Sokcsillagos legyen, immár két évtizede ez a lényeg a járműgyártásban, vagyis hogy ütközéskor, boruláskor az erős vázszerkezetű karosszéria védje az utasokat, így jó értékelést, vagyis legalább öt csillagot kapjon a biztonsági teszteken. Ez jó, ám közben egyre vastagabbak lettek a főtartók, és hiába nagyobbak az üvegfelületek, átláthattalanok a méretes oszlopok miatt. Pedig komoly volt a fejlődés, hiszen a hőskorban a szekereken, lovaskocsikon semmi sem védte a széltől a hajtót meg utasát, aztán amikor megjelent és egyre gyorsabb lett az  automobil, akkor jött divatba a sofőrszemüveg, majd a szélvédő.

A T-Fordon még síküveg védte az autóban utazókat a portól, széltől, esőtől, hótól, ám a technológia és a járműipar, valamint beszállítóinak fejlődésével és persze az igények változásával az 1950-es években már hódított a panoráma szélvédő, elől és hátul is. Ez egyébként nem csak divat és esztétikai igény, de komoly biztonságtechnikai kérdés is volt, mert a jó kilátás csökkenti a baleseti kockázatot.

Átlátszó trükkök, átláthatatlan oszlopok

Remek karosszériák születtek, különösen az amerikai gyártók ontották a panorámás modelleket: a hatvanas évek Chevroletjeit csak irigyelhetjük. A kecses megoldást, vagyis a jó kilátást biztosító vékony oszlopos és hajlított üveges előnyöket még néhány kelet-európai modell vezetője is élvezhette, például a Moszkvics 408-asban. A szovjet autó karosszériája az olasz Pininfarina stúdió munkája, és már az is eredménynek számított, hogy sorozatgyártásba került.

Aztán az erősödő biztonsági elvárások miatt teljesen átalakult az autók formája, mert a törésteszteken nem feleltek meg a nagy üvegfelületű és vékony tartóoszlopú modellek, a szigorítások hatására pedig óriásira nőttek a holtterek.

Egyre kilátástalanabb autók

Eltűntek a panoráma üvegek, és nem a formatervezők száműzték azokat a kínálatból. Az autógyártás mindig is a költség, a formaterv és biztonság kompromisszumáról szólt, most az utóbbi dominált. A műszaki szakemberek szerint az ütközéskor és boruláskor megfelelő védelmet nyújtó karosszéria, pontosabban utascella megépítéséhez vastag és széles tartóoszlopok kellenek. Némileg javít az autók megjelenésén, hogy a ragasztott szélvédők takarják a fémoszlopokat, ám mindez csak szebbé, de nem átláthatóvá teszi a karosszériát.

Csillogó CD

Rontja a helyzetet és persze a kilátást, hogy a csekély megmaradt átlátszó felületet is teleragasztjuk matricákkal, van aki egész kollekciót hagy évekig a szélvédőn. Nem kevésbé zavaróak a belső visszapillantó tükörre aggatott lifegők, mint például a cd lemez, mely csillogásával legkevésbé a sebességmérő traffipaxot téveszti meg…

Van, aki még sötétítő fóliával rontja a kilátást: a szabályok 25-30 százalékos fényvisszatartást engedélyeznek, ám ez is fölösleges, mert az alapáron szállított gyári védőfóliák megfelelő mértékben visszatartják az ultraibolya sugárzást, miközben nem rontják a kilátást.

Napjaink modelljei kétségtelenül egyre biztonságosabbak és egyre jobban teljesítenek a törésteszteken, ami dicséretes, ám a vezető kilátása egyre szűkül, amin nem segítenek az egyre népszerűbb tetőablakok, amik szellősebbé teszik az utasteret, ám ezt inkább csak a hátul ülők élvezhetik.

Bubble Top

Az új autók meg sem közelítik az ötven évvel ezelőtti modellek panoráma kilátásától: a német TÜV és ADAC felmérése szerint a vizsgált modellek többsége 3-asnál rosszabb értékével messze elmarad például az 1973-as autóknál mért 0,9 értéket, miközben a nullás lenne az ideális index. Bármennyire is furcsa, ilyet kreált próbaképpen a Mercedes, ám a buboréktetős sportkocsi nem került sorozatgyártása. Félig hasonló megoldást alkalmaztak egykor az amerikai elnöki autónál, melyet Bubble Top Lincolnnak becéztek.

A vizsgálatnál a vezetőülésben elhelyezett lézeres kamerával készített 360 fokos körpanoráma felvételeket elemezték és ezek alapján osztályoztak. A hasznos látóteret jelző kördiagramok alapján a bal-első ülésből a legközelebbi oszlop 4-5 fokot, a jobboldali 5-6 fokot takar, vagyis ennyivel nő a holttér, ami nem csak zebrán történő kis ívű bekanyarodáskor, de hegyi szerpentineken is növeli a kockázatot.

Átlátszó A-oszlop

Nem csak a panoráma üveg eltűnése, de az autók sportos megjelenése, vagyis a karosszérián végigfutó és emelkedő övvonal is csökkenti az átlátható üveg felületet, tehát a szekunder biztonság, a megerősített utastér jegyében romlik a primer biztonság. Ez egyébként már a hetvenes években megindult, amikor az I-es Golf széles oszlopa dinamizmust sugallt, ám komolyan nehezített a vezető dolgát tolatáskor.

Voltak és vannak próbálkozások a kilátás javítására: a Volvo SSC jelzésű kísérleti modelljén átlátszó A-oszloppal próbálkoztak, a tanulmánymodell egyetlen példánya jelenleg a márka göteborgi múzeumában parkol. A Land Rover kamerák segítségével próbálja megoldani a problémát, és a vakteret monitorra vetítve közvetíti a vezetőnek.

Növekvő holttér

Egy dolog a széles oszlop, ám attól is romlik a kilátás, ha a meglévő átlátszó felületek koszosak, szóval legalább azt tisztítsuk folyamatosan. Erről azonban sokszor nem figyelünk. Vagyis az autók változnak, többnyire előnyükre, az emberei szokások azonban megmaradnak, például a visszapillantó-tükörre akasztott relikviák és kalaptartót ékesítő tárgyak.

Évtizedek óta mérnökcsapatok százai dolgoznak a járműiparban azon, hogy minél biztonságosabbak legyenek autóink és az balesetvédelem fontos eleme a kilátás. A megerősített tetőoszlopok és szélvédőkeretek miatt viszont alaposan lecsökkent az átlátható felület, a panoráma szélvédő pedig már csak a veteránokon található. Nem csak megjelenésükkel, vagyis kinézetükkel, de csodás kilátásukkal is irigyeljük a múlt század hatvanas éveinek autóvezetőit, akiknek kanyarodáskor nem kell aggódniuk a holttér veszélyei miatt.

Camping és kutya az ablakban

A legendás Chevyk panoráma szélvédője már csak emlék, ahogy a korszak látványcsökkentő kütyüi, mert hogy a múlt században is divat volt mindenféle látványzavaró elemmel rontani a kilátást. Igazi státuszszimbólum volt a kalaptartón pihenő bólogató kutya, vagy az Orionton és Camping táskarádió, de nem volt ritka a hitre és nemzeti hovatartozásra utaló jelképek felakasztása a belső visszapillantótükörre. Miközben ezek „díszítették” az utasteret, himbálódzásukkal alaposan zavarták is a vezetőt a kilátásban, de sebaj, a lényeg, hogy ott lifegjen és lássák, a szomszédok.

Vázában a műanyagvirág

Divatos volt a saját autó makettjének felszerelése, de volt aki azzal próbált a többi közlekedőnél felsőbbrendűnek látszani, hogy kipakolta saját Trabantjának a kalaptartójára a zárt körben terjesztett Magyar Rendőr című újság egyik példányát, vagy éppen kis piros tárcsával próbált hatósági közegnek látszani a Zsiguliban.

Az otthonosságot próbálták növelni a műszerfalra gumival feltapasztott apró műanyagvázák és a beletett művirágok, melyek Németország mindkét oldalán divatosak voltak, igaz, a nyugati oldalon a Volkswagen Bogarak, Keleten és persze nálunk is inkább a Wartburgokban díszelegtek, ezek ma is megcsodálhatók veterántalálkozókon.

                                Fotók: Daimler, Jaguar-Land Rover, Opel, Toyota és Boros Jenő felvételei