Amikor 1998-ban kijártam az autósiskolát, teljesen fel voltam háborodva az akkoriban újnak számító rendelkezésen, miszerint az első két évben kezdő vezetői engedélynek minősítették a jogosítványom. Akkoriban sok városi legenda terjengett, hogy mit nem szabad csinálnia egy kezdő vezetőnek. Rémhírként kőrözött, hogy nem szabad utast szállítani, meg az is, hogy egyedül sem lehet vezetni, csak, ha olyan ül mellettünk, akinek már van –nem kezdő – vezetői engedélye. Akkor most mi van? Utas nem, de jogsis embert igen?

A legendás Leslie Nielsen a Csupasz pisztoly trilógia első részében, amikor ráeszmél, hogy egy tanulóvezetővel üldözteti a gyilkost...

A tisztánlátás végett

Mielőtt belekezdenénk a témába, tegyük rendbe, hogy a kezdő vezetői engedély mire jogosít és mire nem! Tehát kezdő vezetői engedélynek minősül minden jogosítvány, amelyet újonnan, első alkalommal szereznek meg. Két teljes évig nem szabad utast szállítani motoron, robogón (AM, A, A-korlátozott kategóriák) és B1 kategóriába eső négykerekű (segéd)motorkerékpárokon. Személygépkocsival (B kategória), tehergépjárművel (C) és autóbusszal (D) pedig nem vontathatunk pótkocsit. Ennyi.

Természetesen sok-sok kivétel erősíti a szabályt, aki el szeretne merülni a rendelkezés rejtelmeiben, az keresse a neten a 326/2011 kormányrendeletet, annak is nézegesse behatóan a 6.§-át, amelyben (majdnem) minden kérdésre választ kap.

Úrvezető

A köznyelvben a legfeljebb személygépkocsira érvényes jogsival rendelkező embereket úrvezetőnek hívják. Nem tudom, hogy honnan van ez az elnevezés, minden esetre találónak tűnik: uras kocsikázáshoz kiadott engedély. Emellett vannak hivatásos sofőrök, akik abból keresik a kenyerüket, hogy fuvaroznak. Attól függően, hogy kiket, vagy miket szállítanak, a hivatásos pilótáknak további engedélyeket és alkalmassági megfelelősségeket kell felmutatni. Szűkítsük a kört, anyukám úgyis egy teljesen átlagos felhasználó, nem motorozik, csak vezetgeti átlagos méretű és teljesítményű, a B-kategóriába minden körülmények között beférő autóját.

Hogyan szereztem meg a jogsit?

Az autósiskolákat, és általában a vezetők oktatását sok kritika érte az elmúlt esztendőkben. Hol a csökkentett óraszámokról, hol a pénzért könnyen megszerezhető jogosítványokról, hol pedig a hanyag oktatási színvonalról hallottunk. Én igazán nem tudom, most mi a helyzet, hála Istennek a szó klasszikus értelmében nem vettem részt -ide s tova- 16 éve ilyenben. Én csak arra emlékszem, hogy édesapám intelmére nekem C-kategóriás jogosítványt kellett szereznem – biztos, ami biztos.

Kisfiam, az is egy szakma!

Így, amikor B-kategóriás osztálytársaim már régen az utakat rótták a családi autóval, akkor én még több hónapig ültem az iskolapadban és fojtószelepekről, kipufogó fékekről, rakodási rendszabályokról, meg tűzoltó készülékekről tanultam, nem is beszélve a teherautókra vonatkozó rengeteg külön jogszabályról. A legfontosabb, hogy a hivatal csak egyszer szeretett volna velem találkozni, így külön nem adták ki a B-s jogsit, hanem bevárták, amíg megszerzek mindent a teherautóra is. Summa summarum, tavasszal kezdtem és novemberben jelentem meg a Petzvál utcában annak ellenére, hogy mindenből első mentem át. Rettenetes hosszú fél év volt.

Az első két év

A fent említett korlátozások tehát 24 hónapig érvényesek. Ha ez időn belül valamit rosszalkodunk, akkor az óra újra indul. Ha bevonják a jogsit, akkor a visszaadás időpontjában dördül el újra a startpisztoly.

Nyugodtan vihetünk a személygépkocsinkban utast, a horvát nyaralásra azonban ne mi vontassuk a motorcsónakot

Azt gondolom, legjobb lesz, ha megnézzük a legjellemzőbb kezdő vezető típusokat.

Boyracer: a pesti szlengben elterjedt kifejezés fiatal srácokra vonatkozik, akik alig várták már, hogy megszerezzék a jogosítványukat. Nekik nincs is szükségük sportkocsira, a 60 lóerős kisautónak is kinyomják a szemét. Még rosszabb a helyzet, ha apa kölcsönadja nekik valóban erős autóját, ilyenkor megy a Hungárián a sávváltogatós, lámpától lámpáig tartó gyorsulgatás. Kell-e mondanom, hogy ezt senki se csinálja?? Inkább azt mondom, hogy ha ilyennel találkozunk, akkor próbáljunk minél messzebb kerülni tőle, ugyanis tapasztalat nélkül, a nagy számok törvénye alapján ennek úgyis valami csetepaté lesz a vége.

A megszeppent: bevállaltam, most már menni kell. Az önbizalom teljes hiánya jellemző rájuk és általában helyismeret híján is vannak. Lassan mennek, de úgy, hogy egyáltalán nem érthető, hogy miért. Melléjük érve látjuk, hogy görcsös testhelyzetben, a kormányt, mint kapaszkodót szorítva vezetnek. Nekik igyekezzünk minden segítséget megadni, legyünk előzékenyek, majd csak belejönnek. Fontos megjegyezni: dudálni –ha csak nincsen vészhelyzet – a városban tilos, és csak ronthatunk vele a helyzeten.

A reális: aki jól felmérte saját képességeit, az kezdetben nem vezet csúcsforgalomban, nehéz terepen, és egyáltalán semmilyen bonyolultabb szituációban. Aki először vezet egyedül, jól teszi ha indulásként ünnepnapokon, „üres” városban próbálgatja szárnyait és érez rá a tanuló kocsi után, a saját autó méreteire, tudására és képességeire.

Nem szégyen, hanem józan ész: amíg kell, addig oktató mellett vezessünk

Jogsival, oktatóval

A legbiztosabb megoldás, ha a megszerzett papírral a zsebünkben a saját autónkban folytatjuk a tanulást oktatónkkal. Egyrészt biztonságérzetet adhat, hogy az eddig megszokott személy ott ül mellettünk, másrészt csökkentjük a kockázatot: több szem többet lát alapon is.

Egy alternatív megoldás, egy önkritikus tanulótól

Régebben, ha jól tudom kötelező volt kitenni a T-betűt, ez ma már nem kell. De aki tudatosan készül a városi közlekedésre, csak előnyeit élvezheti. Aki látja, hogy a kocsink hátulján ott van a matrica, az valószínűleg sokkal megértőbb lesz, ha esetleg lefulladunk az induláskor, vagy lassabban találjuk meg az egyest a zöld lámpánál. Több türelemre számíthatunk, mondjuk egy párhuzamos parkolásnál is – ez neuralgikus pont szokott lenni,  nem csak a kezdőknél. Ha valaki a T-betű láttán mazsolának nevez minket az úton, engedjük el a fülünk mellett a sértést. Érdemes tehát mindent megtenni a biztonság, és a béke érdekében.