Szerző: Balogh Zoltán

Innen, a József körúti automobil-kereskedésből indult a vállalkozó szellemű, kísérletező kedvű Csermely Károly. Technikusi képesítést is szerzett, 1904-ben már automobillal tette meg első útját Párizsba, ami abban az időben rekord túrának számított. Többször is járt Párizsban, mindig az új automobilokat tanulmányozta, és a századforduló másik nagy technikai csodáját, a motoros repülőt. Először kedvtelésből - a családi vagyont sem kímélve - vásárolta az automobilokat, majd a szükség vitte rá, hogy árulja őket a székesfővárosban, a fogatolt járművek, a fiákerek és a konflisok világában. Nemsokára az Aréna úti Velodrom Garage társtulajdonosa és újabb vállalkozásba kezdett. Sétakocsizásokat indított a belvárosba, büszke utasai feszítettek a hintószerű, nyitott automobilon, lassan pöfögtek a csodálkozó, irigykedő járókelők mellett.

A József körúti Automobile Union …szalon 1900-ban nyílt meg

Azok az idők voltak, amikor a pénzesebb, városi emberek már kíváncsian felültek a magajáró gépezetre, de nem azért, hogy lássanak valamit, hanem, hogy lássák őket az automobilon!

Csermely a kezdetektől fogva hitt az automobil jövőjében, nem csak úri passziónak, hasznos eszköznek is gondolta. Autószerelést is tanult. Kérés nélkül, bárkinek elmagyarázta a hébli (váltókar) alapfogásait, megmutatta hol van a motoron a svimmelő (úsztató), áradozott a motoros kocsizás szépségéről, de mindig hangsúlyozta a műszaki hozzáértés fontosságát is.

Az első volt Magyarországon, aki 1909-ben engedélyezett Hölgy- és Úrvezető Szakiskolát alapított a Teréz körút 12-ben! A század eleji szokásoknak megfelelően, itt a hölgyek elkülönített foglalkozásokra is járhattak, külön magánórákat is vehettek. A magán autósiskola sikerrel indult, hamarosan találkozóhelye lett a motoros kocsizni vágyó pénzes arisztokratáknak, a jobb módú polgároknak, de megjelentek már itt a „hivatásos” sofőr jelöltek is.

Csermely Károlyt az aviatika legfrissebb eredményei is foglalkoztatták, - a repülő volt másik nagy szerelme. Párizsban a Farman repülőgépgyárból vásárolt egy motoros, duplafedelű, kétüléses Voisin repülőgépet és itthon a legelsők között kezdte meg kísérleti repüléseit.

Az ízig-vérig pilóta

„…Csermely, Rákosmezőn, Vasárnap este 7 órakor gyönyörű repülést produkált Voisin biplánján, ugyanis háromszor kerülte meg a pályát 10–15 méter magasságban.” – írta az Automobil című újság 1910. augusztusi számában.

Az ő nevéhez fűződik Magyarországon az első utas repültetés elindítása is, amihez akkor nemcsak felkészültség, hanem bátorság is kellett.

Rákosmező: felszállás a Voisin biplánnal - 1910-ben

Autós szakiskolájának jövedelmezősége azonban az első világháború közeledtével egyre jobban visszaesett, inkább vitte a pénzt, mint hozta, de a fenntartás költségeit még pótolni tudta a jövedelmezőbb autókereskedésből. A háború idején pedig őt is besorozták, automobiljával együtt. Oda hívták ahol nélkülözhetetlen volt szakmai tudása, harci járműveken oktatott, gépkocsizó osztagoknál volt tanácsadó.

A húszas évek elején újra váltott, rendszeresen benevezett a meghirdetett automobil versenyekre, sikerei, jó helyezései voltak, számtalan díjat nyert. Az egyik ilyen versenyen – hogy a mérlegelésnél megfeleljen az előírt súlyhatároknak – kosárkészítésre használt, fűzfavesszőből font „könnyű karosszériát” erősített versenyautójára, - nem kis gondot okozva ezzel a verseny rendezőinek. A sors azonban megint bele szólt életébe, egy autóversenyen súlyos sérülést szenvedett, felépülése hosszú ideig tartott, még repülőgépét is el kellett adnia. Ám, soha nem szakadt el az automobiltól, a repüléstől. A harmincas években aktív tagja volt a Magyar Aero Szövetségnek, az automobilozás szenvedélye maradt, vállalkozó kedve is visszatért. Olyannyira, hogy fiával, Icarus névvel, 1934-ben vitorlázórepülő-iskolát alapított a gödöllői repülőtéren. Itt újra csak szakmai leleményességével rukkolt ki, megint feljegyezte magát a magyar repüléstörténet legszebb lapjaira is. A repülő iskolában - saját Buick gépkocsijával – elsőként vezette be a vitorlázógépek autós vontatását, majd kifejlesztette a motoros csörlőrendszerű repülőkiképzés gyakorlatát.

Gödöllő: repülő vontatás és csörlőzés keréktárcsával

Egyszerű, nagy ötlet volt! A vitorlázó gép elindításához először úgy csörlőztek, hogy a bakra állított, jól rögzített gépkocsi meghajtott kerekéről leszerelték a pneumatikot, és magára a csupasz keréktárcsára hajtatták a felvonó kötelet. Később ezt tovább fejlesztve, már külön erre a célra készített csörlőhengert szereltek a keréktárcsára, így emelték magasba a vitorlázó repülőket. Az úttörő munka jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a síkvidéki repülőtereken is lehetővé váljon a vitorlázó repülők tömeges kiképzése.

Külön csörlőhengert szereltek az automobil keréktárcsára

Csermely Károly, mint köztiszteletnek örvendő veterán pilóta 1976-ban halt meg. Budapesten, Rákoshegyen, a Helikopter úti lakóparkban utcát is elneveztek róla. Változatos, izgalmas, hosszú élete volt. A bátor, kísérletező ember maradandó munkát végzett, a repülésben vált igazán híressé. Mi azért a kitűnő automobilistát, a sikeres autókereskedőt, az oktatói szenvedéllyel megáldott szakembert, az első magán-autósiskola megalapítóját is tiszteljük benne.

Forrás: Csermely Károly családi hagyatékából - A Közlekedési Múzeum archív anyagaiból - Bálint Sándor: Autózásunk hőskora című könyvéből - A Tanulóvezető c. szaklap korábbi írásai alapján.