Mit jelentenek a gyerekkori élmények?

A fiatalon szerzett tapasztaltok óhatatlanul beivódnak a tudattalan memóriába, akkor is, ha éppen az autóvezetésről van szó. Még a kocsi lüktetését is fel lehet idézni, ha egy kicsit jobban koncentrálunk. Ezek az emlékek pedig nagymértékben befolyásolják az egyéni vezetési kultúra kialakulását. Ha rossz élményként éltük meg, akkor azért, ha pozitívan, akkor azért. A nagy fékezésekre vagy éppen a kanyarok előtti drasztikus lassítások ülésre passzírozó erejére bizonyára jól emlékszünk. Előfordul azonban az is, hogy csak kellemes autózási tapasztalatokat adott a gyerekkor. Két választásunk marad: javítjuk elődeink hibáját – ha akad –, vagy megyünk tovább az általuk kitaposott úton.

Az oktatón sok múlik

Bizony, a forgalomban vett vezetési leckék nagyon meghatározó irányvonalat adnak a pedálkezelésben is. Amikor egyszerre kell figyelni mindenre rutintalanul, az oktatónak nem biztos, hogy elég szóban javítani a hibákat. Egy-egy „belefékezés” pedig emlékezetes marad. A lassítás kultúrájának kialakítása ilyenkor alapozódik meg. Az a kérdés, hogy a vezetés alatt mekkora összhangot lehet teremteni a személyautó adottságai, a tanuló meglévő képességei, és az aktuális forgalom között. Rá kell érezni a közlekedési helyzetekre, érdemes betartatani az oktató tanácsait, és rövid idő alatt körvonalazódik, hogy milyen stílusban lassítjuk le a személyautót. Gyorsan, fokozatosan, vagy éppen darabosan, pumpálva. Ez utóbbit, ha a későbbiekben is indokolatlanul, de rutinszerűen használjuk, bizony elég szörnyű elviselni. Jaj, a hányósoknak a hátsó ülésen!

Azok a pedálok!

Minden személyautó beállítása és pedáljai különbözőek. Amikor némi vezetési rutinnal más valaki kocsijába beszállunk, érdemes időt adni magunknak, hogy képesek legyünk elvégezni azokat a finomhangolásokat, amire szükség van. Egy járgány biztonságos és kellemes élményt adó vezetéséhez türelem is kell. Pláne, ha a fékezesről van szó! Az agyunknak is szükséges időt adni, hogy rögzítse, mit hogyan kell csinálni. Jó tudni és érezni, hol és hogyan fog a fék!

Útviszonyok kontra féktávolság

A fékpróbát minden esetben el kellene végezni a vezetés elején, amikor a megszokottól eltérőek az időjárási viszonyok. Legyen az vékony vízréteg, reggeli zúzmara, hó, forró aszfalt, vagy akár tükörjég. Ezáltal ugyanis könnyebben meg lehet határozni azt a sebességet, amivel az autót meg tudjuk állítani egy adott hosszúságú útszakaszon. Egyszerűbb felkészülni és idő előtt meglepődni, nem pedig vezetés közben. Rém kellemetlen, ha kicsúszunk, sávot váltunk, koccannunk, vagy éppen kiverjük a fogunkat a kormánykeréken, akaratlanul…

 A reakcióidő

Ez bizony több tényezőtől is függ. A kor, a vezetési rutin, az időjárás, de a stressz is jelentősen befolyásolja. A megválasztott sebesség mellett ezt is bele kell kalkulálni a közlekedésbe, mielőtt a fékre taposunk. Valószínűleg könnyebben el tudjuk majd kerülni a balesetet okozó helyzeteket. A közúti forgalomban leggyakrabban egy kiadós fékezéssel képesek vagyunk korrigálni a mások által elkövetett hibákat. Ha pedig gyorsan tudunk reagálni, menthetjük a helyzetet, az autót, az életet.

Nyomot hagyni jó…

…vallják ezt az égett gumi szagának a szerelmesei. A fékezés nagymesterei az alacsony forgalmú utakon szívesen kísérleteznek különféle lassítási trükkökkel. A nagy vagányok ugyanezt teszik a brutális közúti forgalomban is! Az aszfaltnyomok tavasztól őszig azt bizonyítják, ez a fajta kedvtelés még mindig az aranykorát éli. A forró gumi illatát egy kiadós farolás, becsúszás vagy egyéb manőver gyorsan életre kelti, de azért nem érdemes mások életét veszélyeztetni néhány like-ért.

A biztonságos közlekedés egyik kulcsa, hogy ki, mikor, hol és hogyan képes a használni a féket. Rutin, józan ész és egy csipet előzékenység azért nem árt. Mert fékezni is tudni kell!

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!