Karavánszeráj                                                                                          A szerző felvételei

Ötvenkét nap, ennyi ideig tartott a sivatagból eljutnia a tevekaravánoknak Marakesbe, a több mint hatszáz kilométeres úton szerájokban ivott, evett és pihent ember, meg állat.

Az út ma is hosszú, és ma sem unalmas, ráadásul akkor is fáradtságos egyben leautózni, ha nem zuhog az eső, vagy nem esik a hó. Márpedig jut mindegyikből.

A vízzel nem csak az ablaktörlőnek kell megküzdenie, hanem az autónak is, mert a hirtelen felhőszakadás és a hegyekből lezúduló csapadék gyakran elárasztja az utakat. Az sem ritka, hogy homok, vagy hó torlaszolja el a keskeny aszfalt csíkot. De ha minden száraz és az út is tiszta, akkor ott a hatósági zár.

Nézik a futófelületet

A táblákkal jelzett közúti ellenőrző pontoknál kötelező megállni, a városon kívül szolgáló csendőrök véletlenszerűen ellenőrzik az okmányokat, sőt, még az abroncsok állapotát, de olykor a sebességet is mérik, és ha kell, büntetnek. Az egyik alapos kontroll után a szimpatikus egyenruhás elnézést kért tőlünk - utasoktól - a zavarásért, majd további jó utat kívánt.

Miközben az országúton vasszigorral betartatják a sebességhatárt, a településeken totális a káosz.

Előny a lovasfogatnál

A medinai közlekedésben a gyalogos áll a ranglista alján, aztán a bringások és a sikátorokban is örülten cikázó robogósok következnek. A papucsban vezető és folyamatosan mobilozó motoros mögött olykor további három utas ül, sisak nélkül.

A szélesebb marokkói utcákon sem nyugodtabb a helyzet. A hierarchiát és a tömeg kiegyenlítetlenségét csak a fiákerek bontják meg, a teherautók és buszok mezőnyében a viszonylag könnyű fogatok mindig kiharcolják az előnyt; a kézzel indexelő hajtó úgy vált sávot, hogy nem pillant hátra, de olykor előre sem, mert közben turista utasainak magyaráz.

Három hegyen át

Az Atlasz-hegységben szélesített új utak és rém keskeny rosszak váltogatják egymást, olykor megtört szegélykorlátok jelzik, hogy nem mindenkinek sikerült követni a kanyar ívét. Ma sem unatkoznak a tréleresek, tíz kilométeren belül három összetört autó vár szállításra a Ouarzazate-Ighrem N'ougdal kanyarjaiban.

A Magas Atlaszban aztán elszabadul a természet és a Dades völgyet hóvihar igázza le. Megpróbálkozunk a tervnek megfelelően reggel 9-kor elindulni, kikanyarodunk a szálloda parkolójától, de a viharos szélben és a hatvan centis hóban néhány száz méter után elakadunk. Hiába a felezős 4x4, meg a 4 évszakos abroncs, ott kell hagynunk a terepjárót és visszamenekülni a recepcióra. Utánunk már nem is próbálkozik senki, mert sokan látták, ahogy a bejárati ajtót kitépte kezünkből a viharos szél.

Ezt kikaptuk!

A helyiek szerint ez az évszázad hava, ami érezhető a felkészültségen, meg a marokkói gyerekek hógolyózós örömén. Úttisztítógépek nincsenek is rendszeresítve a környéken, ami érthető, mert hogy minek: A Majomvölgyben és Ourzazate-Ait Sedrate Jbel El Soufla környékén 1965 óta nem volt komoly hó.

Már nem is azon aggódunk, hogy mikor indulhatunk el a sivatagi programra, hanem azon, hogy elérjük e majd a négy nap múlva induló repülőnket...

Aztán kisüt a nap és délben elindulunk a helyi útépítők földgyalujának köszönhetően, ezt a rendőrök intézték, mert hogy egy mentőautónak kellett utat vágni. Az egy nyomvonal persze kevés, pláne, hogy mindkét irányból áll a forgalom az árokba süllyedt kamionok miatt.

Pilótánk Mohamed feltalálja magát és a kritikus helyeken az út menti hómezőn kerüli ki a dugókat, ám előtte gyalog próbálja megjárni a szűz havat.

Homoktenger, szuvenír és alkudozás

Kísérőnknek köszönhetően órákat nyerünk és este megérkezünk a sivatagba, ahol némileg módosul a program, hiszen a másfélórányi tevetúra céljába telepített sátrakat alaposan megtépázta a vihar.

Nem gond, kevesebb tevegelés után marad Ali portékájának bemutatása és vásárlás. Ezúttal nem alkudozunk, az ajánlott árért választunk sivatagi szuvenírt és becuccolunk El-Rissani fogadójában.

Apropó, alku. Sofőrünk, aki egyben idegenvezetőnk, a helyi szokásokat jól ismerő Mohamed elmagyarázza az üzleti szokásokat. Az eladó által mondott ár harmadával kell riposztolnunk, majd végül féláron megvenni a kiválasztott árút.

Vezetőválasztás

Hogy találtunk Mohamedre? A Sahara Desert Trips & Morocco Travels irodával még itthonról állapodtunk meg a túráról, jó döntés volt, mert a berber srác jól vezetett, sokakat ismert útközben és jó barát lett. Mindez elengedhetetlen egy olyan országban, ahol ritkán vannak kiírva utcanevek, vagy ha igen, akkor csak arabul vagy berber betűkkel miközben minden méteren le akarják venni valamire az embert.

Dominál a Dacia

Az autópark változását Marokkóban is jelentősen befolyásolta a helyi gyártás, ami jelenleg Dacia dominanciát jelent. Kikoptak a Mercedesek a taxiflottából, mely most Tangerben készülő Lodgykból áll. A szállításban az ugyancsak Made in Morocco Dokkerek vannak többségben, de a belváros szűk sikátoraiban továbbra is a Dockerek és Sky Go-k vagyis a platós triciklik az urak. Nem véletlenül, hiszen azok még a sétálóutcákra is behajthatnak, pontosabban akkor is bemennek, ha egyébként nekik is tilos. És persze a szamárfogatok, melyek továbbra sem hiányoznak a transzporterek világából. Ahogy az indiai tuk-tukok és persze a hagyományos ember-vontatta kulikocsik.

Változó járműpark

Néha még feltűnnek az utakon olyan klasszikusok, mint a Peugeot 504-es pickup, vagy R12-es Renault kombi, és nyitottá alakított R4-es, mely már ott is kultikus jármű, némelyikből szobor lett.

A turistaforgalmat többnyire Mercedes Vitok szolgálják, a tehetősebb egyéni túrázók flottájában szinte egyeduralkodó a Toyota Land Cruiser, ami itt Prado néven fut.

Az indiai utakon megszokott jelenség Marokkóban is gyakori; olykor egy család utazik a robogón és a teherautók iszonyatosan túlpakoltak.

A truckok többsége Iveco, Scania és Mercedes, a 7,5 fél tonnásak között a japán márkák dominálnak, az Isuzu és Hino mellett még a Mitsubishi népszerű.

Újságíró?

Amire többen is figyelmeztettek: a repülőtéri be és kilépéskor soha ne írjam be a kitöltendő nyomtatványba, hogy a szakmám újságíró, de a fotós sem igazán nyerő. Hát megint tanultam valamit, de ami fontosabb, hogy csodás élményekkel és pillanatképekkel gazdagodtam. És immár ötödször, mert hogy éppen munkámnak köszönhetően voltam itt már többször és élveztem a meghívó autómárka által kiharcol, vagy/és megfizetett szolgáltatásokat. Például azt, hogy nem kellett órákat várni belépéskor az útlevélellenőrzéskor és hazautazáskor nem három órával a gép indulása előtt kimenni a reptérre, hála a különgépes terminál és a szakma „előnyének”.

Dinamikus piac, ahol a Dacia a bajnok

Marokkóban 2017-ben 155 213 új személyautó és 13 380 kis-haszonjármű kelt el, ami különösen a teherszállítók piacán látványos. A nagy ugrás a 2015-ös (+36 %) és 2016-os (677 %) év volt, amikor a korábban mínuszos kisteherautó-eladások után végre bekövetkezett az értékesítési boom.

A 2017-ben forgalomba helyezett közel l74 ezer új autó után az idei évben is további növekedést és 180 ezernél nagyobb eladást prognosztizálnak. Helyi beruházásának is köszönhetően a Renault-Nissan Alliance Dacia márkája vezet 47 ezer autóval (+11 %), ez 47 százalékos piaci részesedést jelent. Második a Renault 23,7 ezer ( +37 %), majd a Ford 14,2 ezer (-4,8%), a VW 12,6 ezer (+4,6%), a Peugeot 11,5 ezer (-9,5%), majd a Hyundai (10 ezer db), aztán a Fiat, Nissan, Citroën és Toyota következik.

Marokkói autópiac

2012-ben 130 248

2013-ban 120 642

2014-ben 121 904

2015-ben 131 777

2016-ban 163 551

2017-ben 168 593

2018-ban 180 000*

*: előrejelzés

Forrás: focus2move

Kínaiak Afrikában

A Renault Tangerben gyárt Dokker, Lodgy és Sandero modelleket, Casablancában pedig Loganokat és Sanderokat. A Renaul-Nissan Alliance tavaly áprilisi bejelentése szerint a következő években további egymilliárd dollárt fektet be Marokkóban.

A PSA Peugeot-Citroen csoport 630 millió dolláros beruházással Kenitrában felépülő komplexumában jövőre indul az autógyártás.

A kínai BYD december elején aláírt szándéknyilatkozata szerint 2500 embert foglalkoztató telephelyet épít Marokkóban. Az Észak-Afrikai Szilícium-völgyben (Mohamed VI. Tanger Tech City) ötven hektáros területén 2019-től elektromos személyautókat, buszokat és teherautókat is gyártanak majd.

Ha nem labda, akkor autó

Allah nagy és bőkezű, mert mindenkinek több életet adott, legalábbis ezt érezni az arab utakon. A gyalogos értéktelen, az autós mindent üt az utakon. Még akkor is, ha csak egy Logant vezet, vagyis a hazai piac és ipar legolcsóbb marokkói modelljét. De ha megjelenik, akkor esély van arra, hogy elvigyen a városba és nem kell gyalogolni a forróságban.

Ahmed eddig fához simulva állt, hogy a keskeny árnyék némileg védje a tűző naptól, vagy éppen a széltől, aztán hirtelen nekiiramodott, csak futott, futott, pedig most nem a labdát kergette, és őt sem kergette senki.

Gyorsan kellett kiérnie a a focipályáról az útra, hogy megállíthassa a közeledő autót. Sikerült és ha nem is ingyen, de a szokásos baksisért beutazhatott a következő városba, ahol már van kettős záróvonal, egyirányú utca, autósok elől elzárt terület, de mindez nem számít. Állandó a dudálás, és a többség még sötétben sem világít. Egy robogón ketten, hárman négyen, egy kisautóban is öten, hatan, heten, vagy még többen utaznak.

Palackhegyeken túl

Marokkóra jellemzőek a nagy falak, melyek takarnak és védenek, olykor csak üres, olykor megművelt földeket, gazdag resortokat, vagy nyomorúságos telepeket. Persze nem minden viskó köré jut kerítés.

Az út menti bódék többet jelentenek üzletsoroknál; van itt teázó, lakatosműhely, mobil benzinkút, gázpalack-cseretelep, robogó szerviz, élettér, ahol vásárolni, meg persze társalogni lehet.

A várostól távolabb a nyilvános kút a legfontosabb találkahely, igaz inkább csak a vízhordót cipelő öszvér, vagy szamár marad társaságnak.

Valahogy úgy néz ki, mintha fél Marokk ó az út szélén álldogálna, vagy kövön, üldögélne, és várna. A fa vagy fal tövében vár az öreg, a kölyök, az asszony, hogy jöjjön arra meg felvegye valaki, és bevigye dolgozni a városba, vagy az iskolába, aztán meg haza. Van, akit biztosan elvisz ismerőse, van, aki a szerencsében bízik, meg abban, hogy néhány dírhamért felülhet a platóra, a vizes-palackok tetejére és valahogy eljut úticéljába. A turisták meg terepjáróval a sivatagba, ahol aztán béksen tevegelhetnek.