Először nem hittünk a szemünknek és a fülünknek, amikor azt olvastuk, azt hallottuk, majd később láttuk is, hogy a legendák, a hagyományok amerikai szimbóluma a Harley Davidson élre akar törni a fiatalok, a nők, a környezettudatos motorkerékpár vásárlók kiszolgálásában. Aztán mikor megláttuk az első - őszintén szólva - durván jól kinéző elektromos Harleyt a Livewire-t még akkor is azt gondoltuk, hogy egyszerűen csak  egy ökológiai szépségtapasz lesz a Roadster, a Superlow, a Fat Bob, a Deluxe, a Fat Boy, az Electra Glide, a Road King és a Road Glide legendás országúti cirkálók gyártásán. Aztán szép lassan kiderült, hogy nem egy hirtelen jött ötletnek, egy gyors pánikreakciónak, hanem a gépjárműipar egyik legkülönlegesebb és minden eddigi jel szerint legsikeresebb marketing operációjának vagyunk a tanúi. A feladat még első hallásra sem egyszerű: egy, a hagyományokat fetisizáló, a túlméretezett dübörgő motorú legendás járműveket gyártó amerikai ikont kell úgy újrapozicionálni, hogy az vonzóvá válljon a fiatal, környezettudatos, a tárgyakhoz való viszonyulásában, tulajdonlásában egészen új elveket valló generációk számára, miközben nyilvánvalóan nem lehet és nem is szabad megtagadni, elvetni a milwaukee-i gyár hagyományos értékeit és termékeit. A "marketing műtét" azért nehéz és kockázatos, mert első látásra egymással majd hogy nem antagonisztikus ellentétben álló értékeket kellene hordoznia a jövőben a Harley márkának. 

Képre kattintva galéria nyílik!

Hogyan lehet ugyan azt a brandet isteníteni a V2-es dübörgés, a halálfejes tetkók, a brutális bőrruhák, az extatikus rock koncertek és fesztiválok rajongóinak, a modernkori kereszteslovagokként portyázó pokol angyalainak és a környezet védelmét elsőszámú prioritásnak tekintő bőrdzsekit már csak vegán meggyőződésből sem vásárló fiatal lányoknak és fiúknak, akik ráadásul gyakran már a motorkerékpárhoz hasonló tartós használati eszközök birtoklásához sem ragaszkodnak: közülük sokan megelégednek a "sharing", "rental", "leasing" lehetőségekkel. 

Képre kattintva galéria nyílik!

A Harley Davidson - ha jól látom - valahogy úgy igyekszik megoldani ezt a problémát, hogy abból a régi igazságból indul ki: életérzésre mindenkinek szüksége van, a brandből fakadó üzenet a poszt modern világban sem nélkülözhető. Számomra úgy tűnik, jó nyomon járnak. Jól látható, hogy az elektromos hajtásláncú modelljeik és modell koncepcióik is azt üzenik, hogy ikonokra a posztindusztriális környezettudatos világnak és generációknak is szükségük lesz. A már rendelhető első elektromos Harley a Livewire megmutatta például, hogy egy villanymotor is lehet dögös külsejű és igenis a dugattyyúk helyett tekercseket, a négy ütem helyett elektromos indukciót termelő gép is lehet szép és lassan de azért kezdenek felismerhetővé válni a különböző villanymotor márkák posztmodern hanghatásai is, élükön a Harleyvel. Talán még neve sincs annak a félig roller, félig moped koncepció járműnek, ami a Harley Davidson egyik következő, vélhetően kifejezetten a tinédzsereknek és 20' éveseket céloz meg. Ez alapján jól látszik, hogy egy moped, egy robogó vagy egy roller is lehet dögös, harleys, amely sziluetjében, színkombinációjában egy-egy alkatrészében vagy éppen kormány formájában magán hordozza a Harley dicső múltjának nagy legendáit. Nyilván ma még nem lehet biztosan kijelenteni azt, hogy a milwaukee-i gyár radikális, fiatalító kúrája üzletileg sikeres volt, hiszen egyelőre csak annyi bizonyos, hogy az idén már kapható Livewire-re óriási az érdeklődés. Az is biztos, hogy azok a további villanyhajtású koncepció járművek, amelyeknek fotóit a Harley Davidson márketingesei egyfajta téglaként dobtak az állóvízbe megtették a hatásukat és komoly véleményhullámokat vertek. Elkezdődött az a fajta közbeszéd a világ egyik legértékesebb járműmárkájáról, amely immáron nem csak a múlt nagy ikonja, de a jövő egyik várva várt különlegességeként emlegetik a Harleyt. Márpedig ha ez így van, akkor az amerikaiak talán az egész világon egyedülálló marketing operációja végül tényleg sikeres lehet, ami annyit jelent, hogy a jövőt sikerül megtervezni de a múlt vész feledésbe.