miki házhoz megy

Az alma és a fája

2014.05.10.

Vajon mit ad tovább az, aki édesapjától családcentrikus szemléletet, szakértelmet és a munka becsületét kapta? A dél-budai székhelyű családi vállalkozás vezetőjével többek között arról is beszéltünk, mi áll a Volvo és az Ivanics név összefonódásának hátterében.

Szöveg:Horváth Miklós, Kép: Horváth Miklós, Ivanics Kft. archívum

A megbeszélt időpontra érkezésemet követően a Méhész utcai recepcióról felvezettek Ivanics úr irodájának előterébe, és ahogy ez megszokott ilyen esetekben, egy éppen befejeződő megbeszélés záróakkordjának, az elköszönésnek voltam szemtanúja. Ebben nincsen semmi pláne, mint ahogy abban sem, hogy Ivanics úr – a kézfogást és bemutatkozást követően – megkért, hogy pár percig legyek még türelmes, amíg ő az asszisztensével néhány szót vált. Mit tesz ilyenkor egy újságíró? Természetesen jól megnéz mindent az irodában, különösen a falon lógó díjakat és elismeréseket, remélve, hogy olyan információ birtokába jut ezzel interjúalanyáról, amit egyébként egy normál keretek között zajló beszélgetésben soha nem tudna meg. Rendben, nem feltétlen szokása ez minden firkásznak amióta létezik okostelefon ugyebár, de nekem ez akkor és ott nagyon hasznomra vált, ugyanis megpillantottam egy GÉMOSZ által kiállított oklevelet, amin a következő idézet szerepelt: „A sikeres vállalkozásokat nem rendkívüli emberek hozzák létre, hanem rendkívüli dolgokra képes, hétköznapi emberek”. A gondolat Michael E. Gerber business trénertől származik, aki a sikeres vállalkozások titkát kutatta és miután megfejtette, alkalmazta is azokat az elmúlt hatvan évben (a Vállalkozás mítosza c. könyve talán még főiskolai kötelező olvasmány is volt, emlékeim szerint). Az idézet azonban teljesen más kiinduló pontot és megvilágítást adott a beszélgetésnek, melynek részleteire a cikk második részében még visszatérek.

A képre kattintva galéria nyílik

A svéd prémium márka legismertebb hazai forgalmazójaként ismert Ivanics cégcsoport vezetője kisiparos édesapjának köszönhetően került az automobilizmus bűvöletébe. A karosszéria lakatosként és műszerészként dolgozó szakember a budafoki Kártya utcában végezte tevékenységét, amely a jelenlegi szalonnak és szerviznek is helyet adó Méhész utca szomszédságában található. Ivanics Lajos elmondása szerint tinédzserkori éveit teljes mértékben átszőtte a családi vállalkozás, ezért nem meglepő, hogy édesapja minden tekintetben példaképül szolgált számára. Ivanics úr az autószerelésre és a karosszériajavítás fortélyaira szinte magától értetődő hozadékként tekint, ezért a pályaválasztáskor célirányosan a szerszámkészítő mesterséget választotta, ugyanis az otthoni műhelymunkák mellett fém tömegcikkek gyártásával is foglalkoztak a későbbiek során. A szakmunkás bizonyítvány megszerzését követően az érettségi, majd egyéb, elsősorban építési tevékenységre vonatkozó szakmák elsajátítása következett, amelyek a saját vállalkozás beruházásainak kontrollálását segítették.

Egy korábbi interjúban tett nyilatkozata szerint Ivanics Lajosnál alap elvárás a hibátlan munka, viszont tisztában van azzal, hogy mint munkáltató, ezt csak akkor követelheti meg, ha a megfelelő szellemi befektetés is megtörtént

Ivanics úr első autója egy Warsawa 223-as volt, amelyet 1971-ben, a jogosítvány megszerzésének évében vásárolt. A vételről hamar kiderült, hogy a lelkesedése felülírta az ilyenkor szokásos óvatossági intéseket – vélekedett 43 év elteltével mosolyogva Ivanics úr. A Merkurtól vásárolt, korábban taxiként használt autót alig fél év használat után egy Zsigulira cserélte. A népszerű ezerkettes után egy Ford Capri következett, mivel azonban a szülők 1972-ben egy 144-es Volvo-t vásároltak, kisvártatva teljesen átformálódott Ivanics úr márkapreferenciája. A Volvo műszaki megoldásai és a karosszéria messze földön híres átrozsdásodási ellenállása teljesen magával ragadták az akkor már a Tiszántúli Gázszolgáltatónál dolgozó fiatal szakembert. Szerencsére a rokonságból egy unokatestvér az Autókernél dolgozott, így a vámhivatal által elkobzott patinás skandináv autókból egyre többet tudott felvásárolni Ivanics Lajos, ugyanis Volvo-t akkoriban csak diplomaták hozhattak be az országba. Történetünk főszereplője tehát magánemberként már 1976-tól Volvo javítással, felvásárlással és eladással foglalkozott, ami azért figyelemre méltó, mert akkoriban minden nyugati márka primőr árunak számított, a Volvo pedig még inkább. A fordulat éve 1986 volt, ettől az évtől hivatalosan is megkezdődhetett a Volvo-k behozatala és értékesítése a már említett budafoki Kártya utcában a kereslet folyamatos növekedésének köszönhetően. 

A díjak és elismerések számtalanok. Íme az egyik legrangosabb, de ez is csak egy a sok közül

A ’86-ban indult vegyesvállalat kezdeti időszakának legfontosabb feladata a saját alkatrész-raktárkészlet létrehozása volt. Ehhez azonban kellett egy németországi kereskedelmi partner, mivel a márkának konszignációs raktára volt, és a szocialista országok azon cégei vásárolhattak csak itt, akik rendelkeztek szabad valutával. Ivanics úr már itt - jókor és jó helyen - alkalmazott egy nagyon hasznos vállalatirányítási elvet, és külker cégeknek adta le a megrendeléseit, ezáltal épült szépen a raktárkészlete és egyúttal piacvezető pozíciót is szerzett Magyarországon. Az elv pedig a következő: legyen szó egyszemélyes vállalkozásról vagy multinacionális cégről, a cégvezetőnek nem kell minden területet tökéletesen ismernie ahhoz, hogy garantált legyen a profitábilis működés. Elég, ha ismeri a személyes és üzleti környezetét és delegálja a feladatokat céljai elérése érdekében. Szakközépiskolai szakoktatóm vesszőparipája az volt, hogy „…nem kell kívülről tudnod a könyvet, elég, ha ismered a tartalomjegyzékét”. A beszélgetésünk közben és utána is teljesen egyértelmű volt számomra, hogy Ivanics úr vállalkozási sikerének titka - részben - ebben rejlik.

A folytatást már többen is ismerhetik, hiszen a Volvo első hazai dílereként 1992-ben tűnt fel az Ivanics Kft. neve. 1992 nyarán már Székesfehérvár belvárosában is nyílt egy szalon, és 1993 végére a cég alkalmazotti létszáma elérte a 15 főt. A legnagyobb dolgozói létszám egyébként 235 fő volt, és a recesszió óta csupán alig több mint egy tucat emberrel csökkent ez a szám. Az általam ismert 100 főnél nagyobb alkalmazotti állományú autókereskedelmi cégek nagy része közel 50 százalékos leépítésre kényszerült 2008 után, ennek fényében szakmailag és morális értelemben is maximális elismerést érdemel a menedzsment. Visszatérve a Kártya utcai induláshoz, abszolút és relatív értelemben is látványos volt a fejlődés. A null kilométeres szalonautók kezdetben még csak egy ponyvával fedett udvari tárolóban voltak elhelyezve, de ’97-ben már megnyílt a Méhész utcai szalon és mindeközben a székesfehérvári kirendeltség is lendületesen fejlődött. A kilencvenes évek végén a cég leginkább a minőségpolitikára fókuszált: az elsők között alkalmazott külső trénert és SWOT-analízist a vevőszolgálat és a teljes cég működésének hatékonyság növelése érdekében. A beszélgetésünk ezen részébe már ifj. Ivanics Lajos is bekapcsolódott elmondva, hogy tudták hová akarnak eljutni, de a hogyant másra bízták, és ez a befektetésük már a következő évben megtérült. Tehát újfent látható, hogy a már említett elv, amilyen egyszerű, annyira hatékony. A jelenleg operatív feladatokat ellátó családtag elmondta, hogy nemes egyszerűséggel tudják és ismerik a határaikat, ezért azzal foglalkoznak, amihez értenek, minden mást pedig külső szakértőre bíznak. Meglátásom szerint ennek köszönhető a rengeteg elismerő oklevél az iroda falán és nem utolsó sorban a horizontális terjeszkedés és a stabilitás is erről tesz bizonyságot.

Apa és fia, vagy alma és fája...az ifjabb Ivanics Lajos munkájával már a harmadik generációt képviseli a cégvezetésben

Az ezredfordulóig csak a Volvo szerepelt a vállalkozás portfóliójában, azonban a Ford mindig is a vállalat érdeklődési körében állt – folytatta a cég ifjabbik vezetője. Valószínű, hogy a cégalapító hetvenes évekből megmaradt Ford Capri-s emlékei is közrejátszottak a márkakínálat bővítésének hátterében, de a teljes kép ennél azért árnyaltabb, hiszen a Ford Magyarország által kiírt pályázatra is szükség volt ahhoz, hogy 2001-ben szalont és szervizt indíthasson az Ivanics csoport. A Forddal való kibővülés 2006-ban Fehérváron is végbement, majd ezt követte egy autópark kezelő cég indítása, végül pedig a Kawasaki 2007-ben és a Hyundai 2012-ben következtek. Utóbbiak első hallásra a 19-re lapot húzás tipikus esetének tűnhetnek, de a magyarázat néhány kulcsszava számomra - és ami a legfontosabb, a piac érintettjei számára is – meggyőzően hatott. A Hyundai felvétele a portfólióba azon megfontolásból történt, hogy egy olyan komplementer terméket kerestek, amely semmiképp nem sérti vagy gyengíti a meglévő ügyfélkört és a piackutatás eredményei is támogatják a projektet. „Továbbá pedig a tárgyalások során eljutottunk arra a pontra, ahol mindkét fél számára kedvező feltételek alakultak ki” – tudtam meg Ivanics úrtól a „miért pont Hyundai-t és miért pont ilyen időzítéssel?” kérdésemre a választ. A Kawasaki esetében pedig nemcsak kereskedés, hanem importőri feladatok felvétele és átvétele is megtörtént, amit én személyesen is köszönök a cégcsoportnak a magam és újságíró kollégáim nevében. A sajtó és az ügyfelek felé a korábbi importőr egy olyan szélsőséges és romboló marketing tevékenységet folytatott, amely után szó szerint megváltásnak minősül az Ivanics-féle hozzáállás. Újra lehet tesztelni motorokat, ismét látni több hazai rendezvényen a Kawasakit, és mostanra már a potenciális vevőket és tulajdonosokat sem riogatják azzal, hogy a döcögős alkatrészellátás miatt inkább ne vegyenek Kawát. A személyes élmény azért ebben az esetben is tetten érhető, mint ihletet adó megtapasztalás, ugyanis a fiatalabbik Lajos a 2000-es évek elején kipróbált egy Kawasaki jet-sky-t, majd ezután jogsit szerzett és motorozni kezdett.

A budafoki Méhész utcai szalon bejárata

A családi vállalkozás harmadik generációját képviselő ifj. Ivanics Lajos egyébként a kezdetektől fogva benne van az üzleti ügyekben. Csakúgy, mint édesapja, ő is példaképének és életének alakulása szempontjából is a legbefolyásosabb embernek az édesapját tartja, amelynek okát úgy gondolom, nem kell megmagyarázni. Hivatalosan a diplomaszerzés évétől (2001-től) a vállalatnál dolgozik és elmondása szerint, minden területet igyekezett megismerni az azóta eltelt évek alatt. Annak ellenére, hogy üzemfejlesztés és közgazdaságtudomány szakon végzett, 2005-ig informatikusként dolgozott, majd a „királyok városában” telephely vezetőként folytatta munkáját. Egy ideje a fehérvári stafétabotot átadta édesapja egykori asszisztensének, és Budapesten tevékenykedik. Korábban operatív munkával foglalatoskodott, jelenleg a háttérmunka és a fejlesztés tartozik hozzá, ugyanakkor a szakmai és a pénzügyi tevékenységek sem állnak távol tőle. A család két hölgy tagja is aktívan kiveszi részét a cég működésének irányításából. Az édesanya, Zita asszony, mint pénzügyi vezető áll a kassza mögött, Zita, Lajos nővére pedig, mint a vállalat jogásza védi a cég érdekeit.

 

Az oldal fő támogatója

 

2020.08.07
A dél-korai autógyártó közzé tette az első grafikákat a Korandón alapuló, tisztán elektromos....
2020.08.07
Lewis Hamilton, a Mercedes brit pilótája volt a leggyorsabb a Forma-1-es 70. évforduló Nagydíja....
2020.08.07
Ba Bilig Kínából küldte rajzát az Autós Nagykoalíció és az autoszektor.hu karikatúra pályázatára. ..
2020.08.07
A négy évtized után feltámasztott BMW Junior Team három tehetsége, Dan Harper, Max Hesse és Neil....
2020.08.07
Valtteri Bottas, a Mercedes versenyzője volt a leggyorsabb a Forma-1-es 70. évforduló Nagydíja....
2020.08.07
Az előző versenyhétvégéhez hasonlóan a péntektől zajló 70. évforduló Nagydíján is Nico Hülkenberg....
2020.08.07
A Magyar Közút Nonprofit Zrt. kedden jelentette be, hogy kilenc új ütközéscsillapító....
2020.08.07
Autószállító tréler vontatott egy másik autószállító trélert az M5-ös autópálya Csongrád-Csanád....
2020.08.07
A vírushelyzet miatt idén nyáron nem rendeznek Formula Student-futamokat, mégsem maradnak verseny....
2020.08.07
Vezetéstől eltiltott, ittasan balesetező férfit vettek őrizetbe a kaposvári rendőrök - a jármű....