszerűen mert nagyon kedvelem a Mercedes-t, én nehezen viselném az ennél alacsonyabb szolgáltatási, utazási színvonalat. Hiába telt el húsz év, a méret, az méret. Egy Golf-ban nem férnénk el ennyire kényelmesen.

És nem tud meggyőzni, hogy radarok vannak benne, meg önvezetés, meg LED lámpa. Egy korszerű alsó-középkategóriás autó – mint amilyen a példaként hozott Golf is – még 3-4 évesen is bőven az ötmilliós kategória, nem beszélve az új kocsik áráról. Cserébe kisebb lesz, bajlódhatok a részecskeszűrővel, a duplakuplungos váltóval és még ki tudja mivel.

A kategóriában maradni pedig egyenesen képtelenség. Maradva a 3-4 éves kritériumnál – mert 9 éveset venni öngyilkossági kísérlettel érne fel – egy E-osztályos Merci, futásteljesítménytől függően még szerényebb motorizáltság mellett is 12-15 millió forint között kezdődik a jelenlegi kínálatban.

És akkor még mindig nem léptünk sokat előre

Ha az ember autót akar cserélni, nehéz félretenni a nagyravágyást. Tudjuk, és én is vállalom, autócserénél nem nagyon játszik a racionalitás. Az előző kocsinál szeretnénk lehetőség szerint nagyobbat, erősebbet, szebbet, kényelmesebbet és jobban felszereltet venni.

Az igényekhez azonban gyakran nem társul pénz, ezért esnek sokan abba a hibába, hogy a Nyugat-Európából ideáramló, látszólag hibátlan, de viselt gondjai, várható kiadásai miatt ott gyakorlatilag gazdasági totálkárosnak számító cirkálókat vesznek meg, aztán pénz hiányában össze vissza gányolják és sosem lesz jó.

Új autó konfigurálás

Minden importőri oldalon elérhetők az új modellek konfigurációs programjai. Ezekben be tudjuk állítani az adott típushoz a motort, a váltót, a színt és minden felszereltséget. Az összeállítás közben figyelemmel kísérhetjük az árat is.

Én rendszeresen játszom a különböző modellek, közöttük az E-osztály konfigurátorával. Ilyenkor szabaddá engedem a fantázián és mindenféle általam szükségesnek és fontosnak tartott extrát beállítok. Büszke vagyok a szerénységemre, amikor nem kérek 20-as kerekeket, vagy legnagyobb motort, de nem tudom megállni, hogy pipáljam be a légrugózást, az összkerékhajtás, vagy a szervo ajtózárakat. Ez utóbbi nem csak kényelmes dolog, de az új kocsira rácsodálkozó ismerősök is elismerően csettintenek, amikor tesztelik és nem tudnak beszólni, hogy arra már nem jutott pénz.

Akárhogyan is szerénykedek, az új E-osztály mindig 25 millió forint környékére adódik, ami – nagyon úgy néz ki, hogy – nekem soha nem fog megadatni.

Nincs tehát ésszerű alternatíva

Amikor egy-egy nagyobb összeget rálocsolok a Kapitányra, meg szokták kérdezni, hogy megéri ez egyáltalán? A válaszom a fenti eszmefuttatás után az, hogy igen. Nekem igen.

Mert bármerre is indulnék el az anyagi lehetőségeim mentén, nem kapnám meg azt az utazási színvonalat és komfortot, amit most a rendelkezésemre áll.

Ez az oka, hogy eszem ágában nincs lecserélni a Mercedes-t, hanem amíg lehet a maga méltóságában szeretném talpon tartani. Sőt, nagyon érik bennem a gondolat, hogy ez az autó azután is velünk marad, hogy megérkezik méltó váltótársa, mert a belefektetett összeg csupán használati és nem piaci értéket képvisel.

További autós tartalmakért kövesse Facebook oldalunkat!