Egy ideig az argentin közvélemény is értetlenül állt a jelenség előtt. Sokan azzal vádolták meg a rendvédelmi szerveket, hogy azok az adófizetők pénzéből költenek csillagászati összeget luxusautókra, miközben ennyi pénzből tucatnyi középkategóriás járőrkocsira futná.  Amikor pedig kiderült, hogy bűnözők elkobzott luxusautóiról van szó, rögtön azt kérdezték: miért nem árverezik el inkább őket, ahelyett, hogy hatalmas pénzeket költenek a fenntartásukra és a karbantartásukra.  

A probléma az, hogy ezeknek a járműveknek az értékesítését maga az igazságszolgáltatás gátolja. Az argentin törvények értelmében ugyanis egy elkobzott autó nem adható el, amíg az adott ügyben nem születik jogerős ítélet. Márpedig az argentin igazságszolgáltatás malmai igen lassan őrölnek. Olykor évekig tart egy-egy korrupciós vagy maffiaügy felgöngyölítése és a bírósági eljárás lezárása. Az autókkal addig is csinálni kell valamit.

Erre született az a jogszabály, hogy a lefoglalt járműveket ideiglenes használatba vehetik a rendvédelmi szervek. Így aztán a prémium járőrkocsikat részben a hétköznapi munkában, részben propaganda célokra használják: azt bizonyítják velük, hogy a korrupcióval és bűncselekménnyel megszerzett járművek hasznosítása a társadalom javát szolgálja.  

A belügyi szervek szerint az alternatíva az lenne, hogy a kocsik ott porosodnának és rozsdásodnának egy rendőrségi telephelyen. Ezek többsége a szabad ég alatt található, és sokkal inkább hasonlítanak egy autóbontóhoz, mint nagy értékű autók megőrzésére alkalmas garázshoz.

Így aztán rendőrök vették használatba a nemrég letartóztatott Mario Roberto Segovia rosariói drogbáró Rolls-Royce és Hummer flottáját, valamint Dodge Viper Coupé-ját, ami még a daytonai versenypályát is megjárta.

A helyzet csak akkor változhat, ha az argentin törvényhozás jóváhagyja a már beterjesztett törvényjavaslatot, amely lehetővé tenné, hogy a bűncselekményből származó hajókon, repülőgépeken és ingatlanokon túl az autók is értékesíthetőek legyenek, még a jogerős bírósági ítéletek előtt.