A Vabis 1903-as az 1940-es évektől egy múzeumban állt, amíg meg nem született az ötlet, hogy elinduljanak vele a versenyen. A közel száz kilométer hosszú verseny mezőnye a londoni Hyde Parkban egy novemberi reggelen 6:59-kor rajtolt el, és az autó délután 4:30-kor futott be a célba Brightonban a 431 jármű egyikeként.

Ezt az autót 1903-ban gyártotta a Vabis vállalat – a név a Vagnfabriks Aktiebolaget i Södertelge rövidítése, ami lefordítva Södertäljei Vagongyár Részvénytársaságot jelent –, amelyet 1891-ben alapítottak eredetileg vasúti kocsik gyártására. A svéd iparvárosban, Södertäljében alapított és a Surahammars Bruk AB tulajdonában álló Vabis vállalat azonban más megnyíló piacokra is belépett, például a tehergépkocsik, a hajómotorok és a személyautók piacára, majd 1911-ben összeolvadt a Maskinfabriks-aktiebolaget Scania vállalattal, és így létrejött a Scania-Vabis, amely később Scania néven vált ismertté.

A Scania történelmének döntő fontosságú mérföldkövét jelentő Vabis 1903-asból a negyedik legyártott példány teljesítette a versenyt – jelenleg ez a legidősebb működő jármű, amelyet Gustaf Erikson tervezett, akit széles körben a svéd autóipar atyjának tartanak. A másik három járműnek egészen más sors jutott. Kettő közülük leégett, a harmadik pedig a Nemzeti Tudományos és Műszaki Múzeum tulajdona, azonban az a gépkocsi nem működőképes.

A Vabis 1903-ast az Exposition Internationale de l’Automobile, du Cycle et de Sport nevű kiállításon láthatta először a nagyközönség Párizsban a gyártásának évében. Majd főként reprezentációs célokra használták egészen addig, amíg tíz évvel később kivonták a forgalomból. Még a koronaherceget, a későbbi V. Gusztáv királyt is fotózták az így már királyi légkörrel átjárt autóban.

A lelkes restaurátoroknak közel négy évébe telt, hogy a Vabis 1903-ast ismét üzemképessé tegyék. Az alkatrészek összevadászása aprólékos kutatómunkát jelentett az Aros Motorveteraner munkatársainak, akiknek mindig is az volt a céljuk, hogy az autó részt vegyen a London és Brighton közötti Veteran Car Run versenyen. Bo Söderberg, a csapat egyik tagja így nyilatkozott: „Ez egy rendkívül rangos esemény, és nagyon büszke vagyok arra, hogy kemény munkával sikerült üzemképessé tennünk ezt az autót.” Bo Söderberg végtelenül hálás a Surahammars Bruk és a Scania vállalatnak, a svéd nagykövetségnek, valamint a közösségnek, amelyek segítettek nekik valóra váltani ezt az álmot.

A rendezvény előtt a Vabis 1903-ast kiállították a Regent Street Motor Show-n, Anglia legnagyobb ingyenesen látogatható autókiállításán. A Vabis elnyerte a Zsűri Tengerentúli Díját a Concours d’Elegance díjkiosztóján, habár a szervezők még csak nem is hallottak a Vabis márkáról a nevezési formanyomtatvány kitöltése előtt.

A csapat a legjobb restaurálási, illetve örökségmegőrzési projektért járó Harrods Heritage díjat is bezsebelte ugyanezen a rendezvényen. Bo Söderberg így folytatta: „Szinte hihetetlen, hogy mekkora figyelem övezte az autót a rendezvényen. Rendkívül büszkék vagyunk arra, hogy részesei lehetünk ennek, és nagy örömmel tölt el bennünket, hogy megnyertük a restaurálási díjat is, miután tökéletesen restaurált autók százait láttuk a futamon.”

Nem a London és Brighton közötti futamon való részvétel volt az első alkalom, hogy a Vabis 1903-as célba ért egy versenyen. Már 1904-ben is rajthoz állt Svédország legelső versenyén, amelyen a Stockholm Olympic Stadium, vagyis a stockholmi olimpiai stadion adott otthont a rendezvény központjának. Sajnos az autó akkorát ugratott egy hídon, hogy a torziós rugó beleakadt a kardántengelyfékbe. Az autót el kellett vontatni Södertäljébe. Az 1904-es rendezvényről egyedül a Vabis 1903-as maradt fenn, így ez a legidősebb svéd versenyautó.